A műsorvezető számára a Megasztár több, mint egy televíziós műsor – az élő adásokat minden alkalommal ünnepként éli meg. Ördög Nóra interjúnkban kifejtette, milyen ereje van a tehetségek történeteinek és azt hogyan tudják hasznosítani, mi történik, amikor a legkritikusabb pillanatban „elszáll a füles”, illetve mit jelent számára új műsorvezetőtársa, Szépréthy Roland dinamizmusa.

A Megasztár 2025-ös évada szeptemberben indult a TV2-n, és megkezdődtek az élő adások is. A megújult nyolcadik széria új műsorvezetőpárossal fut: Ördög Nóra partnere Szépréthy Roland, miközben a zsűri idén már „mester” szerepben is terelgeti a versenyzőket.

Sokféle műsort vezettél már: mit jelent számodra a Megasztár, és mit éreztél, amikor fölkértek a vezetésére?

Számomra elsősorban a múltja miatt jelentett sokat, nagy rajongója voltam anno is. Persze, azóta sokat változott a világ, a zeneipar, a közönség elvárásai is, például abban a kérdésben, hogy szeretik-e, ha mi mutatjuk meg, mi helyezzük előtérbe a tehetségeket, vagy inkább maguknak fedezik fel őket.

Maga a brand szívet melengető, ezért megtisztelő volt csatlakozni a műsorhoz még akkor is, ha már egy kicsit átalakult. Régóta vezetek tehetségkutatókat, és mindig nagy élvezettel figyelem, ahogyan kibontakoznak a résztvevők egy ilyen nagy showműsoros gépezet keretein belül.

Tudom, mekkora jelentősége van ennek az eseménynek az életükben, és ha ügyesen sáfárkodnak a figyelemmel, mekkora ugródeszkát jelenthet számukra. Ehhez a folyamathoz mindig jó asszisztálni. Van egy szórakoztató fázisa is a műsornak, az előválogatók, amikor tényleg nagyon sokféle emberrel lehet találkozni, de az élő show-kat szeretem igazán, ezek mindegyike ünnep a számomra.  Élő show-t vezetni valóban fantasztikus ajándék, még számunkra is, akik már nagyon régóta tévézünk.

Miért?

Mert élőben kapcsolódni a nézőkkel egyszerűen más érzés, más a levegő vibrálása, másképpen rezeg a stúdió, a stáb. Mindegyik alkalom olyan, mintha az esküvőmre készülnék, van egy szertartása magának az elkészületeknek, a sminkelés, a frizura, a ruhák kiválasztása, az ember ilyenkor igazán felöltözik, és az egész stáb azért mozog, hogy a lehető legflottabbul menjen minden.

Illetve műsorvezetőként én már keresem a váratlan helyzeteket, ezek feltöltenek, kihívást jelentenek. Az élő műsorban tudom igazán hasznosítani a képességeimet, én általában gyorsan tudok reagálni spontán helyzetekre.

Ez az igazi kihívás, hiszen egy felvételt újra lehet venni. Egy élő show-ban dől el az is, ki az, aki tényleg otthonosan mozog a kamera előtt, jól végzi a munkáját, és ki az, akinek még pár kilométert bele kell raknia akár a felvételekbe is.

Tudnál mesélni ilyen váratlan helyzetet a közelmúltból?

Tavaly a Megasztár döntőjében pont akkor, amikor kihirdettük volna a győztest, elszálltak a fülesek. Az egész rendszer leállt, mert valaki leverte azt az adóvevőt, ami közvetítette számunkra a hangot.

Abban a pillanatban, amikor ki kellett volna mondanom, ki nyerte a műsort, nem működött a fülesem. Közben rajtam volt a kamera, tehát nem tudtam kiszólni, mutogatni.

Tillára néztem, akinek szintén már foltokban jött a jel, de a megfelelő pillanatban az övé működött, tehát hallotta a nevet. Amikor érezte, hogy nem fogom tudni kimondani, mert valami baj van, elkezdte ő. Ahogy az első hangot formálta a szájával, rájöttem, ki lehet a győztes, és belekapaszkodtam, valahogy így tudtuk végül együtt kimondani a nevet. De ott azért lepörgött az életem, nagyon stresszes pillanat volt. Viszont emiatt emlékezetes is, és remélem, hogy a nézők viszonylag keveset vettek ebből észre. De ezer olyan, kevésbé nehéz helyzet van, amiben jókat lehet improvizálni.

Hogyan változott a műsorvezetés, amióta dolgozol? A nézők figyelme egyre szerteágazóbb, most még inkább hajlamosak két dal között valami mással foglalkozni, mint valaha.

Azt gondolom, nekünk ezért nem kell másként dolgozni, sem erőlködni. Az egyébként is nagy szereptévesztés lenne, ha azt gondolnánk, hogy ennek a műsornak mi vagyunk a főszereplői. Ez csak a versenyzőkről szól, tehát mi továbbra is azt a szerepet töltjük be, hogy megpróbáljuk előre mozdítani ezt a nagy fogaskereket, és minél gördülékenyebben levezényelni a vetélkedőt.

Azt gondolom, mi egy állandóságot, biztos pontot jelentünk a nézőknek, teremtünk egy otthonos érzést.

Mi volt a legszebb, legkedvesebb pillanat a pályafutásod alatt?

Mindig a jelen feladatra koncentrálok, ilyenkor azt látom magam előtt, nehezebben gondolok vissza a múltra. Most arra számítok,

hogy sok megható pillanat vár majd minket, a versenyzők mögött több olyan sors, történet is van, amelyek ki fogják facsarni mindenkinek a szívét, ha sikerül őket belevinni az elő adásokba.

A zsűritagok pedig most mesterek, tehát sokkal harcosabban fognak majd küzdeni a legjobbakért. Így az érzelmek és az indulatok is erősebben lesznek jelen, mint korábban.

Érzékeny kérdés, hogy vannak olyan szituációk, amikor csalódás éri a résztvevőket, és nyilván a nézőket is érdeklik ezek a reakciók, de van egy határa annak, mennyire lehet közvetíteni, ha valaki rosszul érzi magát, esetleg éppen traumatizálódik. Hol látod ezeket a határokat és hogyan kezeled ezeket a helyzeteket?

Ha benne vagyok a szituációban, akkor nyilván a saját eszközeimmel megpróbálok segíteni. Nehéz kérdés ez, mert az, aki jelentkezik egy ilyen tehetségkutatóba, tisztában van vele, hogy vállalnia kell a könnyeit, a fájdalmát, a drámáját, a mindenét, mert ez része ennek a történetnek. Nyilván Mikes Zsülire gondolsz, de egy ország imádja, milliók követik azóta a TikTokon, nem jött ki rosszul ebből a helyzetből.

Minél közelebb kerülnek valakihez a nézők, akár a drámáján keresztül, annál inkább kapcsolódni tudnak hozzá. Meg kell érteniük a szereplőknek, hogy ezt abban a pillanatban vállalják, amikor belépnek a stúdióba, sőt, pontosan tudják, mi vár rájuk.

De ennek van előnye is, Zsülit a saját kislányom is nagy elánnal követi azóta, a történetével sikerült felhívnia magára a figyelmet. Bármit is gondol most, ebből nagyon sokat profitálhat.

Hogyan kezeled a saját helyzeteidet, ha például nagyon meghatódsz, vagy erősen szurkoltál valakinek és kiesik?

Nyilvánvalóan nem hisztizhetek, de vannak érzéseim, ahogy mindenkinek, és nem kell elfojtanom őket.

Ezt egy adott pontig ki lehet mutatni, és azután megyünk tovább, a showbiznisz ilyen.

Egyébként Szabó Kamilla volt az egyik titkos favoritom. Értettem, miért ejtették ki a mesterek, de nagyon szomorú voltam, és azután nagyon örültem, hogy a nézők visszaszavazták. Tudom, az a finom zenei stílus, amit képvisel, nem feltétlenül a széles néprétegeknek szól, de közben nagyon kívánom neki, hogy a Megasztár által még több emberhez eljuthasson az, amit csinál, mert elképesztően tehetségesnek tartom.

Idén Szépréthy Roland lett az új műsorvezető melletted. Hogyan készültetek a váltásra?

Sehogy. Persze, össze kell csiszolódnunk, de erre nem nagyon lehet készülni. A válogató ilyen szempontból nekünk is egy jó iskola volt, mert összezárva töltöttünk majdnem két hetet, tehát ott azért volt lehetőségünk alaposan megismerni a másikat, egymás rezdüléseit, humorát. Érzem, mi az, ami esetleg Rolinak nehézséget okoz, ebben próbálok neki segíteni. Azt is látom, mik azok a szituációk, amelyekben jól működik, jól pörög, és azt hiszem, az a feladatom, hogy olyan légkört tudjak teremteni, amiben komfortosan érzi magát. Azért egy ilyen élő show levezénylése elég stresszes feladat kezdőként,

de Roli ezeket jól veszi, és hoz egy olyan új, friss energiát magával, amihez nekem is kell egy kicsit alkalmazkodnom, és engem is felfrissít egy kicsit. Imádom, ha nem lehet kiszámítani a másik mozdulatait, és Roli egy ilyen ember, fogalmad sincs, mi lesz a következő mondata.

A hazai rádiózás indulásának 100. évfordulója alkalmából Abaházi Csabával is beszélgettünk, aki éppen 25 éve dolgozik rádiós műsorvezetőként. Az egykori rockzenész elmondta, hogyan szeret a legjobban műsorvezetőként dolgozni és hogyan talált rá ez a hivatás.