A mémeket sokáig hajlamosak voltunk csak a digitális korszak pótcselekvésének, a céltalan görgetés kísérőjelenségének tekinteni. De egyrészt kiderült, hogy a brandkommunikáció kiváló, alacsony költségvetésű eszköze, másrészt a Yettel reprezentatív felmérése szerint a mém azt üzeni:
egy csapatba tartozunk.
Ezért a jelenség túlmutat önmagán. A mém ma már nem csupán szórakozás, hanem kulturális kompetencia: egy olyan vizuális gyorsírás, amely megmutatja, ki tartozik egy közösséghez, és ki az, aki kívül rekedt az online tér közös nyelvén.
A mém közelebb hozza egymáshoz a közösség tagjait
A kérdőívet kitöltők közül tízből nyolcan rendszeresen látnak internetes mémeket, de ezek a különböző generációk számára eltérő üzenetet hordozhatnak. A válaszadók több mint fele szerint a mémek az internetes kultúra szerves részét képezik, és a többség megegyezik abban, hogy a belsős poénokra épülő mémek közelebb hozhatják egymáshoz a közösség tagjait. Dr. Guld Ádám médiakutató szerint a mém több egyszerű internetes viccnél, ugyanis fontos szerepet játszik a digitális közösségek összetartozásában.
A mémek digitális közösségek összetartozását és közös identitását is folyamatosan újratermelik
– véli a kutató a közlemény szerint.
A nevettetés áll a középpontban
Tízből hét magyar legalább hetente küld mémeket az ismerőseinek, és a legtöbbször azért, hogy megnevettessenek valakit (56 százalék). Fontos még a felhasználók számára, hogy reagáljanak egy helyzetre (36 százalék), belsős poént osszanak meg (36 százalék) vagy csak mert megtetszett nekik (33 százalék). Viszont nem mindegy, kinek küldik: tízből hat válaszadónak van olyan ismerőse, akinek nem küldene mémet, mert úgysem értené meg.
A többség szerint attól jó egy mém, ha vicces. A humort követi az aktualitás, a kreativitás, valamint az, ha tudnak vele azonosulni.
Dr. Guld Ádám hozzáteszi, hogy
a mémek tulajdonképpen kulturális gyorsírásként működnek: néhány másodperc alatt képesek olyan közös élményeket, médiatartalmakat vagy belső poénokat felidézni, amelyeket más eszközökkel sokkal hosszabban kellene elmagyarázni.
Minél inkább ugyanabban a digitális közegben mozognak az emberek, annál hatékonyabban működik ez a közös nyelv. Ahhoz azonban, hogy valaki értse őket, ismernie kell azokat a kulturális utalásokat is, amelyekre a mémek épülnek.
Tehát a mémek értése egyre inkább digitális kulturális kompetenciává válik.
Az idősebbek nem reagálnak
Tízből négy magyar szerint illik reagálni egy kapott mémre, akkor is, ha nem tetszik a tartalma.
A kutatás tulajdonképpen egy új online etikett formálódását dokumentálja, amelyben már nemcsak a szavaknak, hanem az emojiknak, GIF-eknek és mémeknek is megvannak a maguk társas szabályai
– véli a szakértő.
A kapott mémre a legtöbben emojival válaszolnak (59 százalék), harmaduk szöveges üzenetet küld, negyedük pedig egy másik mémet. Sokatmondó, hogy az 54 év felettiek 15 százaléka egyáltalán nem tesz semmit – ez a közlemény szerint azért is érdekes, mert
a fiatalok többsége a reakció hiányát udvariatlanságnak éli meg.
Mi úgy gondoljuk, ezek csupán a kulturális minták különbözőségét mutatják: az idősebbek egész egyszerűen nem tartják a mémek küldözgetését teljes értékű kommunikációnak.
A megkérdezettek negyedével fordult már elő, hogy másképp értelmezett egy mémet, mint aki küldte. Ilyen helyzetben a legtöbben rákérdeznek a jelentésre, rákeresnek az interneten, vagy egyszerűen nem foglalkoznak vele. Tízből egy válaszadó ilyenkor is úgy tesz, mintha értené! A 18–35 évesek a neten keresnek rá a háttérinfókra, vagy csak megjátsszák, hogy értik a kapott mémet.
A legismertebbek között a roller és a nyúl
A kutatásban felsorolt mémek közül a legtöbben (73 százalék) a 2013-as „Side Eyeing Chloe” mémet ismerik – ami az internet egyik legismertebb reakciómémje: két testvér megtudja, hogy meglepetésként Disneylandbe mennek. Az idősebb lány örömében sírni kezd, a kétéves kislány azonban oldalra pillant a kamerába gyanakvó, értetlen arckifejezéssel. A mémet ismerők 70 százaléka találja ezt viccesnek.
A közlemény szerint szintén sokan (66 százalék) ismerik a világot is bejáró hazai klasszikust, a „roller vs. nyulat”, amikor egy mezei nyúl a vidéki földúton flangáló rolleres arcába csapódik. Ezt ugyancsak 70 százalékuk tartja szórakoztatónak, mi is írtunk arról, hogy még a rendőrséget is megihlette.
A Side Eyeing Chloe vagy a rolleres esete a nyúllal mára kulturális referenciákká váltak: akkor is működnek, ha a felhasználók nem emlékeznek az eredeti történetre. A konkrét eseményekhez vagy hírekhez kötődő mémek ezzel szemben gyorsabban elveszítik aktualitásukat, mert velük együtt kopik ki az a közös tudás is, amely életre hívta őket. A jó mém tehát nem egyszerűen vicces, hanem kreatív módon újrahasznosítható is. Amikor egy közösség ugyanazzal a képpel évek múltán is képes új jelentéseket létrehozni, a mém már nem pusztán internetes tartalom, hanem a digitális kultúra közös nyelvének a része is
– magyarázza Dr. Guld Ádám.
A kutatás 1027 fő megkérdezésével zajlott 2026. július 24. és 2026. július 27. között az Instant Research felületén, a 18-65 éves magyar internetező lakosságra nem, kor, településtípus és régió mentén reprezentatív mintával.
Mémek a brandkommunikációban
Nem csak a személyek közötti kapcsolatokban értékelődött fel a mémek jelentősége, nem jelentéktelen a marketingben betöltött szerepük sem, hiszen organikusan terjednek. Viszont óvatosan kell bánni velük, a Szoboszlai Dominikhoz köthető legutóbbi mém például jogi lépéseket vont maga után, hiszen engedély nélkül kereskedelmi célokra használták fel a futballista képmását. Arra is van példa, hogy egy márka elrontott videója válik mémmé, mint ahogy az a McDonald's vezérigazgatójának burgerkóstolójával történt.
