Az elmúlt évek digitális kommunikációjának egyik legnagyobb változása, hogy az internet, különösen a közösségi oldalak teljesen átírták azt, ahogyan a közszereplők megjelennek. Korábban egy politikus számára a kontroll mindennél fontosabb volt; előre egyeztetett üzenetek, médiatréning, gondosan felépített mondatok és kiszámított reakciók határozták meg a kommunikációt. A social média és a mémkultúra azonban új szabályrendszert hozott létre.
Manapság ugyanis nemcsak egy megszólalás üzenete fontos, hanem az is, hogy mennyire „internetkompatibilis”. Vagyis lehet-e belőle reakcióvideót, TikTok-hangot vagy épp mémet gyártani. Innen vizsgálva pedig a „Kicsoda? Én biztos, hogy nem.” ideális alapanyag. Jól működik, mert rövid, ritmusos, könnyen felismerhető, érzelmileg azonnal dekódolható, ráadásul univerzális helyzetekre is alkalmazható. Éppen ezért néhány órán belül levált az eredeti politikai kontextusról, és önálló reakcióvá vált.
@hodiagi Kicsoda?...én biztos, hogy nem. Én biztos, hogy nem! 🤣🤣🤣🤣😎☝️
♬ eredeti hang - P.C.HARRIS
A mém, mint marketingeszköz
A mémek ma már tulajdonképpen ingyenes kommunikációs eszközként működnek. Egy jól „mémesíthető” mondat pillanatok alatt megjelenhet TikTok-videókban, Instagram-kommentekben, Facebook-posztokban vagy gifek formájában. Az algoritmusok pedig kifejezetten szeretik az ilyen típusú tartalmakat, hiszen magas interakciót generálnak, könnyen remixelhetők, és sokkal hosszabb ideig maradnak a figyelem középpontjában, mint az egyszerű hírek vagy bejelentések.
A klasszikus politikai kommunikáció hosszú időn át a steril tökéletességre épült, a felhasználók azonban gyakran éppen azokat a pillanatokat jutalmazzák, amelyek spontánnak, emberinek vagy kissé esetlennek hatnak. Paradox módon pedig pont egy félmondat, arckifejezés vagy reakció az, amelyből közösségi élmény születhet. Nem véletlen, hogy Dr. Hegedűs Zsolt örömtánca is megjelent a létező összes videós platformon, ráadásul nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten. Felismerve a lehetőséget, a leendő egészségügyi miniszter újra "fellépett" a Parlament előtt.
Donald Trump és a „covfefe”
Az elmúlt évek egyik legismertebb nemzetközi mémes példája Donald Trump „covfefe” tweetje volt, amely eredetileg vélhetően egyszerű elgépelés volt. A „Despite the constant negative press covfefe” mondat azonban órák alatt végigsöpört az interneten, és önálló életre kelt. Pólók, viccoldalak, mémek és elemzések születtek belőle, a „covfefe” szó pedig bekerült az online popkultúrába.
Trump kommunikációs erejének egyik kulcsa egyébként is az volt, hogy folyamatosan olyan nyers, kiszámíthatatlan pillanatokat generált, amelyek rendkívül jól illeszkedtek az internet logikájába. Ez persze egyszerre volt előny és hátrány; miközben rengeteg gúny céltáblájává vált, a digitális figyelem középpontjában is folyamatosan jelen maradt. A modern online térben pedig a láthatóság önmagában is komoly érték.
Nem minden mém pozitív: Ed Miliband és a baconös szendvics esete
A mémesedésnek egyértelmű reputációs kockázatai is vannak. A brit Munkáspárt korábbi vezetője, Ed Miliband például hosszú időre összekapcsolódott azzal a fotóval, amelyen kampánykörútja során egy baconös szendvicset evett. A kép pillanatok alatt mémmé vált, és később a sajtó is elemezte az esetet.
A történet remek példája annak, hogy az internet logikája mennyire vizuális és érzelmi alapú – és néha mennyire könyörtelen. Egyetlen kínos arckifejezés vagy furcsa pillanat képes lehet teljesen felülírni egy gondosan felépített politikai imázst. A mémek ugyanis leegyszerűsítenek. Egy közéleti szereplőt gyakran egyetlen reakcióra, mondatra vagy grimaszra redukálnak, ami különösen veszélyes lehet egy olyan közegben, ahol a politikusok jelentős része még mindig hagyományos médiakörnyezetre optimalizált kommunikációval működik.
Barack Obama megmutatta, hogyan lehet jól kezelni a mémeket
A mémkultúra ugyanakkor nem feltétlenül romboló. Barack Obama például kifejezetten ügyesen használta saját internetes mémjeit. A „Thanks, Obama” eredetileg ironikus formában kezdett terjedni, később azonban maga Obama is reflektált rá egy BuzzFeed-videóban, önironikusan rájátszva a mémre.
Ez azért működött jól, mert emberközelibbé és önreflexívvé tette az imázsát. A közösségi média közönsége ugyanis általában jobban tolerálja azokat a szereplőket, akik képesek együtt élni a saját mémjeikkel, mint azokat, akik görcsösen próbálják kontrollálni az internet reakcióit.
Az internet új nyelve
Nem véletlen, hogy ma már politikai- és márkakampányok is tudatosan próbálnak mémesedni. Az Associated Press egy 2024-es elemzése szerint az amerikai kampányok külön figyelmet fordítottak arra, hogyan lehet mémeken keresztül a fiatalabb közönséget elérni.
A mém ugyanis ma már nem egyszerű internetes vicc, hanem a digitális kommunikáció egyik legerősebb fegyvere.
És pontosan ez teszi erőssé a „Kicsoda? Én biztos, hogy nem.” jelenséget is. Nem pusztán egy virális mondatról van szó, hanem arról, hogyan működik 2026-ban a figyelemgazdaság. A modern kommunikációban ugyanis már nem kizárólag az számít, hogy ki mit mond, hanem az is, hogy abból lehet-e közösségi élményt, remixet vagy éppen mémet gyártani.
