A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) „Kulturális értékmegőrzés a digitális korban” címmel 2026 tavaszán végzett országos, 1500 fős reprezentatív kutatást. Ebben felmérték, hogy a média milyen szerepet tölt be a kulturális értékek közvetítésében és megőrzésében.
A kutatás szerint a válaszadók jelentős része gondolja úgy, hogy
a média nem csupán tájékoztat, hanem a kulturális értékek közvetítésében is fontos szerepet játszik.
A megkérdezettek szerint ráadásul kiemelt szerepe van abban, hogy a fiatalabb generációk számára közvetítse a hagyományokat és a nemzeti értékeket. Eszerint a társadalom nem csak szórakoztató, hanem kultúra- és tudásközvetítő platformként is gondolnak a médiára.
Érdekes adat azonban, hogy a kulturális tartalmak tényleges fogyasztása és azok társadalmi megítélése között jelentős különbség figyelhető meg. A kutatás szerint a felnőtt lakosság 26 százaléka fogyaszt rendszeresen kulturális tartalmakat a televízióban, rádióban vagy online felületeken. Ugyanakkor ennél jóval többen tartják fontosnak, hogy ilyen tartalmak legyenek a médiában.
A válaszadók 24 százaléka fontosnak, további 27 százaléka pedig nagyon fontosnak nevezte a kulturális tartalmak médiabeli jelenlétét.
Vagyis a kulturális műsorok és tartalmak iránti társadalmi igény nagyobb, mint amit a tényleges fogyasztási adatok mutatnak.
Mit tekintenek a magyarok kulturális értéknek?
A magyarok többsége szerint a természeti kincsek, a történelmi emlékhelyek és épített örökségek, valamint a helyi népszokások és ünnepek a legfontosabb kulturális örökségek. Ezeket követik a népi művészetek és kézművesség, a regionális gasztronómia és étkezési hagyományok, majd a zenei hagyományok és az irodalmi és szájhagyományozott történetek.
Érdekes, hogy a helyi nyelvek, dialektusok és folklór, a kortárs kulturális kifejeződések, valamint a vallási rítusok és szellemi hagyományok azok, melyek a válaszadók szerint kevésbé fontos kulturális értékűek.
Ezek szerint a kézzel fogható, jól azonosítható kulturális értékeket tekintik elsősorban megőrzendőnek, miközben egyes szellemi hagyományok kisebb hangsúlyt kapnak.
a kulturális tartalomfogyasztás motivációi
A kutatásból kiderült, hogy a médiában kulturális tartalmakat fogyasztókat több minden motiválja:
- a válaszadók 83 százaléka számára a legfontosabb a szórakozás és kikapcsolódás;
- a megkérdezettek 65 százaléka tanulási és ismeretszerzési céllal fogyasztja ezeket a tartalmakat;
- míg 54 százalékuk az önfejlesztést emelte ki.
A válaszok alapján a kulturális műsorok és online tartalmak egyszerre szolgálnak szórakoztatási, oktatási és közművelődési célokat.
A válaszokban visszaköszöntek még az identitáshoz köthető válaszok is. A válaszadók közel negyede saját kulturális hovatartozásának erősítése, minden második válaszadó pedig más kultúrák megismerése miatt fogyaszt ilyen tartalmakat.
A kultúra legfontosabb közvetítői
A válaszadókat arról is megkérdezték, hogy szerintük mely tartalmak kulcsfontosságúak a kulturális értékek közvetítésében.
Az ötös skálán (5=leginkább; 1=egyáltalán nem járul hozzá a kulturális értékek közvetítéséhez) értékelt tartalomtípusok talán nem sok meglepetést okoznak:
- Dokumentumfilmek és ismeretterjesztő műsorok – 3,8
- Hagyományőrző és kulturális rendezvények médiatartalmai – 3,7
- Irodalmi művek (regények, novellák, mesék) – 3,7
- Zenei tartalmak (népzene, nemzeti zene, kortárs dalok) – 3,6
- Filmek és televíziós sorozatok – 3,6
- Vizuális művészeti tartalmak (fotók, festmények, plakátok) – 3,5
- Oktatási anyagok (tankönyvek, oktatóvideók) – 3,5
- Közösségi média tartalmak (pl. videók, posztok) – 3,3
- Hírek és közéleti műsorok – 3,3
- Reklámok és kampányfilmek – 2,5
Vagyis míg a dokumentumfilmek a magyarok szerint jelentősen, addig a reklámok és kampányfilmek azok, melyek a legkevésbé járulnak hozzá a kultúránk tovább örökítéséhez. Ez érthető is, hiszen a dokumentumfilmek esetében a jellegéből adódóan az ismeretterjesztés a cél, míg a marketing anyagoknál az adott termék vagy szolgáltatás ismertetése és eladása a fontos.
A kutatás azt is megvizsgálta, hogy a médiában milyen arányban jelennek meg a kultúrát közvetítő tartalmak. A televízióban a leggyakoribb kulturális műsortípus a dokumentumfilm, ezt követik a tudományos-ismeretterjesztő műsorok és a filmdrámák. Fontos azonban megjegyezni, hogy a dokumentumfilmek kategóriájába nemcsak szűken vett kulturális témájú alkotások tartoznak, hanem számos ismeretterjesztő, sport- és utazási témájú műsor is. A három legjellemzőbb műsortípus után jelentős visszaesés figyelhető meg: a következő kategóriák, a kulturális hírek, a tévéfilmek és tévéjátékok, valamint a tudományos magazinműsorok egyenként már csak a műsorkínálat 3–4 százalékát teszik ki.
A kulturális tartalmak elérhetősége szempontjából a televízióban elsősorban a közszolgálati csatornák töltenek be fontos szerepet. A megkérdezettek 36 százaléka szerint ezeken a csatornákon található több kulturális jellegű műsor, míg a kereskedelmi adók esetében ezt csupán a válaszadók 19 százaléka gondolja így.
Különbségek a kulturális médiafogyasztásban
A kulturális témák iránt érdeklődők jellemzően nem egyetlen forrásból fogyasztanak tartalmakat. Bár a televízió továbbra is a legnépszerűbb forrás – 65 százalékkal –, sokan ezzel párhuzamosan digitális csatornákon is fogyasztanak ilyen tartalmakat. A közösségi médiát a válaszadók 52 százaléka, az online hírportálokat 44 százaléka, a blogokat 20 százaléka használja erre a célra, míg a rádiót 18 százalék, a nyomtatott sajtót pedig 12 százalék említette. Ez azt mutatja, hogy ahogy a hagyományos, úgy a kulturális médiafogyasztás is több platformon, egymást kiegészítő módon zajlik.
A kulturális tartalmak fogyasztásának helyszíne erősen generációfüggő. A fiatalabb korosztályok elsősorban a közösségi médiában találkoznak kulturális tartalmakkal: a 18–29 évesek 49 százaléka ezen a platformon fogyaszt ilyen tartalmakat, míg televízióban csupán 11 százalékuk. Az idősebb korosztályok esetében ezzel szemben továbbra is a televízió a legfontosabb csatorna.
A 40–49 évesek 39 százaléka, az 50–59 évesek 43 százaléka, a 60 év felettieknek pedig már 51 százaléka a televízióban követ kulturális műsorokat, miközben a közösségi médiát csak 18–25 százalékuk használja erre a célra.
Az iskolai végzettség szerinti összehasonlítás nem mutat jelentős eltéréseket a különböző csoportok között. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a legalacsonyabb végzettségűek kulturális tartalomfogyasztása szinte kizárólag a közösségi médiára és az online hírportálokra korlátozódik.
A médiában fogyasztott kulturális tartalmak közül egyértelműen a populáris, szélesebb közönséget megszólító műfajok dominálnak. A filmek és a zenei tartalmak messze a leggyakrabban fogyasztott kulturális formák. Ezzel szemben a hagyományosabb kulturális műfajok – például a színház, a képzőművészet, a népművészet vagy az operett – jóval kisebb közönséget érnek el, és kevésbé vannak jelen a médiafogyasztási szokásokban.
Bár a televízió a kulturális tartalmak fogyasztásának legfontosabb médiuma, a nézők érdeklődése erősen műfajfüggő. A legtöbb kulturális műsort csak alkalmanként vagy rövidebb ideig követik, a rendszeres és hosszabb időtartamú fogyasztás viszonylag ritka.
Kivételt elsősorban a könnyebben befogadható filmes tartalmak, például a tévéfilmek és tévéjátékok jelentenek.
Ezeket a legalább heti rendszerességgel televíziózó nézők 47 százaléka napi 2–3 órán át vagy még hosszabb ideig nézi. A legkevésbé pedig az opera és a balett népszerű: a válaszadók 67 százaléka egyáltalán nem fogyaszt ilyen tartalmakat.
A médiában megjelenő kulturális tartalmak azonban nemcsak tájékoztatják a közönséget, hanem ösztönzik az embereket arra is, hogy személyesen vegyenek részt kulturális programokon és eseményeken. A kutatás eredményei szerint az online és a személyes kultúrafogyasztás szorosan összekapcsolódik: az online tartalmak felkeltik az érdeklődést az offline élmények iránt, míg a személyesen szerzett tapasztalatok további online aktivitást generálnak.
