Az Oscar-díjas rendező ezúttal az 1956 utáni Magyarországon játszódó új filmjével, az Árvával tér vissza a mozivászonra, amely a Velencei Filmfesztiválon fog bemutatkozni. Az Indexnek adott interjújában Nemes Jeles László nemcsak legújabb alkotásáról beszélt, hanem arról is, hogyan silányította el a filmipart a televízió és az internet, miért tartja pilótajátéknak a streamingmodell működését, és miért létfontosságú, hogy a filmek újra kollektív emberi történeteket meséljenek el.
Kettészakadt a szórakoztatás és a művészet
Az interjúban szó volt arról, hogy Nemes Jeles László korábban már élesen bírálta a filmes világ működését.
Gondoljon bele, mennyire más világ volt, amikor én filmkészítő akartam lenni, amikor a szórakoztatás és a művészet még egységben volt, ma már ez leáldozóban van. A ’70-es évek amerikai filmkészítői a szórakoztatóipar szívében készítettek nagyon magas értékeket képviselő filmeket. És nekem ez volt anno a modell. Ma már minden teljesen más
– válaszolta az Index újságírója, Péter Alvarez kérdésére.
A kialakult helyzet oka pedig a tévében és az internetben gyökerezik:
A filmeket lerontottuk azzal, hogy tévékompatibilissé tettük őket. Az internet a maradék ellenállást is bedarálta, mert a Netflix és tettestársai már igazából egy pilótajáték-modellt működtetnek. Ők nem tartoznak felelősséggel a nézettségért, csak a biznisz számít, az üzleti siker, hogy mekkora összeget tudnak behozni corporate szinten, a tőzsdén.
A film teljesen másodlagos lett, és a nézőszámokról sincs fogalmunk, mert azokat nem közlik a streamingszolgáltatók.
Mítosztörténetekre van szükség
A film létjogosultságáról elmondta, hogy az a kollektív emberi történetek elmesélője.
Pont ugyanúgy, ahogy réges-régen a tábortűznél elmondtuk egymásnak a nagy mítosztörténeteket, amelyek az abszolút emberi igényeknek felelnek meg. A nagy történetek, mítoszok újra- és újramesélése olyan fontos része az emberi életnek, mint a víz. Ha a nagy történetek nincsenek elmesélve, akkor az emberiség kihal
– szögezte le Nemes Jeles László.
Ezért nem adhatják fel azok, akiknek el kellene mesélniük ezeket a történeteket: ha valami mást mesélnek el, az nem ad a néző számára belső utazást, vágyakat.
Ez a nagy különbség a történet és a történetről leszakadt szórakoztatás, vagy más néven szemfényvesztés között.
Minőségi szórakoztatás
A probléma megoldását abban látja, hogy vissza kell csábítani a magyar nézőket a mozikba olyan filmekkel, amelyek univerzálisan érthetők, amelyeket külföldi „A” kategóriás fesztiválokon is meg lehet mutatni.
A filmkészítés nagy kérdése: hogyan lehet egyszerre populáris és magas művészi értékkel bíró alkotásokat létrehozni? De ez nemcsak magyar, hanem globális kérdés is
– fűzte hozzá.
Szerinte a filmkészítőkből sokszor hiányzik az igény ennek a szintnek az eléréséhez, és a magyar nézők a szórakoztatás legalját kapják.
Erre vannak hangolva. Ez biztos, hogy nem segít a magyar filmiparnak. Gondoljon bele, hogy a '60-as években az olasz munkások Fellini-filmeket néztek, szórakoztatták őket, de nagyon fontos üzeneteket is eljuttattak hozzájuk. A magyar munkások is megnézték ezeket a filmeket, amikben ugyan feltűnően szép nők és férfiak szerepeltek, de komoly művészi értéket is képviseltek. Éppen ez a legnagyobb fájdalmam, hogy ez a vonal eltűnt, ebből az időszakból valamit vissza kellene hoznunk
– fogalmazta meg véleményét Nemes Jeles László.
A XX. század az egyén szempontjából
Nagyjátékfilmjeiben rendre a XX. századi magyar történelem kritikus pontjait dolgozza fel, az Oscar-díjas Saul fia témája a holokauszt, a Napszállta közvetlenül az első világháború előtt játszódik, míg az Árva 1956 után, és a rendező édesapjának története inspirálta.
Nem beszélhetünk tudatos trilógiaépítésről, mégis úgy alakult, hogy lehet egységként kezelni a filmjeimet. Az elnyomást akartam ábrázolni, ami az egész XX. századra jellemző, és az egyéni sorsot a történelemben. Hogyan boldogul az egyén az elnyomásban? Hogyan képes dekódolni a kor üzeneteit, mihez kezd velük, mi marad a szabadságából?
– mondta el alkotói szándékairól Nemes Jeles László.
Az interjúban az Index a jelenre is kitért, ami a múlt eseményeinek következménye. Így szó esett a Párizsban és Londonban tapasztalható antiszemitizmusról, a civilizációs háborúról is.
