Két mérföldkő a magyar sajtótörténetben: mindketten olyan korban vállaltak szerepet, amikor munkájuk nemcsak szakmai, hanem társadalmi küzdelmet is jelentett. Hitvallásuk és kitartásuk ma is példa arra, hogyan lehet új nyilvánosságot teremteni.
A magyar nyelvű sajtó születése
1780. január 1-jén indult el Pozsonyban a Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű lap. Alapítója és első szerkesztője Rát Mátyás (1749–1810) evangélikus lelkész volt, aki ezzel nemcsak sajtótörténeti mérföldkövet állított, hanem
a magyar nyelvű közéleti kommunikáció úttörőjévé is vált.
Rát célja az volt, hogy a magyar közönség anyanyelvén jusson hozzá a belföldi és külföldi hírekhez, tudományos és kulturális ismeretekhez, politikai fejleményekhez. Addig az újságok többnyire latinul vagy németül jelentek meg, így a szélesebb magyar olvasóközönség kiszorult a közéleti tájékozódásból.
Elengedhetetlen az anyanyelv
Az 1749-ben született lelkész tanulmányait a soproni evangélikus líceumban és később Göttingenben folytatta győri gyülekezete anyagi támogatásával. Teológiát, filozófiát, matematikát és nyelveket tanult, illetve az egyetemen ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel.
Hazatérése után Pozsonyban, az ország akkori szellemi központjában telepedett le, majd hamar bekapcsolódott a magyar kulturális élet fellendítésébe. Külföldi tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy az ország nagyon elmaradott helyzetben van, és ennek felszámolásához elengedhetetlen az anyanyelvű sajtó, ami a legtöbb nyugati országban a 17. század első évtizedeitől kezdve már létezett.
Rát megegyezett Patzkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdásszal a Magyar Hírmondó kiadásáról. Az utóbbi felelt az anyag hátterért, Rát pedig vállalta az írás, a szerkesztés, a korrektúra, az adminisztráció és a terjesztés feladatait.
Szinte teljes egészében maga írta az első három évfolyamot.
Közéleti hetilap
Eleinte háromszáz előfizetője volt szerte az országból, külföldről is, és természetesen rengetegen olvastak el egy-egy lapszámot, amely kézről kézre járt. A lap heti kétszer jelent meg, és széles tematikát ölelt fel, így politikai és gazdasági hírekről, tudományos felfedezésekről, kulturális és társadalmi érdekességekről is szólt. A korabeli újságokban a hírek még nem rovatszerűen szerkesztődtek, a közleményeket kiemelt címek alatt közölték. A Hírmondóban ilyenek szerepeltek: Külföldi hadi történetek, Magyar hazánkbéli dolgok, Felettébb szomorú izenetek, Hihetetlen dolgok, Tudományos dolgok.
A külföldi híreket más újságokból vette, és a hátteret elmagyarázva dolgozta fel. A belföldi híreket „levelező jó-akaróitól” kapta: a tudósítók levélben számoltak be neki a lakóhelyük nevezetesebb eseményeiről.
A címlapot maga Rát tervezte: a metszet a földgömböt ábrázolja, fölötte Hermész, a hírvivő szárnyas isten képe és a „Per Regna Per Urbes” (magyarul: Országokon, városokon keresztül) feliratú szalag. Mindez a sajtó nemzetköziségére, a hírszolgálatnak az egész világot átfogó jellegére utal. A földgömb alatt Magyarország címere látható, mellette jobb és bal oldalon könyvek, levelek, iratok és egy postakürt.
Tipográfiája és szedése is hangsúlyosan eltért a szintén pozsonyi német Pressburger Zeitungtól: a szöveg nem két-, hanem egyhasábos formát kapott. Egy-egy szám nyolcadrét nagyságú, fél ívből állt.
Rát szellemisége
Hitvallása szerkesztőként az volt, hogy a hírlap ne csupán szórakoztassa az olvasót, hanem nevelje is.
Úgy gondolta, a nemzet fejlődése csak úgy képzelhető el, ha a közönség hozzáfér az ismeretekhez, és a magyar nyelv is méltó médiumává válik a tudománynak és politikának. Egyértelműen edukációs szándékai voltak, a tanárokat is buzdította, hogy ismertessék meg a kiadványt diákjaikkal.
Törekedett a kifejezésmódban a magyarosságra, közérthetőségre, a nyelv és a helyesírás egységesítésére. Kísérletet tett az első országos népköltészeti gyűjtés megszervezésére is. Mindez nem volt könnyű, hiszen az egységes irodalmi nyelv még nem alakult ki, a nyelvújítás épp csak elkezdődött.
Ebbe is bekapcsolódott, szavakat is alkotott, újságíró szavunk is tőle származik.
Három évvel később, ötszáz előfizetővel adta át a lapot társainak, hogy a győri evangélikus gyülekezet élére álljon. Így búcsúzott írásában:
Eképen véghez vittem azon kötelezettségemet, mellyet három esztendőre önként magamra vállaltam.
Többször leírt programja az volt, hogy a nemzetet a tespedésből felrázza.
Küzdelmei és öröksége
Természetesen az első magyar újság útja nem volt akadálymentes. II. József németesítő törekvéseinek árnyékában
a magyar nyelvű lap puszta léte is politikai tett volt. Tehát sokszor korlátozták, illetve cenzúrázták.
Ennek ellenére a Magyar Hírmondó több mint két évtizeden át, 1803-ig megjelent, és megalapozta a magyar sajtó intézményét.
Rát pedig lelkészként az egyházon belül a kultúrát úgy segítette, hogy lakásán nyitott elemi iskolát, illetve hívei részére imádságos könyvet írt.
Emléke máig él. 1940. április 13-án, a születése napján rendezték meg Győrben a Vidéki Hírlapírók I. Országos Rát Mátyás Vándorgyűlését, Győrben 1986-ban Rát Mátyás Sajtóklub alakult, a MÚOSZ Győr-Sopron megyei szervezetének klubja. A Protestáns Újságírók Szövetsége pedig 2005-ben Rát Mátyás-életműdíjat hozott létre.
Akkor, amikor a latin és a német dominált, hitt abban, hogy magyarul is lehet színvonalas közéleti lapot szerkeszteni. Közszolgálati szemlélete tiszteletre méltó, mert nemcsak a hírközlés, hanem a közösség tanítása is célja volt, hitt a tudás, a művelődés és a nyilvánosság nemzetépítő erejében. Társadalomformáló erőt tulajdonított az újságnak.
Az első nő
Az első női lapszerkesztő, Kánya Emília (1828–1905) hosszú éveken át, következetesen és sikerrel tartott fenn egy saját lapot, a Családi kört, amit 1864-től egészen 1880-ig vezetett, ráadásul egy ideig elvált nőként.
Habár a lap címében a családot hangsúlyozta, valójában tágabb társadalmi küldetést vállalt, nem csupán a nőket akarta megszólítani, hanem egy olyan közönséget épített, amely a modernizálódó Magyarország része kívánt lenni.
Hitvallása szerint a sajtónak az a feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, és a mindennapi élethez is értéket nyújtson. Ezért a Családi Kör nem szűkült le háztartási tanácsokra vagy divatrovatokra, hanem szépirodalmi műveket, novellákat, társadalmi kérdéseket feldolgozó írásokat, sőt kulturális vitákat is közölt.
kis Magyarország kicsi nője a nagy Ausztriában
Már korábbról volt tapasztalata a lapkiadásról, ugyanis 1851-ben Temesváron a férjével egy német nyelvű lapot indított Euphrosine (Derű) címen, amelyben először jelent meg Petőfi Sándor életrajza, de az akkori kormány ezt beszüntette.
1857-ben azonban felbontotta tízéves házasságát, négy gyermek anyjaként, és kényszerűségből kezdett el írni, mert visszaemlékezései szerint a „tartási díjból” koldusbotra jutottak volna. A Napkelet, a Hölgyfutár, a Szépirodalmi Közlöny és a Divatcsarnok munkatársa volt.
1860. október 14-én indította útjára a Monarchia első, asszony által szerkesztett lapját, a Családi Kört. Természetesen számos ellenállásba ütközött már az engedély megszerésével is:
Jól emlékezem még arra, hogy Benedek [Lajos táborszernagy] , nem durva módon ugyan, de nagy katonás hangon, rosszallólag nyilatkozott tervemről. Mire akarok én, magyar nő, egy újságot kiadni, szerkeszteni, én, a kis Magyarország kicsi nője, mikor a nagy Ausztriában nem találkozott még nővel, aki ilyen eredeti, de szerinte felesleges feladatra adná magát! Első akarok-e lenni, és talán úttörő? Mire való ez? Miért nem maradok szépen házi foglalkozásaim mellett, és csak hagyjam a nyilvánosságot a férfiak részére
– olvasható az emlékirataiban, és a stílus még ma is annyiszor visszaköszön annyi nő írásában: nem azért, mert ezt olvastuk valaha, csak még ma is keveredünk néha hasonló helyzetekbe, amiket hasonló derűvel és öniróniával lehet megfogalmazni.
Mindenesetre végül megszerezte az engedélyt, majd munkatársakat toborzott, kibérelt egy kis lakást a szerkesztőségnek. Nem kis sikerrel működött,
ez volt az első magyar szépirodalmi és divatlap, amely képes volt a fennmaradásra két teljes évtizeden keresztül.
Szellemisége
Íróként a közérthetőségre, az érzelmi hitelességre és a társadalmi érzékenységre törekedett. Novelláiban gyakran állított női sorsokat középpontba, és kimondottan érdekelte, hogyan változik a család és a társadalom szerkezete az új időkben.
Felismerte, hogy a nők művelődése, önálló véleményalkotása nélkül a közélet nem lehet teljes, ezért rovatokat nyitott a levelezéseknek, közölte női szerzők írásait, és teret adott a párbeszédnek – olyan gyakorlatot indítva el, amely később a női sajtó egyik alapvonása lett.
A lap munkatársai között volt Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, később Mikszáth Kálmán is, valamint az író és műfordító Podmaniczky Júlia, vagy az író-költő Vachott Sándorné Csapó Mária. De a novellák, versek, „beszélyek”, életrajzok, ismeretterjesztő cikkek, volt gazdasszonyoknak szóló rovat mellett gyermeknevelési, háztartásvezetési, szépségápolási, egészségügyi és társadalmi témák is helyet kaptak a lapban. Volt divattudósítás, Nemzeti Színház-krónika, rejtvény. Országosan az elsők között közölt szabásmintákat, ezenkívül kézimunkarajzokat, színezett divatképeket, kottákat. Érdekes szolgáltatást is indított vidéki olvasóinak: háztartási és divatcikkeket szerzett be és juttatott el kérésre a megrendelőkhöz.
A lap az emancipációs törekvések fő hírnöke is lett, a magyar hölgyek innen értesülhettek a külföldi nőmozgalmakról. Kánya Emília is többször felszólalt a nők szabad munkavállalás érdekében, támogatta a lányok és a nők képzését, és 1873-ban Veres Pálnéval együtt ő képviselte a magyar nőket a bécsi nemzetközi nőkongresszuson.
Keménykezű szerkesztő lehetett, ugyanis Pákh Alberttől, aki többek között a Pesti Napló szerkesztője volt, egy levelében azt kérdezte:
Igaz, volt-e Önnek már baja az olyan irókkal, a kik oroszlánokká lettek, ha közléseiket megröviditve adta? Egy-két ilyen vidéki oroszlán akarja széttépni szivemet, de megvallom, olyan blazirt vagyok e tekintetben, hogy – nem bánom.
Kezdetben rendőri packázással, cenzúrával, pénzbírságokkal kellett megküzdenie, végül a közízlés elfordulásával. Ezenfelül nőttek a kiadás költségei, így csődbe ment a lap.
1861-ben férjhez ment Szegfi Mór újságíróhoz, akitől újabb négy gyermeke született, de végül ők is elváltak. 1884-től Fiuméban élt, ott írta meg visszaemlékezéseit, amelyek Réges-régi idők. Egy 19. századi írónő emlékiratai címmel 1998-ban jelentek meg.
Nyomot hagyni a nyilvánosságban
Új ajtókat nyitott a nők számára: mint alkotók és szerkesztők is helyet kaptak a nyilvánosságban, szerepformáló tevékenysége jelentősnek tekinthető a nőtörténetben. Íróként és lapszerkesztőként is bravúrt vitt véghez, ugyanis még sokáig nem volt jellemző az író nőkre, hogy kizárólag ebből a tevékenységből megélhessenek és családfenntartóvá válhassanak. Sőt, sok férfi sem tehette ezt meg.
A mai események sem kevésbé érdekesek a média történetében: Három évtizedet ölel fel az Empire of the Elite című könyv, amely betekintést nyújt egy letűnt korba, amikor is a Condé Nast lapkiadó többségi tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója, SI Newhouse arra bátorította alkalmazottjait a VOGUE, a Vanity Fair vagy a GQ amerikai kiadásainál, hogy minél többet költsenek. Az erőforrások megdöbbentő pazarlása vagy szükséges invesztíció volt ez a glossymagazinok presztízsének építését illetően? Talán mindkettő.
