Kevés újságíró ismeri annyira közelről a hazai médiarendszer működését, mint Murányi András. Pályafutása során sportújságíróként, szerkesztőként, publicistaként és vezetőként is meghatározó szerepet töltött és tölt be a magyar sajtóban. Dolgozott a Nemzeti Sportnál, majd hosszú éveken át a Népszabadságnál, amelynek utolsó főszerkesztője volt a lap 2016-os megszüntetéséig. A magyar nyilvánosság működéséről szóló vitákban következetesen a független sajtó és az intézményi autonómia fontossága mellett érvel, kommunikációs tanácsadóként, oktatóként és szakmai elemzőként aktívan követi a hazai médiapiac változásait.
2026. 06. 04-től felelős szerkesztőként erősíti az Index szerkesztőségét; új pozíciójáról, a kiadványról és jövőbeni terveiről kérdeztük.
Mi volt az első reakciód, amikor felkértek, hogy csatlakozz az Index csapatához? Mi győzött meg arról, hogy érdemes belevágnod?
Murányi András: Elsőre saját magam számára is furcsa volt, hogy elkezdődött erről egy kötetlen, laza beszélgetés, az pedig kiváltképp váratlan felismerésként ért, amikor – futás közben, a margitszigeti rekortánon – bevillant a mondat:
igen, az Indexnél akarok dolgozni.
A lap turbulens időszakon megy át: a döntésnél nyilván nem a „ma” volt a legfontosabb tényező, hanem az, hogy – közös tulajdonosi és szerkesztőségi akarattal – mit lehet az újságból kihozni. Kissé patetikusan fogalmazva: az Indexnek újrapozícionálásra van szüksége, hogy visszanyerje patináját.
A pályafutásod során sokan a független sajtó egyik meghatározó szereplőjeként tekintettek rád. Mennyire volt tudatos döntés, hogy egy olyan kiadványnál vállalj szerepet, amelyet a közvélemény egy része politikailag egyértelműen pozícionál?
MA: Ne beszéljünk mellé: az elmúlt tizenhat év nem arról szólt, hogy milyen csodálatos állapotban vagy a magyar média. Az iparágat súlyos csapások érték, szereplői kitetté váltak a hatalom médiapolitikai direktíváinak. A mind torzabbá tett piacon kiadók, lapok szűntek meg vagy kerültek a lét-nemlét határára; minőségi újságok, tévék, rádiók folytattak egyenlőtlen – mégis eredményes – küzdelmet a vezető politikai erő kommunikációját korlátlan erőforrással és szervilizmussal támogató termékekkel.
Nagyon kevés olyan lapot, kiadót találni, amely ebben a bő másfél évtizedben ne került volna kapcsolatba a NER-ként azonosított politikával és annak minden iparági szegmenst leuraló kommunikációs gépezetével. Az Index, amennyire én kívülről láttam, sajátos helyzetben volt: miközben a szó klasszikus értelmében vett újságként funkcionált – ezt mutatták a számai is, amelyek sokszor első helyet eredményeztek a látogatottsági versenyben –, kétségkívül kiszolgálta a vezető kormánypártok politikai kommunikációs szempontjait is. Ezt lehetne ennél hosszabban is elemezni – és kell is: elengedhetetlen a korszak médiatörténeti analízise –, de én már nem szeretnék a múlttal foglalkozni.
Vége a NER-nek, vége ennek az elbeszélhetetlenül kemény tizenhat évnek: ideje új fejezetet nyitni.
Ideje újragondolni az iparág struktúráját, működését, piacát, és elvégezni a vonatkozó korrekciókat, ha úgy tetszik, a rebrandingeket. Ez a feladata az Indexnek is, amely az új korszakot új főszerkesztővel, új felelős szerkesztővel és ütőképes csapattal kezdi. Megjegyzem, a minőségi tartalomgyártás, az innovációk támogatása, a fogyasztói és hirdetői igények nívós kiszolgálása a feladatnak csak az egyik része, hiszen a folyamatosan változó világ nemkülönben folyamatosan változó médiafogyasztási szokásai, trendjei jelentős kihívások elé állítják a legnagyobb médiavállalatokat is, a globális csúcscégek – visszafogottan fogalmazok – kevésbé piacbarát lépéseiről már nem is beszélve.
Volt benned bármilyen fenntartás, amikor igent mondtál a felkérésre?
MA: Miután garanciát kaptam arra, hogy a szerkesztőség szerkesztőségként funkcionálhat, ha voltak is, megszűntek a fenntartásaim. Ez nyilván alapvető szempont volt a tárgyalásokon.
Mi a véleményed arról a jelenségről, hogy Magyarországon gyakran nemcsak a médiumokat, hanem magukat az újságírókat is ideológiai táborok szerint sorolják be? Lehet egyáltalán ma még úgy újságot írni, hogy az embert ne próbálják azonnal valamelyik oldalhoz kötni?
MA: Nem szeretnék mélyebb levegőt venni, de a huszadik, huszonegyedik századi hazai történelemben kevés olyan időszakot találni, amikor a sajtó ideológiamentesen működött. A Horthy-, Rákosi-, Kádár-korban ideológia volt, szabad sajtó minimálisan vagy semennyire sem, és ez óhatatlanul hozta magával a polarizálódást, a szekértáborok kialakulását. Ha a kilencvenes évek elején akadt is egy rövid, szabad, viszonylag ideológiamentes periódus, utána vissza-visszatértünk az „alapokhoz”; legutóbb kemény tizenhat évre.
A sajtó szerepének átalakulása, az új tartalomgyártási és kommunikációs platformok, a közösségimédia-használat terjedése és módja kiváltképp őrült világot hozott létre: kiegyensúlyozott, tárgyilagos vitát, értelmezéseket nyomaiban találni, az emberek a legkisebb, legártatlanabb tartalmak alatt is azonnal robbannak, minősítenek, besorolnak.
Ám éppen emiatt fontos a minőségi, tárgyilagos, kritikus és persze ideológiamentes tartalomkészítés, amelynek legfőbb törekvése a valósághoz való viszony, annak elbeszélése.
A Népszabadság főszerkesztőjeként megesett, hogy egyszerre voltam „mocskos MSZP-s komcsi” és „fideszes seggnyaló”, miközben csak annyi történt, hogy megannyi, a kormány számára súlyos állításokat tartalmazó tényfeltáró anyag mellett éppen az Orbán-kormány külügyminiszterével közöltünk interjút.
Mit látsz az Indexben, amit azok, akik valamilyen torzító szemüvegen át nézik, észre sem vesznek?
MA: Az Index fundamentumai erősek, azok a turbulens időszakokban is minőségi élményt kínáltak a felhasználóknak. Nem véletlen, hogy nem csupán az egyedi látogatószámban, hanem az oldalon eltöltött időben jó eredményeket szállít az oldal ma is, mert a hírtől a magazinos tartalmakig, a sporttól a kultúráig unikális, összefüggő tartalompalettát kínál.
Van benned olyan szándék, hogy a jelenléteddel formáld a lapról kialakult képet? Melyek azok a területek, ahol szerinted a legtöbbet tudsz hozzátenni a kiadvány sikerességéhez?
MA: Minden újság számára fontos, hogy legyenek arcai, és a fogyasztók személyeken, arcokon keresztül is kötődjenek hozzá. A mai influenszervilágban kiváltképp. Ennek alapja a minőségi tartalomkészítés és a hitelesség. Előbbi, bárhol is dolgoztam, alapvetés volt, utóbbi, remélem, megvan még. A médiaszereplés alighanem munkaköri kötelességem, és örömmel veszem, ha azzal is erősíthetem az Indexhez való pozitív viszonyulást.
Mi az a szakmai örökség vagy tapasztalat, amit az előző szerkesztőségeidből magaddal hozol?
MA: Mindig is a cégszerű működésben hittem: abban, hogy világos keretek között, egyértelmű célok mentén a lehető legkreatívabb dolgozzunk.
Vannak már konkrét terveid, céljaid, amelyeket szeretnél elérni az Indexnél?
MA: Imádtam, amikor korai internetes fórumokon, így az Indexén is sportot űztek abból, hogy a friss témák alá ki tudja a leggyorsabban kommentelni: „Első”. Én se mondanék most mást.
