A filmiparban is kulcsfontosságú a hiteles brandépítés: egy alkotó korábbi sikerei nemcsak a közönség érdeklődését alapozzák meg, hanem a finanszírozók, forgalmazók és nemzetközi partnerek számára is értéket teremtenek. Reisz Gábor neve ma már Európa-szerte ismert, a Magyarázat mindenre pedig nemcsak szakmai elismerést, hanem új koprodukciós lehetőségeket, forgalmazói kapcsolatokat és finanszírozási forrásokat is hozott. A rendező legújabb filmje, a Földszint így már egy olyan alkotói brand köré épülhetett, amelynek értékét a közönség bizalma, a nemzetközi szakmai kapcsolatok és a közösségi összefogás egyaránt erősítik.
A Földszint elsőre nagyon magyar sztorinak tetszik, a gyártásba mégis beszálltak koprodukcióban az olaszok. Mivel tudták meggyőzni őket?
Berkes Júlia: Gábor neve elég jól cseng Európa más részein is, pláne mióta az előző filmünk, a Magyarázat mindenre 2023-ban elnyerte a velencei filmfesztivál Orizzonti (Horizontok) szekcióban a legjobb film díját. A téma pedig valójában univerzális: a világon mindenhol vannak társasházak, különböző korú és társadalmi státuszú lakókkal, akik nem feltétlenül értenek egyet a lakóhelyük ügyeit illetően.
Kinek jutott eszébe ez az egyszerű, mégis számtalan módon kibontható Téma?
BJ: Nekem, egy személyes élmény hatására. Egy ideje számlálóbizottsági tag vagyok a saját házunkban, és néha elhűlve figyelem, hogy a lakógyűléseken milyen indulatok tudnak összefeszülni. Amikor az egyik különösen parázs vita után felvetettem Gábornak az ötletet, ő is fellelkesedett. Egy ilyen típusú fórum révén ugyanis remekül be lehet mutatni nemcsak egy adott közösséget, hanem kicsiben az egész társadalmat is.
Azt meg pláne, hogy hova vezet, ha mindenki folyton csak a saját pecsenyéjét sütögeti, még akkor is, amikor már szó szerint repedeznek körülötte a falak, és összedőlni készül az egész épület. A sokkörös forgatókönyv-fejlesztések során a hangsúlyok eltolódtak Tompa Ádám által alakított főszereplő, Kristóf magánválságai felé, így a vége mégsem kizárólag egy vaskos szociodráma lett.
Ha így, ha úgy, de a film mindenképpen drága műfaj, és sokszor még egy korábban már többször bizonyított alkotó esetében sem könnyű előteremteni rá a pénzt – Különösen nulla állami támogatással. Ez esetben hogyan sikerült?
BJ: Mire az ugyancsak a Nemzeti Filmintézet (NFI) közvetlen támogatása nélkül forgatott Magyarázat mindenre elkészült, nagyjából egyértelművé vált, hogy az előző állami filmes elosztó rendszerben mi soha nem fogunk egy fillért sem kapni. Viszont azt tudtuk Gáborral, hogy mindenképpen szeretnénk minél hamarabb újra együtt dolgozni,
így gyakorlatilag már a Magyarázat forgatásakor eldöntöttük, hogy a bevételek java részét tartalékoljuk a jövőre.
A cégem, a Proton Cinema szintén tök jó fej volt, szó nélkül lemondtak a normális esetben minimum az infrastruktúra használatáért nekik járó pénzről.
És ez elégnek bizonyult legalább az elinduláshoz?
BJ: De csak ahhoz. Mellette ott volt még a harmincszázalékos közvetett állami támogatás, amit az összes Magyarországon forgatott és regisztrált saját gyártás vagy szervizprodukció igényelhet adó-visszatérítés formájában. A Magyarázat mindenre sikere más kapukat is megnyitott: a forgalmazók látatlanban, a jogokért cserében és a várható bevétel terhére beszálltak a gyártásába.
Az olaszokkal egyébként szintén az előző filmünk idején kerültünk kapcsolatba, ami után azt mondták, bármit csinál Gábor a jövőben, szeretnének részt venni benne.
A Földszint utómunkája ezért szinte teljesen Olaszországban, az ő segítségükkel készült. És persze igyekeztünk minél több magánszponzort is keresni, akár kifejezetten product placement együttműködésekben gondolkodva.
Most először a civil közönséget is megszólítottátok, a befejezéshez még így is hiányzó összeg, a költségvetés majdnem húsz százaléka közösségi finanszírozásból gyűlt össze.
BJ: Az adjukössze.hu oldalon hirdettük meg a kampányt, ahol viszonylag hamar összejött a célként meghatározott tizenhárommillió forint. Az ötletet a hazai forgalmazónk, a Cirko Film munkatársai vetették fel, mondván, Gábor neve már hangzik olyan jól a közönség körében, hogy reális esélye legyen a sikernek, illetve a közösségi finanszírozás a projektnek is ad egy nagyobb láthatóságot. Én addig tényleg kizárólag a hagyományos szponzorációs formákban gondolkodtam.
Független filmesként már eleve állandóan szégyelli magát az ember a rengeteg szívességkérés meg alkudozás miatt.
Meglepődtetek, hogy az első szóra ilyen sokan megmozdultak?
BJ: Nagyon megható élmény volt, amikor láttuk, hányan siettek segíteni, a bölcsődei dolgozótól az üzletemberekig. Nemcsak anyagi, hanem egyéb felajánlások is érkeztek, például a Gravus nyomda anyagáron megcsinálta nekünk az összes látványhoz szükséges anyagot a forgatásra. Nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy a film körül kialakult civil közösségnek külön köszönetet mondunk a stáblistán, nélkülük ugyanis nem valósult volna meg ez a mozi.
A jövőben is járható út lehet ez a forma, akár más filmesek számára?
BJ: Nem hiszem, hogy a finanszírozás a magánemberek dolga lenne;
a film elvileg egy kulturális termék, és az államnak igenis hatása van arra, hogy megszületik-e egy alkotás.
Producerként ugyanakkor hiszek a minél diverzebb finanszírozásban. És a koprodukcióban is. Utóbbi két okból is nagyon fontos; más országok szakembereitől mi is tanulhatunk, és új piacok nyílnak meg. Az ugyancsak a velencei filmfesztiválon bemutatkozott Földszint például biztosan menni fog majd az olaszországi mozikban, a Rai Cinema beszállásának köszönhetően pedig az olasz tévében és streamingen is leadják majd.
Ez mind nagyon jó – több lábon állni –, de azért biztos, hogy eggyel kevésbé lenne stresszes, ha egyszer nem pár százezer forintos tételenként szednénk össze a költségvetést, és a stábot meg a színészeket is rendesen ki tudnánk fizetni.
Látsz efelé biztató elmozdulást az NFI új vezetősége részéről?
BJ: Egyelőre mindannyian várakozunk, amíg az új pályázati rendszer fel nem áll. De igen, eléggé reménykedem benne, hogy ezután nem a kispadról kell filmet csinálnunk. Mert ez még akkor is megterhelő, ha nekem személy szerint soha nem az volt a célom, hogy sok milliárdos mozikat hozzak tető alá.
Ez egy misszió, szenvedély, aminek eddig is alárendeltem mindent, és ezek után sem lesz másként.
Nyitókép: Berkes Júlia és Reisz Gábor a Földszint című nagyjátékfilmjük bemutatóján Velencében. A mozi a nemzetközi porondon a 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Venezia Spotlight szekciójában mutatkozott be 2026 szeptemberében. Itthon a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láthatták először a nézők, ahol elnyerte a zsűri nagydíját, Zukor Adolf-díjat.
Magyarország leglátogatottabb kulturálisprogram-ajánló platformja, a PORT szintén nagyon hisz az összefogásban; az indulása óta nemcsak a legnagyobb hazai filmadatbázist hozta létre, hanem egy olyan közösséget is épített, ahol a filmrajongók, a kritikusok és az alkotók találkozhatnak.
