Évtizedek óta folyik szakmai diskurzus arról, hogy a sportközvetítések miként járulnak hozzá a sportolók testének tárgyiasításához, és ennek milyen pszichológiai, illetve társadalmi következményei vannak. Erre a problémára reagál most az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU), amely kiadta a Raising the Bar – Guidelines for Respectful Media Coverage in Women’s Athletics című útmutatóját.
Az útmutatóban gyakorlati ajánlásokat fogalmaznak meg a női atlétikai verseny közvetítői számára. Az új irányelvek célja, hogy a közvetítések a sportolók teljesítményét, technikai tudását és emberi méltóságát hangsúlyozzák, miközben visszaszorítják azokat a képi megoldásokat, amelyek akaratlanul is szexualizálhatják a versenyzőket.
A közvetítés formája
Az EBU szerint a problémát elsősorban bizonyos kameraszögek, indokolatlanul közeli felvételek vagy lassítások okozzák, amelyek a sport helyett a testiséget emelik ki. Ezek torzíthatják a nézők sportról és sportolókról alkotott véleményét. Ráadásul sok versenyző is kifejezte már számtalan alkalommal, hogy kellemetlenül érzi magát az olyan felvételek miatt, amelyek átlépnek egy határt.
Az, ahogyan a sportágunkat élő közvetítés közben bemutatják, hihetetlen erőt adhat, ám néha káros hatással lehet a női sportolókra és akár női nézőkre is. Én magam is megtapasztaltam, milyen célpontjává válni a közösségi médiában zajló zaklatásnak, és láttam olyan, rólam vagy más sportolókról készült illetlen videókat, amelyek a versenyzés közben készültek
– nyilatkozta Holly Bradshaw olimpai érmes rúdugró, aki más sportolókkal együtt közreműködött az új EBU irányelvek kialakításában.
A sportolók élvezni akarják a szeretett sportágat anélkül, hogy kényelmetlenül éreznék magukat közben vagy szoronganának az élőben közvetített felvételek miatt. Sok sportoló, köztük én is, volt már olyan versenyhelyzetben, ahol inkább a kamerákra koncentrált, mintsem a saját teljesítményére.
– tette hozzá.
Bradshaw arról is beszélt, hogy a sportágnak számtalan olyan oldala van, amely bemutathatná, milyen technikásak és lenyűgözőek a versenyszámok, valamint az azokat művelő atléták. Szerinte azonban a kamerák sokszor indokolatlanul ráközelítenek a versenyzőkre, majd szuperlassított visszajátszásokban olyan testhelyzeteket mutatnak róluk, amelyek méltatlanok és nem szolgálják a sportág hiteles bemutatását sem.
Az új irányelvek azonban nem tiltásokat fogalmaznak meg, hanem szemléletváltást sürgetnek, hogy olyan felvételek készüljenek, amelyek megőrzik a sportolók méltóságát.
Technikai fejlődés
A szurkolók ma már nagyméretű televíziókon követhetik az eseményeket, miközben egyre több adat és statisztika áll rendelkezésükre, amelyek mélyebb betekintést biztosítanak a sportteljesítmények mögötti folyamatokba. A modern közvetítésekben nemcsak a mérőszámok szerepe nőtt meg, hanem az egyes jelenetek elemzésére alkalmas vizuális eszközök is egyre fejlettebbé váltak.
Ilyen például, hogy egyre több közvetítésben a nézők saját maguk is alakíthatják a látott tartalmat. Sok esetben már kiválaszthatják például, hogy kizárólag kedvenc sportolójukat követő kameraképet szeretnének-e látni. Az F1 saját applikációjában így akár egy teljes versenyen keresztül ugyanazt a versenyzőt lehet figyelni, míg a labdarúgásban is egyre több olyan megoldás jelenik meg, amely lehetővé teszi egyetlen játékos mozgásának folyamatos követését, függetlenül attól, hogy éppen hol van a labda. Ezek a fejlesztések a statisztikai adatokkal és az elemző vizuális eszközökkel együtt egy sokkal személyre szabottabb és mélyebb sportélményt kínálnak a nézők számára.
Szintén fontos elem még a lassított visszajátszás, amely a televíziós sportközvetítésekben az 1970-es évektől kezdett széles körben elterjedni, hiszen lehetővé tette a mozdulatok részletesebb elemzését. Azóta a slow motion a közvetítések egyik meghatározó eszközévé vált, a segítségével jól bemutathatók a technikai részletek, valamint a bírói döntések és a rekordot érő teljesítmények hátterében álló mozdulatok.
Az EBU ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy
a lassítás önmagában nem jelent hozzáadott értéket.
Amennyiben olyan testhelyzeteket vagy részleteket emel ki, amelyek nem segítik a nézőt a sportág technikai elemeinek megértésében, elveszíti eredeti funkcióját. A javaslat szerint ezért a lassításoknak elsősorban a nekifutás, az elugrás, a testtartás vagy a mozgás sajátosságainak bemutatását kell szolgálniuk, nem pedig pusztán látványos ismétléseket kínálniuk.
Hősies felvételek
Az útmutató szerint legtöbb esetben a sportolók mögül vagy alulról készített felvételek, illetve az indokolatlanul közeli képek jelentik a legnagyobb kockázatot. Ezekkel szemben a szélesebb plánok, az oldalról bemutatott jelenetek vagy a technikai elemzést segítő visszajátszások nemcsak informatívabbak, de egyben jobban szolgálják a sportág hiteles bemutatását és a sportolók méltóságának megőrzését.
Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az alulról mutatott felvételek sok esetben azzal a céllal készülnek, hogy a hősöket nagyobbnak ábrázolják, hiszen a szó szoros értelmében feltekintünk rájuk – ezt a szobrok esetében például emelvényekkel érik el. A művészeti ábrázolások régi eszköze ez a látószög, ami a sportközvetítésekben is hasonló szerepet tölt be.
A képi világ mellett
Bár az EBU útmutatója elsősorban a közvetítésre és a kamerahasználatra vonatkozik, a vita kiterjed a versenyruházat kérdésére is. A női atlétikai sportolók és tornászok öltözete ugyanis az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott, és ma sok esetben jóval kisebb felületet takar, mint a korábbi megoldások.
Ezért érdemes lehet megfontolni olyan – továbbra is testhezálló, de valamivel többet takaró – viseletek elérhetővé tételét, amelyek nem akadályozzák a mozgást, ugyanakkor csökkenthetik annak esélyét, hogy egy-egy kameranézet kompromittáló képeket eredményezzen. Igaz, a ruházatot szabályok, hagyományok vagy szponzori együttműködések is meghatározzák, így ennek módosítása nem csupán televíziós, hanem sportszakmai és szabályalkotási kérdés is.
Nemi egyenjogúság
Bár az EBU ajánlása kizárólag a női atlétikai közvetítésekre vonatkozik, felveti, hogy a férfi sportolók esetében is hasonló változásokra lehet szükség, hiszen esetükben is gyakoriak a testhez simuló versenyruhák, különösen atlétikában, kerékpárban, úszásban vagy tornában. Emellett közvetítésekben a szexualizálás és a tárgyiasítás problémája a férfi sportolók esetében is megjelenhet.
Bizonyos kamerabeállítások a nemi sztereotípiákkal együtt kellemetlen helyzetbe hozzák a sportolókat és felesleges figyelemelterelést okoznak a versenyek során, ráadásul a közvetítés módja hosszú távon a sportolók mentális egészségére is komoly hatással lehet. Előfordul, hogy a kamera elhelyezése sem megfelelő, ami például a bemelegítés során akár sérülésveszélyt is jelenthet
– mondta Ivana Španović, világbajnok szerb távolugró, aki szintén részt vett az EBU irányelvek kidolgozásában.
Az OnlyFans sem segít
A változás körüli vitákat megnehezíti, hogy az elmúlt években több sportoló – köztük Lisa Buckwitz, Bart Swings, Viktor Thorup és Kellie Delka – is az OnlyFans támogatásával finanszírozta felkészülését. A platform esetükben jellemzően nem erotikus tartalmak előállítását jelentette, hanem edzéseikről, versenyfelkészülésükről és a kulisszák mögötti mindennapokról osztottak meg exkluzív anyagokat előfizetőiknek.
Az ebből származó bevétel sok sportoló számára létfontosságú, például így fedezik az olimpiai kvalifikáció költségeit. Ám mellettük vannak olyan sportolók, akik akár felnőtt tartalmakat is közzétettek, hogy így jussanak bevételhez, ez pedig tovább bonyolítja a sportolók testének médiabeli megjelenítéséről szóló vitát.
