Ez azért nagy előrelépés, mert a nagy AI-cégek eddig üzleti titokként kezelték, milyen adatokon át képezik modelljeiket – így ezt nehéz volt bizonyítani. A zeneipar és az AI-cégek konfliktusa ezzel új szakaszba lépett: a kiadók és szerzők globális szintű jogi harcot indíthatnak, már csak azért is, mert az amerikai és európai jogrend eltér – az utóbbi esetében nincs fair use, amire az Egyesült Államokban gyakran eredményesen hivatkoznak az AI-cégek.
A Beatles-től Beyoncéig
Az ICMP bizonyítékai szerint olyan világsztárok művei kerültek be az AI-adatbázisokba, mint a The Beatles, Beyoncé, Bob Dylan, Mariah Carey, Ed Sheeran, The Weeknd vagy Elton John. Például a Suno és az Udio nevű zenegeneráló AI-alkalmazások a YouTube-ról gyűjtöttek be dalokat, míg az OpenAI, a Google, a Meta, az X, az Anthropic és a kínai DeepSeek nagy nyelvi modelljei dalszövegeket használtak fel. A Midjourney képalkotó AI-jának betanításához használt anyagok között pedig lemezborítók is szerepeltek.
jogsértés vagy sem?
Az AI-cégek gyakori érve, hogy a tanítás során használt tartalmak az úgynevezett fair use kategóriába esnek. Ez azonban csak az Egyesült Államokban létező jogi fogalom, Európában nem. Másrészről az EU nemrég elfogadott AI-rendelete, az AI Act sem teljes mértékben egyértelmű.
Elvileg a betanításhoz használt anyagok esetében is érvényes a szerzői jog, csak nem feltétlen minden jogvédett tartalom használata jogsértő automatikusan. Az AI Act és az EU-s szerzői jogi szabályok nem feltétlenül fedik le teljesen a generatív AI modellek betanítási működését. Ugyanakkor az fontos tény, hogy az itt használható AI-alkalmazásoknak akkor is meg kell felelniük az európai előírásoknak, ha a fejlesztést máshol végezték. Illetve jelentősége lehet annak is, hogy az Unió előírja az AI-szolgáltatók számára az adatforrás közzétételét, egy részletes összefoglalót, amiből kiderül, hogy milyen tartalmakat használtak a betanításhoz.
Bizonyítékok
A nyilvánosan hozzáférhető adatok, a betanításhoz mindenki számára elérhető adathalmaz-gyűjtemények, publikált kutatási tanulmányok, kiszivárgott adatok és független AI-szakértők elemzései alapján
az ICMP bizonyítottnak látja a jogsértést. Az igazgató, John Phelan szerint ez naponta tízmilliós nagyságrendben zajlik.
A szervezet birtokában lévő metaadatok szerint precízen gyűjtik a dalokhoz kapcsolódó részleteket is – előadó, szerző, műfaj, szöveg, tempó –, noha korábban azt állították, ezt nehéz megvalósítani. A bizonyítékok egy részét maguk a rendszerek is szolgáltatták, például az OpenAI Jukeboxa elismerte, hogy jogvédett zenéken tanult, a Google Gemini pedig azt válaszolta egy felhasználói kérdésre, hogy valószínűleg a MusicLM modell jogvédett tartalmakat is használt.
Kettős mérce
A vizsgálat rámutatott egy másik visszásságra is: miközben az AI-fejlesztők mások szellemi tulajdonát szabadon használják, a sajátjukhoz való hozzáférést szigorúan tiltják. A Facebooktól a YouTube-on át a Microsoftig és az Adobe-ig minden nagy szereplő előírja, hogy tartalmaikat csak előzetes írásbeli engedéllyel lehet másolni vagy gyűjteni – pont azt, amit ők maguk elmulasztanak mások jogainál.
Perek és következmények
A zeneipar több fronton is fellép: a három legnagyobb kiadó, a Universal, a Warner és a Sony közösen perelte be a Sunót és az Udio-t. Az Anthropic (Claude) ellen a Universal Publishing, a Concord és az ABKCO indított pert, amiért engedély nélkül használt dalszövegeket.
A különböző jogvédő társaságokat egybegyűjtő, így 4 millió szerzőt képviselő Confédération Internationale des Sociétés d'Auteurs et Compositeurs (Szerzői Jogvédő Irodák Nemzetközi Szövetsége) már végzett egy vizsgálatot, miszerint
a jogi szabályozás hiánya akár 24 százalékos bevételkiesést is okozhat a dalszerzőknek a következő években. A fejlesztett AI-eszközöket ugyanis többek között szövegírók helyett használják, és a szerzők jogdíjai csökkennek. Az AI képes hatalmas mennyiségben, gyorsan és olcsón dalszövegeket és zenéket előállítani – igaz, sokszor közepes minőségben. Ez azonban éppen elég lehet ahhoz, hogy aláássa a professzionális zenészek és írók piacát.
Partner legyen, ne ellenség
Vannak azonban pozitív példák is. Elizabeth Moody, a Granderson Des Rochers digitális média szakjogásza a kiadók és jogkezelők szervezeteivel, például a húszezer független kiadót képviselő Merlinnel és a nagy, nemzetközi zenekiadó és jogkezelő Kobalttal együttműködve
több AI-céggel kötött licencmegállapodást, hogy a művészek folyamatos jogdíjat kapjanak az AI-betanításhoz felhasznált dalaik után.
A Fairly Trained nevű nonprofit szervezet pedig tanúsítja azokat a cégeket, amelyek csak licencelt tartalmakon képezik AI-modelljeiket. Így a felhasználók láthatják, melyik rendszer etikus, és melyik nem.
Moody szerint ez a jövő:
A művészeknek tudniuk kell, hogy munkájukért tisztességes ellentételezést kapnak – az AI csak így lehet a kreatív ipar partnere, nem pedig ellensége.
Az ICMP szlogenje frappánsan fejezi ki a lényeget:
„License or desist″ – vagyis vagy engedélyt kérjenek a cégek, vagy hagyják abba a gyakorlatot.
A zeneipar és az AI-cégek konfliktusa mindenesetre fordulóponthoz jutott: immár nemcsak etikai, hanem politikai és jogi kérdés is, hogyan lehet összeegyeztetni a technológiai fejlődést és az alkotók jogait.
A nagy techcégek azonban várhatóan nem lesznek eléggé együttműködőek: a Meta például nem fogadja el az Európai Unió AI-kódexét, mert szerinte túlságosan hátráltatja az ipart.
