Az olimpiai eszméért mindig is rajongott a Samsung Magyarország márka kommunikációs vezetője: Samu Zsófia idén kétszer is Franciaországba utazhatott, hogy az ötkarikás játékokhoz kapcsolódó, különleges eseményeken vehessen részt.
Különleges lehetőséghez jutott a napokban befejeződött párizsi olimpiai játékokon a Samsung Electronics hazai márkakommunikációs vezetője, Samu Zsófia: a játékok megnyitója előtt fáklyavivőként futhatott az olimpiai lánggal, a zárónapon, vasárnap pedig egy különleges, éjjeli futás részese lehetett egy összességében negyvenezres mezőny részeként. Jóval azelőtt, hogy Snoop Dogg megragadhatta volna a fáklyát, Zsófi már lekocogta a maga 200 éteres etapját a lánggal.
A kommunikációs szakember életének szinte mindennapos részét képzi a sport, és az olimpiákért is rajong gyermekkora óta: a különleges élményekről interjúban mesélt a MediaFuture-nek.
Még beszélgetésünk előtt előkerültek Zsófi táskájából a relikviák:
egy emlékplakett, melyben az olimpiai láng hordozására hivatott fáklya két részét összekötő gyűrű hivatott örökre emlékeztetni őt olimpiai kalandjára, egy érem, melyet az éjjeli futás teljesítése után kapott, rajtszáma, lángvivő ruhája és egyéb, apró emlékek, köztük az olimpia kabalája plüssfigura formájában.
Miközben megmutatja nekünk a számára méltán értékes tárgyakat, azt is elkezdi mesélni, hogyan lehetett belőle lángvivő és olimpiai futó.
„Tavaly októberben a Samsung minden európai kollégának kiküldött egy hírlevelet arról, hogy globális partnere vagyunk az olimpiának, ennek kapcsán lehetőség lesz részt venni egy 10, illetve 42 kilométeres futáson. Jelentkezhet bárki, csak be kell küldenie egy Samsung Health-ben rögzített, 10 vagy 42 kilométeres futást, amellyel igazolja, hogy már októberben le tudná futni a távot” – emlékezik vissza Zsófi a kezdetekre. „Gondolkodtam, hogy jelentkezzek-e: nem szoktam semmit nyerni, nem futok olyan gyorsan sem, így nem számítottam arra, hogy bekerülök, de azért beküldtem a jelentkezést a tíz kilométerre. Decemberben kaptam a levelet, hogy kiválasztottak az ötven kolléga közé, akik részt vehetnek ezen az éjszakai olimpiai futáson. Rá pár napra jött a telefon európai központunk egyik vezetőjétől, aki azt mondta: nagyon örültek, hogy jelentkeztem erre a futásra, mert van még egy lehetőség, az összes samsungos kollégát képviselve az olimpiai lánggal is lehet futni. Rám gondoltak. Az európai elnökünk futott még a fáklyával, mellé kerestek egy olyan kollégát, aki értékrendjében tud azonosulni az olimpiai értékekkel: a szolidaritással, a barátsággal, a kultúrák közti harmónia kialakításával."
Már jó néhány éve a Samsungnál dolgozol, így rólad biztosan tudhatták, hogy illik rád a leírás.
2017-ben jöttem vissza a Samsunghoz, előtte is eltöltöttem a cégnél két és fél évet, de a kiválasztásomban szerepet játszhatott az is, hogy önkéntesen benne vagyok egy európai szervezetben, amely a munkavállalókat képviseli. Az a feladatunk, hogy meghallgassuk a kollégák visszajelzéseit és javaslatokat tegyünk a globális és az európai vezetőségnek annak érdekében, hogy a cégben töltött mindennapokat jobbá tehessük.
Milyen események történtek ezt követően?
Decemberben még távolinak tűnt az egész. Januárban ruhaméretet kellett választani a lánggal való futáshoz, azt pedig, hogy pontosan mikor, egy hónappal előtte tudtam meg. Ezután azt is elküldték, hogy pontosan hol. Le Lion-D’Angers volt a település neve, ahol május 28-án, 11 óra 6 perckor kerültem sorra.
A lánggal futva mit éreztél: a Samsungot, Európát, vagy inkább önmagad képviseled ezzel az életben egyszer megtapasztalható lehetőséggel?
Valóban elképesztő lehetőség volt, nem is tudtam, mire készüljek, nagyon izgultam. Amikor megérkeztük, láttam, hogy tömegek gyülekeztek az utcán, gyerekek, idősek, minden korosztály kinn volt, drukkoltak.
Akkor ütött be az érzés, hogy igen, egyrészt képviselem a munkatársaim, a vállalatot, ott vagyok, de megéreztem azt is, ahogy az olimpiai összeköti az embereket, átíveli az egész világot, a különböző kultúrákat,
tényleg arról szól, hogy egy célért vagyunk ott. Éreztem, hogy valóban a részvétel a fontos, egy közös célért megyünk: hogy a láng eljusson a megnyitóra.
Amikor leszálltam a buszról, az emberek fotózkodtak velem, gratuláltak, a nevem kiabálták, elképesztő szeretetáradat jött felém. Nagyjából tíz percet vártam, míg megérkezett az előttem levő lángvivő, addig folyamatosan történt valami. Beszélgettem másokkal, fotózkodtak velem… azt gondoltam, bárki állhatna ott, aki tesz valamit a közösségért, de nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehetek az. Tízezren vitték a lángot összesen: ha belegondolunk, ez mekkora hányada a Föld lakosságának, érezhető, micsoda megtiszteltetés a dolog.
Az alábbi galériában mutatjuk meg Zsófi emlékeit az olimpiáról
Hány magyar lehetett még rajtad kívül részese lángvivőként ennek az élménynek?
Nem sok. Tudok róla, hogy sportvezető is vitte: hivatalos információm nincs, de maroknyi emberről van szó.
Mennyire volt szigorú a lánggal futás koreográfiája?
Már amikor megkaptam, hogy hol futunk, és a levélben szerepelt a 11 óra 6 perces időpont, akkor sejtettem, hogy ez nagyon szervezett lesz. Kaptunk egy digitális kiskönyvet, amelyben több oldalon keresztül leírták, mi történik majd, hogy vegyük fel a ruhát, mi történik a lángvivő központban, miként jutunk ki a saját helyszínekre. Megadták a pontos koordinátát, a férjem így oda tudott menni, ahol én átvettem a lángot. Ott várt, engem pedig tényleg ott tett le a busz. Még olyan részletekre is figyeltek, hogy a nők közül a hosszú hajúakat figyelmeztessék arra, hogy összefogják a hajukat, hisz mégis lángról van szó. A fáklya átvétele is pontosan meg volt koreografálva, előre leírták azt is, merre kell fordulni, de a központban is átbeszéltünk mindent. Lehetett kérdezni, meg is foghattuk a fáklyát.
A helyszínen voltak úgynevezett "flame angel"-ök, akik figyeltek arra, hogy minden rendben menjen. Nem titok, hogy a fáklya gázzal működik, ők nyitották meg a kis gázcsapot és segítettek, merre induljak el a lánggal.
Az út mellett biztonsági emberek voltak – ugyan futóruhában, de nagyon komoly felszereléssel, golyóálló mellényben.
A biztonságunkat és az esemény méltóságát őrizték. Elkezdtem kocogni a lánggal, aztán szóltak, hogy kicsit lassítsak, nem kell ilyen gyorsan – egyébként ez egy kétszáz méteres táv, nem nevezhető hatalmasnak, de számomra lelassult az idő. Sokan biztattak a távom alatt, az utam végén pedig az európai elnökünk fáklyáját gyújthattam meg. Ezen a szakaszon tizenöten voltunk, az utolsó fáklyavivő egy olimpikon lovas volt, aki lóháton is vitte a lángot. A szakasz végén ő egy kis lámpást gyújtott meg, ezt vitték tovább a következő helyszínre. A futás után visszamentünk a központba, ahol átbeszéltük az élményeket, mindenki euforikus hangulatban volt, és itt kaptuk meg az emlékplaketteket is.
Olyan vészhelyzeti eseményekre is felkészítettek, mint ha esetleg kialudna futás közben a láng?
A szervezők fel voltak készülve mindenre, beszélgettem az egyikükkel, aki kezdettől kísérte a lángot. Tőle tudtam meg, hogy minden ki van próbálva, még pótfáklyák is vannak.
A sport és különösen az olimpia az életedben milyen helyet tölt be?
Nagyon erős emlékem, hogy egészen kis koromtól kezdve nagymamámmal néztük nyáron az olimpiákat. Az én gyerekkoromban nagyon sokszor volt tengerentúlon az olimpia, ilyenkor éjszaka fenn maradhattam, ketten ültünk egy szobában és néztük a versenyeket. A szabadsághoz, a nyárhoz, a szeretethez kötődik számomra az olimpia érzelmileg, és azóta is különleges időszaknak tartom.
Máig megmaradt bennem ez – amiben részt kap persze az is, hogy a nagymamám már nem él. Fantasztikus értéket adott nekem a sport szeretetével.
Az aktív sport mindig is benne volt az életemben, bár ha a munka túl sok volt, hajlamos voltam háttérbe szorítani. 2010 óta azonban rendszeresen futok, mellette évek óta táncolok is. A mozgás ventillációs folyamat része: ha elmegyek futni, kiürítem a fejemet, aztán van egy olyan szakasz is, amikor csomó ötletem támad, kreatív tudok lenni. Az elmúlt másfél évben ragaszkodom ahhoz, hogy heti négyszer ki tudjak menni a szabadba és futhassak, akár esik, akár fúj. A mentális és fizikai egészséghez is elengedhetetlen a sport.
Az olimpia utolsó éjszakáján Párizsban futhattál, ezzel keretes szerkezetbe helyezve a párizsi eseményeket.
Nagyon érdekes volt, mert évek óta nem vettem részt versenyen. Régen félmaratonokat is futottam, szerettem rendezvényekre járni, de az utóbbi időkben befelé forduló esemény lett számomra a futás. Ezt a lehetőséget nem tekintettem versenynek, de kíváncsi voltam, milyen lesz úgy futni, hogy visz a tömeg. Emiatt izgultam. Tudtam azt is, hogy éjszaka kell futni. A maratonisták este 9-kor indultak, a 10 kilométeres táv pedig fél 12-kor, de mindkét távon 20-20 ezer ember futott. Ez elképesztően nagy szám, ezért több rajzóna is volt, én az utolsó előttibe kerültem, ami igazából hajnali fél egykor indult. Ettől nagyon féltem, alapvetően inkább pacsirta vagyok, nem tudtam, hogy fogok fenn maradni ilyen sokáig. De izgatott voltam és végig vitt az adrenalin.
Ugyanazon az úton futottunk, ahol nap közben az olimpikonok, az utca pedig tele volt. Amerre csak mentünk, emberek álltak a kordonok mellett, drukkoltak, a rajtszámon levő neveket, ha tudták, leolvasták, ha nem, akkor annyit kiabáltak, hogy „allez, madame, allez!”.
Az egyik helyen zenekar volt kinn, máshol dobosok. Olyan helyeken futottunk el, hogy városnézés is volt a futás tulajdonképpen. Elfutottunk a Louvre mellett, körbejártuk az olimpiai lángot a Tuileriák kertjénél, láthattuk az Eiffel-tornyot több szögből is, a Szajna-parton is mentünk. Gyönyörűbb környezetet nehéz elképzelni, a budapesti futások ilyenek még. Az emberek drukkoltak, azt éreztem, hogy különleges vagyok azáltal, hogy én is ott lehetek a 40 ezer futó közt. Nem érdekelt a tempó, vitt a lábam, nagyszerű élmény volt. A célba egyszerre futottunk be a maratonistákkal, aztán megkaptuk az érmet. Hatalmas élmény volt, mellette számomra meglepetés, hogy bár nem figyeltem a tempóra, út közben fotóztam, videóztam, mégis felülmúlta saját várakozásaimat az időeredményem. Maximálisan elégedett vagyok ezzel is.
Az olimpia élménye, az annak átélésével megerősített értékek hogyan tudnak munkádban, a mindennapjaidban megjelenni?
A Samsung olimpiai szlogenje a következő volt: a nyitottság mindig nyer. Ez a mindennapi munkában nagyon fontos, csak így tudunk új ötleteket hozni, az embertársainkra, a világra nyitottak lenni. Így tudunk értéket teremteni amellett, hogy mi termékeket gyártunk és adunk el Magyarországon is. Amit az olimpia, a sportolók küzdése megmutat, az az, hogy megéri az erőfeszítés. Van, hogy nekem sincs kedvem kimenni futni, de tudom, hogy ez adni fog nekem valamit, mert letisztul az egész világ bennem a sporttól.