A közösségi média megjelenésével nemcsak a mindennapi életünk változott meg, hanem az énmárkák felépítése is. A színészek, celebek, sportolók már a Facebookon, az Instagramon és egyéb közösségimédia-oldalakon is jelen vannak, közszereplői mivoltuk miatt pedig óriási figyelem terelődik rájuk.
A nagy figyelem azonban nemcsak pozitív, hanem negatív tapasztalatokat is hozhat a sportolók számára a közösségi oldalakon. A témában Kiss András sportpszichológiai szakpszichológus, autogén tréning gyakorlatvezető, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem tanársegédje válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan változtatta meg a mindennapi életet a közösségi média?
Azáltal, hogy az információ – annak megszerzése, tárolása, megosztása – lett az egyik legértékesebb termék, az ezeket a célokat kiszolgáló platformok is kialakultak.
Mindezek mellett viszont ezt a felfoghatatlan mennyiségű információt nem is tudjuk értelmezni mélységeiben, csupán felszínesen.
A közösségi média tulajdonképpen mindent megváltoztatott. A szociális kapcsolatainktól kezdve a vásárlási szokásainkon át, a saját identitásunkról alkotott fogalmakig. Az önmagunkkal kapcsolatos elégedettség szintjére, bizonyos korosztályok esetében a testképre, a bűnözésre (kiberbűnözés), de például a politikára is hatással van.
Milyen hatással van a sportolók és hírességek életére?
Úgy gondolom, hogy van pozitív és negatív oldala is. A pozitív oldal tekintetében fontos megjegyezni, hogy
a hirdetések és reklámok jelentős mértékben áttelepültek a közösségi média felületeire, aminek ezáltal meghatározó szerepe lett a self-branding, azaz az énmárka-építésben.
Tekintetbe véve, hogy a – többek között – közösségi médiában kialakított énmárka nagyobb összegű fizetésekkel, átigazolási díjakkal és reklámszerződésekkel járhat, pozitívum, hogy erre esélyük nyílik azoknak a sportolóknak is, akik a tradícionális médiában nem, vagy csekély lehetőséget kapnak.
A megfelelően erős énmárka segíthet a pozitív imázs fenntartásában még akkor is, ha a pályán nyújtott teljesítmény csökken.
További pozitívumot jelenthet a kapcsolódás élménye, illetve a rajongóktól származó pozitív üzenetek különböző izolált helyzetekben – például amikor éppen sérült a sportoló. Továbbá maga a sportoló is üzenhet a külvilágnak a közösségi médián keresztül. DeMar DeRozan például az akkori Twitteren osztotta meg a felhasználókkal, hogy depressziós lett, a posztnak pedig végül számos pozitív hatása lett (az NBA-n belül Kevin Love a másik szószólója a mentális egészség fontosságának).
This depression get the best of me...
— DeMar DeRozan (@DeMar_DeRozan) February 17, 2018
A negatív oldal kapcsán fontos megemlíteni a túlzott rivaldafényt és ezáltal a rajongók általi zaklatást. Ez a jelenség már korábban is jelen volt – nézzük csak meg a David Beckhamről szóló dokumentumsorozatot. Ugyanakkor a közösségi médián keresztül tulajdonképpen bárkiből bármikor „paparazzi fotós” lehet, a nap bármelyik percében megoszthatóvá váltak a fotók – ráadásul minimális cenzurán kell csak átesniük. Azoknak a játékosok, akik különböző oknál fogva nem tudnak megfelelően adaptálódni a közösségi médiához, megosztott tartalmaikkal akár árthatnak is selfbrandjüknek – gondolok itt például Ja Morant NBA-játékosra, aki Instagram Reels videóban hadonászott egy lőfegyverrel, amelynek súlyos következményei lettek.
Milyen atrocitások érik a sportolókat az internetes térben?
Mivel a különböző szociokulturális tényezők – mint például az adott kultúrkörben kialakított uralkodó narratívák – erőteljesen alakíthatják a sportolók viselkedését és identitását, így ez is egyfajta kitettség számukra. Például lehet uralkodó narratíva az, hogy „a sportoló egy robot, amely mindenre képes”, ami dehumanizálja az embert.
A másik jelentős negatív élménytípus a cyberbullying, amely mindennapossá vált a sportolók számára. A kommenteken keresztül számos támadás érheti őket.
Gondoljunk csak Harry Maguire-re, akit rossz teljesítménye miatt állítottak pellengére, de még megdöbbentőbb Declan Rice esete, akit „molett” – egyébként teljesen normális testalkatú – barátnője miatt támadtak a kommentelők, mondván, jobbat érdemel az, aki ennyi pénzt keres. Egészen bizarr és szomorú.
Mit tehetnek a sportolók a saját mentális egészségükért a digitális és offline térben?
Amennyiben a digitális térre koncentrálok, úgy szerintem a két legfontosabb szó ezzel kapcsolatban a tudatosság és a mennyiség. Egyrészt fontosabb a közösségi média tudatos kezelése, ismerni annak előnyeit és hátrányait.
Fontos tudatosítani, hogy a sporttal kapcsolatos dolgokat érdemes sportszakemberekkel megbeszélni: edzőkkel, személyi edzőkkel, videóelemzővel, sportpszichológussal.
A mennyiség pedig szintén meghatározó tényező: a sportolók élete egyébként is „centire” ki van számolva, fontos, hogy a regenerációt offline töltsék. Útmutatásként hasznos lehet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Mindful Social Media e-learning kézikönyvét áttekinteni. A mentális egészséghez pedig általánosságban fontos az önismeret, a kielégítő és pozitív szociális kapcsolatok. Az egészséges életmódhoz bizonyos esetekben professzionális segítségre van szükség.
Egészen apró lépésekkel is haladhatunk a mentális egészségünk felé: például egy csokit lecserélünk egy gyümölcsre, hetente csökkentjük a képernyőidőnket 15 perccel, korábban fekszünk le aludni, napi 10 percet beszélünk egy barátunkkal.
Mitől alakulhatnak ki paraszociális személyiségek?
A paraszociális fogalom elsősorban két személy kapcsolatára vonatkozik. A jelenséget már az 50-es években is vizsgálták a tömegmédia elterjedése után. Akkor beszélünk paraszociális kapcsolatról vagy interakcióról, amikor az egyoldalú, közvetett – azaz valamilyen médián (televízió, mobiltelefon, stb.) keresztül – interakció jön létre a néző/fogyasztó és a médiaszereplő között.
Míg korábban elsősorban híres személyek, színészek, televíziós személyiségek tartozak az aszimmetrikus kapcsolat látható felébe, addig napjainkban e csoport kiterjedt a sportolók, influenszerek körére is. Azáltal, hogy az okoseszközök révén ezekkel a szereplőkkel a nap bármelyik pillanatában „találkozhat” a néző/fogyasztó, egyre szembetűnőbb lett a jelenség. Nem hiába lett ez a 2025-ös év szava a brit Cambridge Dictionary szerint.
Min változtathatnának a közösségimédia-platformok?
Személyes véleményem, hogy a közösségi médiához hasonló, az átlagos fogyasztó/felhasználó számára jelentőségteljes életmódváltozásra lehetőséget adó eszközök esetében – ilyen jelenleg a ChatGPT és Open AI – az első és legfontosabb dolog lenne az edukáció. Az ezeket az eszközöket biztosító cégek sokszor azzal hárítják a felelősséget, hogy "mindenki tudatában van a következményeknek", illetve "senki sem kényszeríti rá őket erre vagy arra".
Úgy gondolom, hogy ez a fajta tudatosság nem mindenkitől elvárható.
Azonban valamilyen automatikus monitoring- és visszajelzőrendszer hasznos lehetne: heti/havi szinten jelezhetné az adott platform, hogy mennyi időt töltött ott a felhasználó, ez milyen veszélyekkel járhat, hova fordulhat segítségért, stb. – a kérdés, hogy jogilag ez mennyire járható út.
A közösségi média hatásai miatt Ausztráliában betiltották a legismertebb felületeket, miközben az Európai Unió is hasonló terven dolgozik.
