Az álhírek nagy problémát jelenthetnek többek között a marketing, a politika és az egészségügy világában, de lényegében bármilyen területen felüthetik a fejüket és olyan hatást generálhatnak, ami messze túlmutat az online világon.
Egyre több cikk és tanulmány foglalkozik azzal, hogyan terjednek az álhírek, elsősorban a közösségi médiában, keveset tudunk azonban arról, hogy ezek a hamis információk hogyan befolyásolják az emberek viselkedését. Ugyanakkor példákat láthatunk arra, hogy a dezinformációnak a való életben is van hatása: a felhasználók könnyen továbbosztják a kétes értesüléseket, ez pedig akár olyan egészségügyi kockázatokkal is járhat, mint a járvány- vagy oltástagadás, vagy pedig olyan esetekhez vezethet, mint a Pizzagate néven elhíresült botrány. Az incidens során egy férfi fegyverrel felszerelkezve érkezett meg egy washingtoni pizzériához, mert azt olvasta a közösségi médiában, hogy pedofilok gyerekeket rejtegetnek ott. Az álhírek organikus terjedését pedig felerősíthetik magánérdekek, és olyan szereplők, akik politikai vagy anyagi hasznot remélnek a dezinformációk terjesztésétől, és megcélozhatnak olyan felhasználókat, akik nagy valószínűséggel tovább is adják a megtévesztő híreket.
Koppintás és intelligencia
Bastick 233 egyetemi hallgatóval végzett laboratóriumi, randomizált, kontrollált kísérletet, és azt találta, hogy egy kevesebb, mint öt perc alatt elolvasható álhír is jelentősen módosíthatja az ember viselkedését, méghozzá anélkül, hogy az alany ennek tudatában lenne. A résztvevők egy francia magánegyetem politikatudományi iskolájának 17 és 21 év közötti hallgatói voltak, 71 százalékban lányok.
A tanulmány egyben az első bizonyíték arra, hogy az álhíreket fel lehet használni a viselkedés módosítására, a kutató pedig amellett érvel, hogy az álhírek és általában a dezinformáció visszaszorítására tett kísérletek jelenleg nem elegendőek ahhoz, hogy megvédjék a közösségimédia-felhasználókat ettől a fenyegetéstől.
A kutatás kísérleti alanyainak tudattalan viselkedését a Finger Tapping Test (FTT) nevű, ujjal koppintós, standard neuropszichológiai teszttel mérték, amely a kognitív és motoros funkciókat is tükrözi. A résztvevőket arra kérték, hogy koppintsanak egy számítógép-billentyűre, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt elolvassák az álhírt, majd azután is, hogy elolvasták azt. A hírt úgy tervezték meg, hogy az érzelmi értéke alkalmas legyen a koppintás gyorsaságának megváltoztatására. Az egyik csoport esetében a cikk arról szólt, hogy az intelligens emberek gyorsabban koppintanak, a másik esetében pedig arról, hogy a bűnözők koppintanak gyorsabban.
Azon hír után, amely a gyors koppintást az intelligenciával hozta összefüggésbe, a résztvevők gyorsabban koppintottak, a másik és a kontrollcsoportnál viszont nem figyeltek meg ilyen változást.
A valódi álhírkampányok még nagyobb hatással lehetnek
Bár a kutatásnak megvannak a maga korlátai, például akár a témaválasztásban, annak kapcsán, hogy a bűnözővé válással az egyetemisták semmilyen szinten nem tudtak azonosulni, míg az reális félelmük lehetett, hogy nem elég okosak, az eredmények irányadóak lehetnek arra nézve, hogyan befolyásolja a dezinformáció a viselkedést.
A való életben ugyanakkor az álhírkampányok valószínűleg nagyobb hatást fejtenek ki, mivel egy-egy dezinformációval az ember többször, akár több forrásból is találkozhat, amihez hozzáadódik a közösségi hatás, ha sokan hiszik el az információt. Ezek a hatások pedig az idő előrehaladtával halmozódnak. Emellett az egyéni gondolkodásra ható csoportnarratívák is felerősíthetik az álhíreket a visszhangkamrákban.