A nyomdászok gőztől fűtött műhelyeitől az MTV fényes stúdiójáig válogattunk képeket, amelyek megmutatják, hogy az évek során az információ terjesztésének módja radikálisan átalakult ugyan, de a jó újságírás lényege – a jelenlét, a kíváncsiság és a történetmesélés – változatlan maradt.
A korai képek mutatják igazán jól a sajtó társadalmi erejét és a hírek iránti elemi igényt. Például azt, ahogy az 1914-ben összegyűlt tömeg izgatottan várja a híreket a Pesti Hírlap fiókhivatala előtt. Ez a kép tökéletesen megragadja, hogyan vált egy lapkiadó központja a sorsdöntő pillanatok főterévé.
Látjuk Az Est című lap 25 éves jubileumának idején készült felvételeken a nyomdászok nehéz munkáját, a tördelést, a büszke rikkancsokat, akik a friss híreket vitték az utcára. Vagy a kor értelmiségét, amikor a legnagyobb írók és költők munkáit olvasták az emberek nap mint nap – az irodalom és az újságírás még szorosan összefonódott.
Vagy a Mindszenty-per feszülten jegyzetelő tudósítóit a tárgyalóteremben 1949-ben, és az 1956-os forradalom után a széttépett Népszabadság-lapokat az utcán.
Ezután pedig elérkezett a televízió és rádió hőskora, a nagy ikonokat még fiatalon láthatjuk: Vitray Tamást, Szilágyi Jánost, Kudlik Júliát, Schäffer Erzsébetet. Végül az 1990-es parlamenti ülésen dolgozó fotósok jelzik, hogy a sajtó már újra szabadon dokumentálja a történelmet.
A Fortepan képei emlékeztetnek rá: a hírek mögött mindig emberek álltak – írók, szerkesztők, fotósok, rikkancsok és olvasók.
S ha még nem volt elég: korábban a Fortepan nyári fotóiból válogattunk, és meglepődtünk: már akkor is létezett vizuális környezetszennyezés és reklámzaj – koncentráltan, a medencék mellett!
