A platform célja, hogy segítséget nyújtson az újságíróknak a tartalmak ellenőrzésében egy olyan világban, ahol egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságot a mesterségesen generált hírektől. A felületet ezért kifejezetten breaking news helyzetekre, illetve social videók, felhasználói tartalmak és vizuális bizonyítékok gyors ellenőrzésére optimalizálták. A platformot egy évig az Associated Press munkatársai használták, most más kiadók számára is elérhetővé tették AP Verify néven.
Értékes videókat találtak meg az eszközzel
Az irányítópulton a felhasználók egy AI-alapú chatbot asszisztenst, geolokációs funkciót, objektum- és nevezetesség-felismerést, fordított képkeresést, képkockánkénti videóelemzést, árnyékészlelést, a közösségi média monitorozását, mesterséges intelligencia által generált szövegek felismerését, átírási szolgáltatásokat, valamint egy duplikációellenes megoldást érhetnek el. Ez utóbbi figyelmezteti a felhasználókat, ha kollégáik éppen ugyanazt a tartalmat ellenőrzik.
Aimee Rinehart, az Associated Press mesterséges intelligencia stratégiáért felelős vezető termékmenedzsere a Press Gazette-nek azt nyilatkozta:
az eszköz segítségével sikeresen tudtak eredeti felvételeket szerezni például a texasi áradásokról, ugyanis a fordított keresés és a személykereső funkciók révén vették fel a kapcsolatot a videó készítőjével, és kértek tőle engedélyt.
Egy kulcsfontosságú videót is így találtak meg a Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán, és a közösségi médiában megjelent tartalmak elemzésével, valamint személykereső eszközök segítségével erősítették meg a forrás hitelességét.
Bizalmat jelent
Korábban is használtak az újságírók különböző eszközöket ilyen célokra, de ezek most egyben, egy platformon sokkal hatékonyabban elérhetőek. Az előfizető szerkesztőségek feltöltött tartalmai természetesen adatvédelem alatt állnak, tehát a kiadók nem láthatják, hogy versenytársaik mit ellenőriznek.
Aimee Rinehart rávilágított arra is, hogy ha egy kiadó feltölti és ellenőrzi tartalmát az irányítópulton keresztül, az fokozhatja a közönsége bizalmát a tartalmaival kapcsolatban.
Az irányítópult több külső szolgáltatóra támaszkodik, köztük a Google Fact Check és képolvasó megoldásaira, a Trint átírási szolgáltatására, a Graylark geolokációs eszközére, a GPT Zero generatív AI-szövegfelismerésére, a Trendolizerre, valamint a személyazonosság-ellenőrzéssel foglalkozó Piplre.
Rinehart kiemelte, hogy egyik eszköz sem 100 százalékos, és nem javasolják, hogy valaki kizárólag egy ilyen eszköz információira alapozva publikáljon. Hozzátette, hogy ezek az eszközök csak egy ember munkáját kiegészítve működnek jól.
szükség van igazodási pontokra
Rinehart hozzátette:
Azt szeretnénk, ha mindenki ellenőrizhetné az online információkat, mert ennek a lehetőségnek valóban hozzáférhetőnek kell lennie.
A kiadók részéről ma nagy igény van a megbízható igazodási pontokra. A Kate Middleton-fotó esete is ezt mutatta: 2024-ben öt nemzetközi hírügynökség – köztük az AP – visszavont és manipuláltnak nevezett egy olyan fotót Katalin walesi hercegnéről és gyermekeiről, amit a Kensington-palota adott ki.
Akkor sok, kisebb kiadó az AP döntését fogadta el igazodási pontnak. A kiadóknak ma szükségük van arra, hogy legyen egy olyan intézmény vagy személy, amiről elmondható, hogy megbízható döntést hoz, támpontnak vehetjük.
Ide szeretnénk eljutni, hogy a kiadóknak legyen lehetőségük eldönteni, mi valós, mi retusált, miben bízhatunk meg az interneten. Nem tudom, hogy mindenki ostromolni fogja-e az ajtót az AP Verify miatt… de azt gondolom, hogy az autentikusság iránti igény nagyon is létezik
– összegezte véleményét a menedzser.
Már azt sem tudjuk, mi valós
Miközben a közönség egy része kritika nélkül fogadja a híreket, egy másik része sokszor már a valóságban is kételkedik egy-egy jól sikerült fotó vagy szenzációs hír kapcsán. Jó példa erre számos AI-generált videó az oroszországi hóról a közelmúltból, amelyek előrevetítik, milyen manipulációkkal kell számolnunk: a hír alapja valós, Kamcsatkában több méternyi hó hullott le, és a hófúvás miatt nagyobb torlaszok is keletkeztek, emellett a videókban több valós felvétel is szerepel. Ilyen körítés mellett már nehezebb kiszúrni, hogy a tízemeletes havon csúszkáló emberek már nem reálisak – több nagy, országos lap is leközölt ehhez hasonló videókat, noha ezek egyértelműen hamisak. Ha pedig valaki észreveszi a fake tartalmat, a többi részlet kapcsán is gyanakodni kezdhet.
A probléma másik oldala, hogy a kiadókra eközben nagy nyomás nehezedik,
a közösségi média és a kattintásvadászat korában a közlés elsőbbségének kényszere sokszor felülírja az ellenőrzés kényszerét, nem beszélve arról, hogy az utóbbira a kisebb kiadóknak nincsenek sem eszközeik, sem kapacitásuk, sem anyagi forrásuk.
Az ellenőrzésre pedig nemcsak azért van szükség, hogy elkerüljük a fake tartalmak közlését, hanem azért is, hogy meg tudjuk erősíteni, igen, egy adott tartalom bármennyire is szenzációsnak tűnik, igaz, ellenőriztük. Ennek óriási jelentősége van, hiszen éppolyan társadalmi károkat okoz az, ha a valóságban kételkedünk, mint az, ha a hamisat igazinak hisszük. E folyamatok során az is kirajzolódhat, kinek az ítéletében bízik a közönség vagy akár a szakma.
Az újságírás alapvető küldetése tehát bővül, nemcsak annak bemutatásáról szól, mi történt, hanem az interneten található tengernyi információval kapcsolatban a valóság hitelesítéséről is. A jövő szerkesztősége nemcsak az AI ellen harcol, hanem a mesterséges intelligenciát használja pajzsként, hogy megőrizze a közbizalmat.
Hogyan változtatta meg a digitális kor a tartalomgyártást, a címadást? Milyen hatással van a mesterséges intelligencia a tartalomgyártásra és a kiadók működésére? Az AI Summit Budapest színpadán ezekre a kérdésekre is keresték a választ.
