A gyűjtői kiadás megemelt példányszámban került nyomdába, a teljes mértékben a művész elképzelései szerint képszerkesztett, a standokról és digitális for mában is beszerezhető lapszámot a német Axel Springer kiadó egyedülálló műtárgynak szánta.
A Die Welt 2010 óta évente egyszer átadja a képszerkesztés stafétabotját egy nemzetközi hírű képzőművésznek, aki ezáltal új színt vihet az 1946-ban alapított lap arculatába. A tördelés és a tipográfia természetesen nem változik, ahogy tartalmi kérdésekbe sincs beleszólásuk az egyszeri munkatársaknak – és persze a képválogatás is főszerkesztői és művészeti vezetői kontroll mellett történik. Eddig a felkérésre olyan nagy nevek mondtak igent, mint Julian Schnabel, David Hockney, Anselm Kiefer, Takashi Murakami vagy Jeff Koons, ezáltal pedig, ahogy Jan Philipp Burgard, a Welt-csoport főszerkesztője kihangsúlyozza, a lap művészeti kiadása mára kultikus státuszra tett szert.
Cornelius Tittel, a Die Welt művészeti vezetője így nyilatkozott a Donnellyvel közös munkáról:
Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült megnyernünk egy igazi szupersztárt a Die Welt soron következő művészeti kiadásához. Andy Warhol óta senki sem hidalta át olyan mesterien a magas- és a tömegkultúra közötti szakadékot, mint KAWS – mindezt úgy, hogy közben mélyen beágyazódott a vizuális tudatalattinkba.
A változatlan áron kínált lapszám korábbi mutatóiról nyomott és eladott példányszám, hirdetési bevételek és profit tekintetében sajnos nem közöl adatot a kiadó, de ha ezekben nincs is szignifikáns változás, akkor is mindenképpen jó marketingeszköz egy márkapromóciót megvalósítani egy művészeti kollaboráció által. (A német Axel Springer webshopján, a Lesershop24-en 2013 óta majdnem mindegyik lapszámot lehet még utánrendelni a remittendából egyébként, így azért feltehetőleg nem fosztják ki az árushelyeket az impulzusvásárlók.)
Pláne izgalmas abban a tekintetben egy ilyen együttműködés, hogy egy klasszikus újságról van szó, nem csillogó glossymagazinról, amihez könnyebben lehet megnyerni vendégszerkesztő gyanánt hírességeket, ahogy sikerült ez a Vogue brit kiadásának Meghan Markle-lal a 2019. szeptemberi lapszámnál, netán a Cosmopolitan magyar mutációjának negyedévente más-más celebritással. A napilapok esetében a leghíresebb ilyen példa talán, amikor a Metro kérte fel Karl Lagerfeldet globális vendégszerkesztőnek, azaz minden országban az általa meózott lapszám jelent meg 2012. február 7-én.
Egy neves művészre vagy dizájnerre sokan felkapják a fejüket, a termékkapcsolás szokatlansága több embert terelhet oda az újságosstandokhoz.
Idehaza hasonlót a Roadster magazin valósított meg, amikor a 2022/I.-es lapszámuk borítójára egy Weiler Péter-alkotást tettek, amely egyúttal egy NFT is volt, a lap megjelenésétől számítva két hétig lehetett licitálni a tokenre.
Disztopikus Mickey-egér hozta el az áttörést
Az utcai művészet világában az alkotók gyakran álnéven dolgoznak, ahogy tette ezt Brian Donnelly is. Ő már tizenévesként választott magának egyet: a KAWS semmit sem jelent, de számára vizuálisan jól mutattak a kapitális betűk, így felfestette egy közeli épület tetejére a szót, hogy az iskolai órákról is láthassa. Érettségi után a New York-i School of Visual Arts hallgatója lett, ahol 1996-ban diplomázott illusztráció szakon. New Yorkba költözvén KAWS ugyanis illegális graffitizésbe kezdett, nappal grafikusként dolgozott, éjszaka pedig graffiti művészként hirdetőtáblákat, buszmegállókat és telefonfülkéket festett át – az úgynevezett „subvertisinggel”, e reklámellenes művészeti műfajjal gyorsan nevet is szerzett magának a graffitiszcénában. (Azóta Párizsban, Londonban, Berlinben és Tokióban is készített ilyen jellegű munkákat.)
Leghíresebb motívuma – ami a Die Welt lapszámának promócióján is szerepel – ismerős lehet akkor is, ha még nem láttuk. A Companion nevű karakter egy bohócszerű figura, amely Mickey-egérre emlékeztet, de a koponyájából két keresztbe tett csont áll ki. KAWS stílusa erőteljes színhasználattal és markáns vonalvezetéssel jellemezhető, emellett gyakran alkalmazza az "x" szimbólumot a kezeken, szemeken, orron és füleken. Popkulturális ikonokat használ fel új kontextusban és karakterei általában szégyenlős vagy erőtlen pózban jelennek meg, gyakran eltakarva az arcukat.
KAWS ikonikus figurái – amelyeket az áthúzott szemekről azonnal fel lehet ismerni – ma már dizájnjátékként is léteznek, festményei pedig méregdrágán kelnek el. Műveit galériákban és múzeumokban állítják ki, és persze számos magángyűjteményben is megtalálhatók.
Nem ez az első médiás felkérése, megtalálják a kollabok
2010 novemberében és decemberében már tervezett magazinborítókat a The New Yorker, a Clark Magazine, az i-D és a Sneeze Magazine számára is. De emlékezetes, amikor a 2013-as MTV Video Music Awardsra újratervezte az ikonikus MTV Moonman trófeát Companion karakterének mintájára, amelyből egy 18 méteres felfújható szobor is készült.
2014-ben KAWS a Comme des Garçons divatház felkérésére megtervezte a Girl nevű parfüm üvegének dizájnját, 2016-ban pedig hosszútávú együttműködésbe kezdett az Uniqlo ruházati márkával: első közös kollekciójukban a Szezám utca szereplőivel készültek a ruhák és plüssfigurák, 2017 áprilisában pedig Peanuts-tematikájú darabok következtek, majd 2018 novemberében újabb Szezám utcás kollekciót dobtak piacra. 2017 májusában a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) limitált szériában árusított egy 200 dolláros Companion akciófigurát, amely akkora forgalmat generált, hogy a múzeum webshopja összeomlott tőle. (Viszonyításképp a Farfetch luxuswebshopon jelenleg 500-8600 euró közt árulnak ilyeneket.)
De vannak persze kritikusai is a munkásságának. E vélemények szerint pályafutása jól tükrözi a kortárs művészeti világ jelenlegi állapotát, ahol a műalkotások egyre kevésbé képviselnek kulturális értéket, hanem inkább a milliárdosok vagyonának befektetési eszközeivé váltak. KAWS-t ugyanakkor dicséret illeti azért, mert szerényen viszonyul saját munkásságához, és nyíltan elismeri, hogy alkotásai nem feltétlenül érnek annyit, amennyiért azokat a másodlagos piacon tovább értékesítik. Ami olykor bizony csillagászati összeget jelent. 2017 májusában a Phillips aukciósház árverésén a Seated Companion (2011) című bronzszobrot 411 ezer dollárért adták el, míg 2019 áprilisában a Sotheby’s aukcióján a The KAWS Album (2005) című festménye 14,7 millió dollárért kelt el, amely akkor új aukciós rekordot jelentett a művész számára. És lehet, hogy a Die Welt-projekt is új mérföldkő lesz a karrierjében, ki tudja?
