Mindezek együttese hozzásegíthet, hogy a vásárló lecsapjon a gyűjtői kiadásokra, amelyek a dohányzóasztalon is jól mutatnak az ízlést kifejező dekorációs tárgy gyanánt – és persze, a prémium és luxuscégek is jobban szeretnek ilyenben hirdetni.
A nyomtatott sajtó reneszánszának titka az lesz, hogy a kiadók felismerjék, hogy semmi esetre sem tudnak ezek a termékek valódi ellenfélként megjelenni a hírversenyben. Kutatások alapján az olvasók egyértelműen azt várják ma már, hogy egy print magazin mást (elsősorban egy élményt és az énidőhöz kapcsolódó időtöltést) kínáljon, mint az alapvetően napi tájékozódásra használt digitális platformok.
Ha jól finomhangolják a rendszert, a prémium print egy olyan státusra tehet szert a jövőben, mint a zenében a bakelitlemez. Nem fogják tömegek fogyasztani ugyan, de lesz egy fix vásárlórétege, amely saját niche hobbiként tekinthet rá, és így hajlandó pénzt kiadni érte.
Az idei év meglehetősen bizalomgerjesztő egyébként a magazinindítások terén, pláne amikor sok éve közkeletűen temetik a műfajt és évről évre visszaesésekről számolnak be a legnagyobb szereplők is. A teljesség igénye nélkül, csak a nemzetközi márkákat szemlézve hadd illusztráljuk ezt egy rövid gyűjtéssel! A Hearst Magazines brandjei közül az ELLE és a Marie Claire volt a legeredményesebb, előbbinek elindult a maláj és az üzbég kiadása, valamint újraindult az elefántcsontparti, utóbbi pedig saját horvát, szerb és nigériai kiadást kapott. A Harper’s BAZAAR-nak szintúgy licenszpartner révén elstartolt az ecuadori kiadása és megjelent a férfiaknak szóló Harper’s BAZAAR Homme France is. A kiadó által birtokolt Esquire férfimagazin pedig egy francia és vietnámi kiadással gyarapodott – ez utóbbi a második kísérlet mondjuk.
Sikeres évet zárt az amerikai Penske Media Corporation (PMC) is, a Robb Report luxusmagazinjuk franchise-ban az idei évtől megjelenik önálló kiadással Indiában, Afrikában, újra Törökországban és a Fülöp-szigeteken is, utóbbi országba pedig el tudták adni a Rolling Stone szórakoztatóipari prémium magazinjukat is. (Tavaly óta a lap egyébként egy kontinentális kiadással szintúgy jelen van Afrikában is.)
A Condé Nast a brandjei licenszjogainak eladásában nem jeleskedett az elmúlt években, a kiadó müncheni leányvállalata elindította azonban a Condé Nast Traveller utazási magazin német kiadását, és a korábban franchise-ban működő közel-keleti lapok (VOGUE, GQ, Condé Nast Traveller, Architectural Digest, Wired) szép sorjában az anyacég tulajdonába kerülnek. És akkor a végére hagytuk a független, de híres lapokat, visszatért így a Love és az i-D divatmagazin is, megjelent a GRAZIA francia kiadása és elindult az ICON luxus férfimagazin szerb kiadása is – az olasz anyalap mellett eddig spanyol, amerikai, francia, ausztrál és közel-keleti volt csak ebből.
A Condé Nast jövőre átalakítja megjelenési hálóját
Bár már évek óta nem havilap, 2026-tól a VOGUE amerikai kiadása tovább csökkenti a periodikáját, évi tíz lapszám helyett csak nyolc fog megjelenni, amelyeket olyan eseményekhez időzítenek, mint a tavasz-nyári és ősz-téli divathetek, a Met-gála vagy a VOGUE World (ami jövő ősszel ezúttal Milánóban lesz megtartva). Az oldalszám és a papírvastagság ellenben nő, és így járnak el más Condé Nast-termékek is az Egyesült Államokban, például a Vanity Fair szintén évi nyolc lapszámra vált négy szezonális és négy tematikus kiadással.
A VOGUE.comba olvadt VOGUE Business divatipari szaklap azonban bizakodó a tekintetben, hogy a biznisz újragondolása nagyon is prosperáló lehet. Példaként hozza cikkük a The New York Magazine luxus divatkülönszámát, a The Cutot, amelynek nyomtatott verziót indítottak, a Nylon divatmagazin 2024-től újra megjelenik papíralapon is, és ma már a Cultured magazin bevételeinek többsége is a nyomtatott mutációból származik.
A WSJ Magazine főszerkesztője, Sarah Ball szerint a print bevételek igenis képesek emelkedni, nekik nem is kellett például visszavágni a periodikát.
A print halálhírét erősen eltúlozták. Digitális natívként a közel 20 éves karrierem alatt végig a teljes digitális forradalmat ígérték nekem, és ezen a ponton ezt már majdnem feladom. A jelenlegi ellenállóképesség, amit a print termékeknél látni, nem mindenhol egyforma, de nálunk megvan
– nyilatkozta a VOGUE Businessnek.
A Saveur gasztromagazint is sikerült megmenteni, ma már a print is teljesen önfenntartó a modelljük alapján: a nyomtatott lap példányainak 80 százaléka előfizetőkhöz kerül, és csak 20 százalékot lehet a standokon beszerezni – immár persze nem havonta, hanem évi kétszer.
A tradicionális médiacégek az elmúlt évtizedben kezdték el csökkenteni a periodikát, vagy teljesen meg is szüntették a print kiadásokat.
A Condé Nast amerikai anyacégénél olyan termékek, mint a Teen Vogue vagy az Allure ma már kizárólag digitálisak, és a vállalat bevételeinek 70 százaléka digitális és élményalapú tevékenységekből származik. A Hearst Magazines 2020-ban kezdte el megnyirbálni a nyomtatott lapszámokat: ma az Esquire évente hat lapszámot ad ki, a Cosmopolitan nyolc tematikus kiadást, míg az amerikai ELLE és a Harper’s BAZAAR tízet-tízet. A vállalat olyan lapok nyomtatását szüntette be, mint az O The Oprah Magazine vagy a Seventeen népszerű tinilap.
A luxusipar nem hátrál ki a print mögül
Miközben valószínűleg soha többé nem lesz elsődleges hírforrás, vagy akkora üzlet, mint egykor volt, a prémium print még mindig komoly bevételszerzési lehetőség.
A luxusmárkák mindig is erős affinitást mutattak a print iránt, mivel pontosan azt nyújtja, amit ez a szegmens a legjobban értékel: kézművességet, állandóságot és történetmesélést
– mondja Cherry Collins, a Havas Media UK stratégiai partnere. Ezt támasztja alá a cég legfrissebb, New Codes of Luxury című globális kutatása is, ami szerint a fogyasztók egyharmada említette a print magazinhirdetéseket fontos impulzusként a költéseit illetően.
Egy gondosan szerkesztett, prémium nyomtatott lapszám kulturális súlyt és hitelességet ad a márkáknak. Ezért alakul át a print a luxus esetében egy egyszerű médiacsatornából egy színpaddá, ahol a márka bizonyítja művészi voltát és állandóságát.
A print hirdetések továbbá hosszabb élettartammal is rendelkeznek, nagyobb és fókuszált figyelmet vonzanak, és gyakran megbízhatóbbnak is tűnnek digitális megfelelőiknél. A kutatások azt mutatják, hogy az olvasók kevésbé tolakodónak és hitelesebbnek találják a print hirdetéseket. Fontos így, hogy a lapok eltávolodjanak attól a berögzült klisétől, ami sokáig meghatározta a periodikát.
Már nem az a fontos, hogy minden hónap 15-én ott legyen a lap az újságárusnál, a megjelenést akkora kell időzíteni, amikor a hirdetők zömének és az olvasóknak is hasznos és megfelelő. Ezek a niche special editionök egyaránt meg tudják találni az utat a szívekhez ezen és azon az oldalon is, a magas minőségű, kurátori szinten összeállított, valóban megszólító tartalmakért egyik és másik oldal is hajlandó fizetni.
A gyors fogyasztásra szánt online tartalmakkal ellentétben a print magazinoknak a mélyreható történetmesélésre, az exkluzív fotográfiára és a gondolatébresztő nézőpontokra kell koncentrálniuk.
Többé kell válniuk egyszerű olvasnivalónál: művészeti tárgyakká kell átlényegülniük. A szakma szerint ugyanis erre van most kereslet a fiatalabb generációk részéről is, akik akarnak valami tapinthatót, amit kézben lehet tartani, ami valóban a tartalmas, elmélyült (ki)kapcsolódásról szól. A digitális fáradtság erősödése ugyanis abszolút valós jelenség. Mivel az ember naponta órákat tölt képernyők előtt, sokanál előtérbe kerülnek az offline tevékenységek.
Miként a fenntarthatóság is egyre fontosabb kérdéssé válik, esszenciális így, hogy a környezetbarát gyakorlatok is teret nyerjenek a print világában. A modern magazinoknak egyre inkább újrahasznosított papírra és szójaalapú tintára kell váltaniuk, és fenntartható gyártási folyamatokkal minimalizálni a környezeti hatásukat. A környezettudatos olvasók számára ez összhangban van az értékeikkel, így tovább nőhet körükben a print vonzereje.
