Bár a történtekről a rendőrség igencsak szűkszavúan számolt be, az azóta megjelent cikkek arról tanúskodnak, hogy az újságírók nem bántak kesztyűs kézzel a témával annak ellenére, hogy az megkövetelte volna, legalábbis etikai szempontból.
A tények, melyeket a Rendészeti Államtitkárság sajtóközleményéből megismerhettünk, mindössze az elkövető életkorát, a segélyhívás tényét, az áldozatok életkorát és a körülményeket mutatták be. Ennek ellenére alig pár órával később már az elkövetés helyszíne, sőt néhány nap múlva az elkövető rendőrségi fotója is nyilvánossá vált a kattintásvadász híroldalaknak köszönhetően. Ezeket mi érzékeny okokból nem közöljük, hiszen célunk éppen az, hogy utánajárjunk, vajon
hol húzódik a határ hiteles tájékoztatás és öncélúság között.
A médiaetika a kiskorúakat sem védi
Ahhoz még csak szülőnek sem kell lenni, hogy tényként kezeljük: a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak esetén érdemes körültekintően eljárni minden bűncselekmény esetén a híradások során. Abban az esetben, ha az elkövető kiskorú, a bűneset mögött mindig felmerül a háttérben meghúzódó, az odáig vezető, ismeretlen események tragédiája is. Akár netes kihívás, akár családon belüli viták, netán még súlyosabb okok vezetnek ahhoz, hogy egy 13 éves gyermek ebbe a helyzetbe kerüljön, az áldozathibáztatással kapcsolatos találgatások egy még folyamatban lévő rendőrségi ügyben egyik irányba sem célravezetőek, életeket tehetnek tönkre pár pluszkattintásért.
A sajtó azonban, mint már korábban számos esetben, nemcsak a szakmai, de az általános etikai aggályokat is figyelmen kívül hagyta, miközben cikkről cikkre tromfolt rá újabb információmorzsákkal a témára, hogy a magasabb olvasottságot kifacsarja belőle.
Hogy azért történt-e így, mert Magyarországon viszonylag ritka a kiskorú bűnelkövető, vagy azért, mert az életkor nem számít, nem tudni. Hazánkban az újságírók munkájának irányt adnak az olyan szakmai etika kódexek, mint amilyen például a Magyar Újságírok Országos Szövetsége (MÚOSZ) honlapján is elérhető. Ezen alapvetéseket betartani a szervezet tagjainak kötelező, de ajánlják a szervezeten kívüli szakmabelieknek is.
Az etikai kódexben azonban a kiskorúak által elkövetett bűncselekményekről szóló híradásokkal kapcsolatban nem találunk egyetlen cikkelyt sem, mindössze a személyiségi jogok védelmét emelik ki általánosságban (ami ebben az esetben bőséggel sérült a nyilvánosságra hozott információk okán, hiszen beazonosíthatóvá is válhatott az elkövető), illetve azt, hogy a médiaszerepléseikhez szüleik engedélye szükséges.
Ne árts: más szakmákban alapelv
Abban az esetben, ha egy kiskorú saját családja sérelmére követ el egy ilyen súlyú bűncselekményt, fel kell, hogy merüljön a háttérben valami. Hogy mi vezetett odáig, hogy kezet emelt a rokonaira, a tudósítások szempontjából talán irreleváns is, hiszen további információk híján, de még azok birtokában is a Ne árts!-elvének kellene érvényesülnie. Ez a fiatal élet, és életben maradt családtagjai ugyanis még hosszú évtizedekig kell, hogy a lehetőségekhez mérten lélekben is egészséges életet éljenek, hogy a velük most és korábban történteket feldolgozhassák. A szenzációhajhász tudósítások, a hergelő kommentek, a társadalmi ellenszenv ebben nem lesz segítségükre.
Annak érdekében, hogy az újságírók ne okozhassanak az eddigieknél nagyobb kárt a kiskorúak és fiatalkorúak életében, érdemes lenne az alapvető szakmai etikai normákhoz visszatérni. A hiteles, tényszerű tudósítások huszadik leközlése bárminemű plusz nélkül természetesen nem hoz akkora olvasottságot, mintha újdonságokkal szolgálnának. De nem mindig a szenzáció és a kattintások a legfontosabbak.
A társadalom hosszútávú lelki és szellemi épségének támogatása éppen úgy az újságíró szakma egyik feladata lehetne, mint a tényszerű hírközlés.
Amennyiben egy, a fentihez hasonló, tragédiákkal terhelt, kiskorúakat is érintő esemény során a további traumák megelőzése is felmerül a sajtó képviselőiben, úgy esélyünk lehet arra, hogy szélesebb körű, akár pozitív társadalmi változásokat is elérhessünk hosszútávon.
Nem ez az első eset, hogy kellő információ híján félrecsúszik az újságírói tájékoztatás. Ebben a cikkünkben a mentális betegségek félreértelmezésének kapcsán írtunk hasonló jelenségről.
