Az unalom valójában egy jelenség, amelynek során kognitívan nem vagyunk elfoglalva, ez pedig átkapcsolja a gondolkodási rendszerünket, hogy az agyunk egy bizonyos részét, az úgynevezett alapértelmezett módú hálózatot használja
– mondta el a videó elején Brooks, hozzátéve, hogy egyre kevésbé hagyjuk az agyunknak, hogy ez megtörténjen.
Néha unatkoznunk kell, hogy kreatívak tudjunk maradni
Dan Gilbert harvardi pszichológus kutató korábban felmérte, mit csinálnak az emberek, ha 15 percre egyedül maradnak egy szobában, és azt az instukciót kapják, hogy ne csináljanak semmit. A szobában valóban nem volt mit csinálni, mindössze egy gomb kapott helyet benne, amelynek megnyomásakor a résztvevők kisebb áramütést kaptak. A kutató megfigyelte, hogy az emberek jelentős része újra és újra megnyomta a gombot csak azért, hogy valami történjen, és ne unatkozzanak – még akkor is, ha ez fájdalommal járt. Ez pedig jól mutatja, hogy manapság, amikor állandóan okoseszközök kötik le figyelmünket, már nincs a napunknak olyan része, amikor unatkoznánk.
Nem válogatunk az eszközökben annak érdekében, hogy ne unatkozzunk – pont, mint a függők.
Brooks szerint az emberek azért utálnak annyira unatkozni, mert gondolataik ilyenkor elkalandoznak, és előtérbe kerülnek az élet nagy kérdései:
- Mit is jelent az életem?
- Mi az életcélom?
Elmondása szerint azonban létfontosságú feltenni ezeket a kérdéseket, hogy jobban megértsük önmagunkat.
A kutató arra is kitért, hogy a korábbi generációk tagjai esetében kevésbé volt megfigyelhető ez a probléma, ami arra vezethető vissza, hogy velük ellentében ma már a nap szinte minden pillanatában lefoglaljuk az agyunkat valamilyen információval. Felkelés után egyből a mobilunk után nyúlunk, utazás közben szól a rádió vagy a zene, majd jön a munka vagy az iskola, végül pedig a tévé vagy a számítógép előtt töltjük az időt, vagy a közösségi oldalakon görgetünk alvásig. Egy ilyen menetrendben nincsen helye az unalomnak, főleg, hogy még a ház körüli teendők során, vagy a közös étkezés közben is szól a háttérben a zene, a podcastadás, netán a tévé.
A képernyőfüggőség további hátulütője, hogy az emberek egyre kevésbé képesek hosszú távon célzottan figyelni egy dologra. Egyes kutatások szerint az attention span már 9 másodperc alatt van, és folyamatosan, évről évre csökken, ezen pedig csak tovább ront az olyan platformok használata, mint a TikTok, ahol a short videók a legnépszerűbb tartalmak.
Az unalom állandó kerülése Brooks szerint hosszú távon depresszióhoz, szorongáshoz és egyfajta üresség kialakulásához vezethet.
Legközelebb ne vidd magaddal a mobilod, ha edzeni mész, vagy ne használd utazás közben, és hidd el, hogy hosszú idő után végre jó ötletek jutnak majd eszedbe
– tanácsolta.
Fontos kiszakadni
A professzor, aki The Happiness Files címmel írt könyvet, azt mondja, fontos, hogy naponta legalább 15 percen át ne használjunk okoseszközöket, ne hallgassunk semmit, és ha lehet, ne is csináljunk egyáltalán semmit, így az agyunkat nem ostromoljuk információval, amit fel kell dolgoznia – helyette szabadon működhet.
Amennyiben sikerül ezt napi rutinná tenni, úgy könnyen lehet, hogy idővel boldogabbnak, felszabadultabbnak érezzük majd magunkat, sőt kevésbé fogunk unatkozni olyankor, amikor kevésbé izgalmas feladatokkal foglalkozunk. Hasonlóan hatásos lehet az is, ha megszabjuk, hogy a nap egy bizonyos szakaszában nem használjuk mobilunkat, például a lefekvés előtt 1-2 órával – ez pedig az alvás minőségén is javíthat. Ezeken a praktikákon felül időnként érdemes teljes technológiai detoxot tartani, vagy legalább a mobilt és a közösségi médiát kizárni.
A képernyők mellőzése különösen fontos manapság. Egyes kutatások szerint a 8-18 éves amerikai korosztály esetében például napi 7 és fél órára nőtt a képernyőidő. Más kutatások pedig arra jutottak, hogy függetlenül attól, hogy hol élnek, az emberek az elmúlt 10 évben hajlamosabbak voltak több időt tölteni a képernyők előtt.
Az IKEA egyik kampánya szintén a mobilozás káros hatásaira hívta fel a figyelmet, ami negatívan befolyásolja az alvásminőséget is.
