Sokan joggal érezhetik most úgy, hogy ez valahol a Róma bukása előtti állapot lehet, a jóléti társadalom netovábbja, az apokalipszis első napja, egy borzasztóan szánalmas önbecsapás, ha egyáltalán működik. De úgy is tekinthetünk rá, mint a kényszeres vásárlás, sőt a túlfogyasztás és a fast fashion megoldására, egy környezetvédő ötletre a feleslegesen megvásárolt árucikkek okozta szennyezés kiváltására. Az ígéretek szerint a túlsúlyra is megoldás lehet. Lássuk, mi lehet a valóság!
A cikkből kiderül:
- Miért rendelnek egyre többen olyan ételt, ami soha nem érkezik meg?
- Mi az a shortcut economy, és hogyan kapcsolódnak hozzá a dopaminoldalak vagy a mukbang videók?
- Miért beszélnek egyes szakértők a dopaminoldalakról digitális nikotintapaszként?
- Tényleg segíthetnek a túlfogyasztás és az impulzusvásárlás visszaszorításában?
- Hogyan profitálnak az üzemeltetők ezekből az oldalakból, ha a felhasználóknak nem kell fizetniük a szolgáltatásért?
Digitális nikotintapasz
A dél-koreai trend célja, hogy a felhasználók átélhessék a „retail therapy”, vagyis a vásárlás nyújtotta örömérzetet anélkül, hogy ténylegesen pénzt költenének. A FoodNeverArrives fejlesztője, a 21 éves Park Seo-hyun szerint az ötlet onnan származik, hogy gyakran azon kapta magát: késő este újra és újra megnyitja, majd bezárja az ételkiszállító alkalmazásokat anélkül, hogy végül bármit is rendelt volna. Elmondása szerint a házhoz rendelt ételek iránti függősége miatt egyetlen hónap alatt több mint egymillió wont (körülbelül 680 dollárt) költött kiszállításra. Viszont ráébredt, hogy
sokszor csak a rendelés leadására vágyik, és ha ezt az érzést átéli, nem számít, megérkezik-e az étel.
Az egyik legismertebb angol nyelven is elérhető oldal neve a FoodNeverComes, amely az Uber Eatshez hasonlóan működik. A felhasználók 12 féle nemzeti konyha kínálatából választhatnak, leadhatják rendelésüket, majd figyelhetik vizuálisan a térképen haladó kicsi futárfigurát. A weboldal úgy hirdeti magát, hogy a nem létező ennivalókat ugyan nem, de a rendelésből fakadó élményt megkapja a felhasználó:
Az étel sosem érkezik meg – de a dopamin igen.
A weboldal ezt leszámítva az igazihoz hasonlóan működik, még kedvezmények is vannak, kiemelik A nap ajánlatát is. A dopaminkonyha blogja című fül alatt részben a saját szolgáltatásaikról vagy ahhoz kapcsolódó témákról írnak, például arról, hogyan lehet csökkenteni a falási rohamokat. Részben pedig rengeteg konkrét receptet közölnek, gasztronómiáról osztanak meg tartalmakat, mint ahogy az egy ételrendelő oldalon is előfordulna. Van adományozási lehetőség is.
Az elméletüket arra alapozzák, hogy
- amikor összállítod a számodra tökéletes hamburgert, örömöt érzel;
- amikor megrendeled, szintén;
- mert a vágy gyakran kielégül magában a rituáléban;
- viszont miután megeszed az ételt, bűntudatod lesz, és ezt itt kivonhatod a képletből;
- az eredmény pedig száz százalék boldogság.
Itt a Kamu Temu
Online vásárlásra pedig ott a DopaHaul vagy a Dopamine. Úgy néznek ki, mintha a Temun vásárolnánk, ruhák, kozmetikumok, elektronikai cikkek és számos más termék között lehet böngészni. Sokan figyelmeztetnek arra, hogy
Dél-Korea korábban is számos olyan trend bölcsője volt, amely később világszerte elterjedt, a K-poptól a K-beautyig.
Mindenesetre a dopaminoldalak egy része már amerikai, mint a FakeEats.com. Itt már különösen meggyőzőnek tűnik a felépített érvelés, ugyanis azokat a marketinges technikákat hozza fel az oldal elrettentő példaként, amelyeket akkor is meggyőzik a fogyasztót, ha az nem szeretne vásárolni vagy visszalépne egy adott ponton. Hasonló okokból, például a valótlan árcsökkentés és a sürgető fellépés miatt kapott büntetéseket nemrég a Temu.
Tehát épp a fogyasztói kontroll visszaszerzése érdekében érvel a hamis rendelés mellett az oldal, hozzátéve, hogy egyszerre spórolhatunk kilókat és költségeket.
Emellett például az időszakos böjthöz is kínál szolgáltatást, egy időzítőt vizuális folyamatjelzéssel, hogyha valakire rátör a sóvárgás, nyomon tudja követni hol tart éppen a böjtben, és mennyit kell még kibírnia.
Létezik már olyan oldal is, ami cigarettaszünetet szimulál. A felhasználók általában egy cigaretta képét, egy Start feliratú gombot és más bejelentkezett felhasználók üzeneteit látják, mintha egy virtuális dohányzóhelyiségben lennének. A felhasználók bekapcsolhatnak háttérzajokat, majd
öt percen keresztül nézhetik, ahogy egy cigaretta lassan végigég, miközben más névtelen felhasználók rövid üzeneteket hagynak munkáról, iskoláról vagy arról, hogy fáradtak.
Nem tudjuk, hol van a határa annak, amikor már a vicc kategóriájába tartozik egy oldal a felhasználók számára, de például a Saja-lion nevű ál-webáruház közelíthet ehhez: fiktív termékeket kínál, többek között időutazó szerkezetet, csillagfényt üvegben, kívánságérvényesítési jogokat és hasonló termékeket.
Kedvencünk az univerzális értelmező zselé.
A dopaminoldalak a mukbangok rokonát jelentik
Mukbangnak nevezik azokat a videókat, amelyekben azt láthatjuk, hogy a főszereplő szimplán csak étkezik, és a néző így közvetett módon élheti át az evé örömét anélkül, hogy maga bármit fogyasztana. A dopaminoldalak ezekkel együtt egy tágabb jelenség, a shortcut economy részei.
Ennek lényege, hogy az emberek a lehető legkevesebb idő- és energiaráfordítással keresnek gyors érzelmi jutalmakat. Ugyanezt a logikát követi a közösségi médiára jellemző, folyamatos stimulációra épülő görgetés is.
Dél-Koreai társadalmi problémák
Európai szemmel eléggé furcsának és értelmetlennek tűnik a jelenség, ahogy azt elemezve a Threadsen megállapították a hozzászólók: a valódi dopamin akkor keletkezik, amikor megérkezik az áru vagy megesszük az ételt. Dél-Korea azonban egy egészen különleges világ, szakértői elemzések szerint a dopaminoldalak
egyszerre tükrözik Dél-Korea rendkívül digitalizált kultúráját és azt az egyre nagyobb pénzügyi nyomást, ami az ottani fiatalokat éri.
A munkanélküliségi ráta az év második negyedévében 7,1 százalék volt, négy éve a legmagasabb az adott időszakban. Közben az infláció júniusban 3,2 százalékra gyorsult, ami két és fél éves csúcsot jelent. A növekvő megélhetési költségek, a drága lakhatás és a bizonytalan munkaerőpiac miatt sokan olcsó módszereket keresnek a stressz csökkentésére.
A dél-koreaiak jellemzően erős versenyhelyzetben élnek minden szinten, kevés szabadidővel, így a fiatalok a digitális képzelet világában keresnek vigaszt, olyan módokon, ami nem kerül sok pénzbe. A pszichológusok szerint a jelenségnek nem a működőképességét kellene elsősorban vizsgálni, hanem inkább tünetként értelmezni, egy figyelmeztető jelként a reményüket vesztett fiatalokkal kapcsolatban.
Sajnos, ettől nem fogunk lefogyni
A Cybernews által megkérdezett Deidre Popovich, a Texas Tech Egyetem marketingprofesszora szerint a szimulált fogyasztás egyeseknek valóban elegendő lehet, másoknál viszont éppen ellenkező hatást válthat ki.
Ébren tarthatja a vágyat, és később még valószínűbbé teheti a tényleges költekezést.
Popovich szerint ezek az alkalmazások elmoshatják a határt az önkontroll és a kísértés között. A közösségi médiában gyakori csomagbontós tartalmakhoz képest ezeknek az alkalmazásoknak a használata gyakran csak átmeneti menekülést jelenthet az unalom, a stressz vagy a magány elől. Hosszabb távon
megakadályozhatja, hogy az érintett megoldja a valódi problémát.
A Moneywise Kelly Hawst, a Vanderbilt Egyetem marketingprofesszorát, a fogyasztói viselkedés egyik vezető kutatóját kérdezte, aki szerint korábbi kutatások arra utalnak, hogy egyes embereknél működik az úgynevezett helyettesítő jóllakottság: ez azt jelenti, hogy már attól is bizonyos fokú kielégülést éreznek, ha másokat látnak enni, vagy elképzelik magukat evés közben. De ellenérvéként olyan kutatásokat is hoz, miszerint
az ilyen virtuális megoldások inkább a rossz szokásokkal küzdő embereknél lehetnek hatékonyak, nem pedig azoknál, akik függőséggel élnek.
Ha valaki számára működik is a hatás, kétségeket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az újdonság varázsának eltűnésével hosszú távon is így lesz-e. De szerinte számos alkalommal ellenkező lehet a hatás, vagyis a hamis ételrendelés után az illető igaziból kibont a zacskó chipset, hogy csökkentse a vágyát.
A dopaminoldalak valódi ára
Habár ezeken az oldalakon nem kell telefonszámot vagy bankkártyaadatokat megadni, de ezek a weboldalak gyakran nagyon kevés információt közölnek arról, hogy kik működtetik őket, és ők hogyan kezelik a felhasználók adatait.
S itt nagyon értékes adatokról van szó azzal kapcsolatban, mire is vágyunk.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az oldalak nyomon követik, mit keres a felhasználó, mit rendel meg végül, és mekkora összeget hajlandó elkölteni erre virtuálisan. Ezeket az adatokat később értékesíthetik.
Egy másik új, aggasztóbb trend, hogy sokan AI-adatpiactereken értékesítik a telefonbeszélgetéseik felvételeit vagy videóban rögzítik a mindennapjaikat – akár a munkavégzésüket, akár a privát életüket.
