Átnéztük a jégkrémreklámokat, és megállapítottuk, hogy kevés jó akad, a többség igen unalmas vagy szexista, csak néhány esetben professzionális a megvalósítás. Illetve találtunk két ijesztőt is, amelyek a termék eladása szempontjából kontraproduktívnak tűnnek, de igencsak emlékezetes kisfilmek. Milyen a jégkrémreklám, ha családnak szánják, és milyen, ha horrorfilm előtt vetítik?

A jégkrémek reklámozásának nehézsége, hogy mindenki ugyanazt a vágyat próbálja eladni – a hűsítő, krémes élvezetet, így a hirdetések hamar sablonossá válnak. Az igazi verseny ezért az érzetek szintjén zajlik, nem a termék jellegzetességeinek bemutatásán. Egyes márkák az érzékiséget helyezik előtérbe, mások a humort, a luxust vagy épp a groteszket.

De a figyelemfelkeltés kulcsa mindig ugyanaz: hogy az élményt máshogy mutassuk meg, mint a többiek. Tanulságos, amikor egy márka elmozdul a megszokottól: lehet kultuszmű is az eredményből, de a termék eladása szempontjából nem biztos, hogy hatásos módon. Mindenesetre olyan példákat hoztunk, amelyek jól mutatják, milyen különböző kreatív utak léteznek ezen a telített piacon.

Maximális elegancia

A Magnum konzisztensen prémium, felnőtt élvezeti cikként ábrázolja a jégkrémet, szemben a sokszor gyerekeket célzó, szórakoztató jellegű reklámokkal. Védjegye, hogy nőket helyez a középpontba, akik ellopnak egy-egy pillanatot a kedvenc jégkrémükkel, és ez maga a luxus. A szpotok több szinten teremtenek érzéki élményt, de ízléses módon, egy bizonyos határt nem túllépve, különösen jellemző a csokoládé roppanásának hangja és látványa egyben. A környezet elegáns, a felvételek lassítottak. Gyakran dolgoznak hollywoodi színészekkel (például Eva Longoriával, Kendall Jennerrel) vagy topmodellekkel. A márka alapvető megközelítésének adott egy kicsivel mélyebb tartalmat és vitte tökélyre a kivitelezését Karl Lagerfield, amikor Rachel Bilsonnal rendezett három szpotot is 2011-ben. (Részben egyébként már eltértek az alapkoncepciótól, ebben a tavalyi Cannes-i nagydíjas reklámban egy nő mellett egy férfi is szerepel.)

Egy kis nosztalgia

A Cornetto ikonikus reklámfilm-sorozata az O sole mio aláfestésével az 1980-as 90-es évek nagy kedvencei közé tartozik, a szpotok poénjai egymásra utalnak, gyakran az ellentéte történik annak, mint amire az előző alapján számítunk. Érdemes volt évről évre építkező sorozatot készíteni, hiszen az emlék így évtizedekkel később is megmarad a nézőben.

Ma lelassulunk

Az idei Super Bowlon tarolt ez a reklám, kellemes hangulatú szpot, Vin Diesel, Michelle Rodriguez és Ludacris főszereplésével. Professzionális, korrekt kivitelezés, a storytelling rezonál a filmsorozatra: ezúttal „Not so fast, not so furious″ a helyzet, és ez a terméknek köszönhető. Lance Acord filmrendező és operatőr jegyzi a videót.

Nagyon furcsa jégkrémreklám

Elérkeztünk az igazán izgalmas szpotokhoz! Elég nyomasztó sci-fi, de garantáltan emlékezni fog rá, aki látta. Eredeti környezetében egyébként abszolút releváns volt: az Az című horrorfilm előtt vetítették a mozikban. A Halo Top hirdetését Mike Diva rendezte 2017-ben, és az utolsó pillanatig azt hihették eredetileg a nézők, hogy egy film előzetesét látják, miután csak a legvégén szerepel a termék, és egyébként semmi nem utal arra, hogy ez egy reklám lenne. A környezet Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének tereit idézi, de egy kicsit a Black Mirror is eszünkbe juthat. A márka a beszámolók szerint így akarta bevezetni az új terméket a telített piacra, illetve kitűnni a hagyományos, unalmas reklámok közül.

Hidegrázós

A végére tartogattuk a legerősebb hatást, ez még az előzőnél is ijesztőbb reklám 2012-ből. A Little Baby's Ice Cream egyébként kifejezetten híres a szokatlan, sok esetben undorító szpotjairól. A zenét visszafelé játsszák, ami már önmagában is hátborzongató, de a főszereplő figurája is nagyon ijesztő, például nem pislog. Érdemes figyelni a szöveget, mert ez gyakorlatilag a hagyományos reklámok szatírája, arról szól, hogy a fagylalt, amiből áll, olyan jó hatással van rá, hogy csillog bőre, illetve ragyog, tiszták a pórusai, fiatalon tartja, így szereti a munkáját és az életét, stb. Mint kiderül:

A fagylalt… egy érzés!

Doug Garth Williams rendezte és vágta a kisfilmet, aki szerint az önmagát evő lény az egzisztenciális dilemma jelképe: eszi magát, mert ellenállhatatlan az íze, és közben önmaga korlátait is feloldja.

A jégkrém és a fagylalt a strandokon is elmaradhatatlan kellék. Ebben a cikkünkben felidéztük, hogy a 1930-as években milyen hirdetésekkel találkozhatott, aki felkeresett egy fővárosi fürdőt.