A Pink Tax (rózsaszín adó) neve némileg megtévesztő, ugyanis nem egy hivatalos, állami adónemről van szó (nem összekeverendő a női higiéniai termékeket sújtó 27 százalékos áfával, amit "tampon tax"-ként is emlegetnek).
A Világgazdasági Fórum (WEF) és a fenntarthatósági kutatásokkal foglalkozó Thrive Project definíciója szerint a Pink Tax egy
nemi alapú, diszkriminatív vállalati árazási stratégia.
Azt a jelenséget takarja, amikor a nőknek célzott, számára (for her) pozicionált, sokszor rózsaszínbe csomagolt termékek drágábbak, mint a férfiaknak szánt, funkciójukban és összetételükben szinte teljesen megegyező – vagy minimálisan eltérő – alternatívák.
A kettős szorítás
Ez sajnos nem csupán, egy pár százalékos árkülönbség. Egy átfogó amerikai kormányzati tanulmány öt nagy iparágat vizsgált meg. Az eredmények pedig azt találták, hogy
a női termékek átlagosan 7 százalékkal kerülnek többe, mint a férfi áruk.
A jelenség nem áll meg a drogériák polcainál, a szolgáltatói szektorban is jelen van. Egy amerikai jelentés rávilágított, hogy a ruhatisztítókban egy női ing tisztításáért esetenként akár 90 százalékkal is magasabb árat kérhetnek el, mint egy férfi ingéért. Sőt, nem ritka az sem, hogy egy egyszerű, ugyanolyan hosszúságú („férfias”) hajért egy nőnek többet kell fizetnie.
A Pink Tax gazdasági következménye tehát a kettős szorítás. A nemi bérszakadék miatt
a nők globálisan átlagosan kevesebbet keresnek a férfiaknál, miközben a Pink Tax miatt folyamatosan többet kell fizetniük az alapvető szükségletekért.
Ez a láthatatlan felár egy emberöltő alatt jelentős gazdasági hátránnyá halmozódik fel. És még nem is beszéltünk az olyan intim higiéniás termékekről, fogamzásgátlóról, melyek esetében egy nőnek nincs választása, hogy megveszi-e vagy sem – ezzel még nagyobb gazdasági hátrányba kerülve.
Identitás mint árucikk
De vajon miért létezik még mindig ez az árazási modell? A válasz a marketingpszichológiában és a fogyasztói identitásban keresendő. A modern kereskedelem alapszabálya, hogy az identitás eladható. A vállalatok évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy ha a vásárlókat nemük alapján szegmentálják, és a termékeket a személyes identitásukhoz kötik, akkor magasabb árat is hajlandóak kifizetni érte. Erre rájön pluszban az a feltételezés, hogy a nők fogyasztói társadalomként hajlamosabbak a rendszeres vásárlásra, ráadásul ők – jelentős mértékben a társadalmi elvárások miatt – többet hajlandóak is fizetni ezekért a termékekért.
A leggyakoribb iparági példák, ahol a Pink Tax tetten érhető:
- Szépségápolás: Borotvák, dezodorok, samponok és tusfürdők. A termék gyakran ugyanazt az aktív hatóanyagot tartalmazza, csupán az illatanyag és a flakon színe tér el.
- Gyermekjátékok és felszerelések: A Pink Tax már gyermekkorban elkezdődik. Számos esettanulmány bizonyítja, hogy egy rózsaszín, lányoknak szánt kerékpáros bukósisak, vagy egy rózsaszín műanyag játékszerszámos-láda drágább, mint a kék vagy piros "fiús" verzió.
- Shrinkflation (Láthatatlan áremelés): Számos esetben a női termék ára megegyezik a férfi verzióéval, azonban a rózsaszín kiszerelés (például egy testápoló) kisebb űrtartalmú, dizájnosabb flakonban érkezik. Így a termék egységára (literre/grammra vetítve) valójában sokkal magasabb.
A Pink Tax gyakorlata ma már komoly PR-csapda lehet. A fiatalabb generációk és a tudatos fogyasztók a közösségi médiában pillanatok alatt leplezik le és bojkottálják a kettős mércét alkalmazó cégeket. Ráadásul a változás már jogszabályi szinten is elindult. Kalifornia állam 2023-ban például törvényben tiltotta be a nemek alapján történő eltérő árazást az érdemben azonos termékek esetében, és hasonló intézkedéseket vezetett be New York állam is.
Magyarországon és az Európai Unióban is léteznek olyan jogszabályok, amelyek tiltják a nemi alapú diszkriminációt az árképzésben, azonban ezek elsősorban a személyek közötti megkülönböztetésre vonatkoznak, nem pedig a különbözőként pozicionált termékek árazására. A magyar 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az uniós 2004/113/EK irányelv kimondják, hogy azonos szolgáltatásért nem lehet eltérő árat kérni pusztán a vásárló neme alapján, ugyanakkor ha a termékeket formálisan külön kategóriaként (például eltérő dizájnnal vagy marketinggel) hozzák forgalomba, az árkülönbség általában nem minősül jogsértőnek. Emiatt a Pink Tax jogilag többnyire megengedett.
