Magyarország az elmúlt 16 évben a politikai plakátkampányok országa lett. A hangsúly egyre inkább a rövid, erős érzelmi hatást kiváltó üzenetekre került, amelyek jóval túlmutatnak az egyszerű szlogenismétlésen – derül ki az Index plakáttörténeti áttekintőjéből.
Az elmúlt években a plakátok a politikai kommunikáció állandó elemeivé váltak. A migrációról, a háborúról, Brüsszelről vagy az ellenzékről szóló üzenetek hónapokon keresztül jelen voltak az utcákon, gyakran egymással párhuzamosan.
A plakátok ezáltal nemcsak információt közöltek, hanem folyamatos jelenlétükkel tematizálták a közbeszédet is.
Pillanatnyi figyelem
Kommunikációs szempontból fontos, hogy a plakátok minden esetben csupán egyetlen pillanatnyi figyelemre építenek. A budapesti tömegközlekedés közben vagy az autópályán csak 2-3 másodpercnyi figyelem jut egy-egy üzenetre. A plakátnak pedig ennyi idő alatt kell átadnia minden információt képpel, illetve pár szóval.
Emiatt a plakátokon a legnagyobb felületen mindig a vizuális elemek – illusztrációk vagy arcképek – jelentek meg, a néhány szavas üzenetek pedig segítettek értelmezni a kontextust.
Ám olykor még ennyi sem kellett: a „Ne hagyjuk!”, a „Stop”, vagy a „Maradjunk ki a háborúból” plakátok esetében az azonnali üzenetátadás, és az érzelmi hatás nyomatékosítása volt a cél.
Érzelmek az érvek felett
A plakátkampányok nem árnyalt érvelésre épültek, hanem félelmekre, ellenségképekre vagy épp azonosulásra – egy személlyel, gondolattal vagy ideával. A „háború vagy béke”, „Brüsszel vagy Magyarország” típusú dilemmák leegyszerűsítik a valóságot, ugyanakkor rendkívül hatékonyak politikailag.
Ezeknél a kampányoknál a hirdető nem csak a közönséget állítja döntés elé, hanem politikai vetélytársait is.
Érdekes párhuzam figyelhető meg a plakátkampányok és a nemzeti konzultációk között is: mindkettő az állandó politikai mobilizáció logikájára épült. A kormányzat és a Fidesz által finanszírozott kommunikáció ugyanis nem csupán a választási időszakokban volt jelen, hanem gyakorlatilag egész évben. Ez lehetővé tette a folyamatos kapcsolattartást a párt és szavazói között, miközben a közéleti diskurzus témáit is meghatározta.
Az ellenzék számára pedig ennek leküzdése volt igazán nehéz Magyar Péter megjelenéséig: a reakció ugyanis csak kevés esetben tud olyan hangos lenni, mint maga az akció. A jelenlegi miniszterelnök azonban nem egyszer képes volt megragadni a figyelmet és irányítani a közbeszédet azzal, hogy fokozatosan adott új beszédtémákat mind a sajtó, mind a szavazópolgárok részére.
Ismétlés a tudás anyja
Az évek során megfigyelhettük, hogy a politikai kommunikáció fokozatosan a reklámpszichológia logikáját kezdte követni.
A cél az volt, hogy gyorsan és maradandó módon adjanak át egy üzenetet, amely azután is megragad a járókelőkben vagy az autósokban, hogy elhaladtak a hirdetőfelület mellett. Egyetlen plakát azonban önmagában ritkán elegendő ehhez; a márkák esetében is az állandó jelenlét teszi igazán emlékezetessé a mondanivalót. A gyorsétteremláncok ezért helyezik el logóikat szinte minden lehetséges felületen – az éttermek homlokzatától kezdve a belső tereken át egészen a csomagolóanyagokig és a munkaruhákig.
A fogyasztók – vagy politikai kommunikáció esetében az állampolgárok – így idővel akkor is megjegyzik a szlogeneket, ha tudatosan nem fordítanak különösebb figyelmet rájuk.
Az utóbbi hetekben a plakátok Balásy Gyula interjúja miatt kaptak újra figyelmet: a médiatulajdonos azt nyilatkozta, hogy a kék, kormányzati plakátok a tevékenységük csupán kis részét tették ki. A megjelent videó óta pedig több szakmai szervezet is állást foglalt a közbeszerzéseket illetően.
