A Palma Gumigyár a hazai ipar egyik kevésbé ismert, mégis komoly nemzetközi sikertörténete volt. Az üzem az Országos Gumiipari Vállalat részeként működött, később a Taurushoz került, és legismertebb terméke a gumimatrac volt. A hetvenes évek végére olyan volumenben termelt, hogy a világon minden harmadik gumimatrac innen származott, és a termék az Egyesült Államoktól Ausztráliáig keresett exportcikk lett – még ha ezt a kommunikáció nem is mindig tudta modern módon lekövetni.
A fotók egy életérzést igyekeznek eladni, de ehhez furcsa módon számos alkalommal nem tartozik víz vagy akár a kempingezés helyzete, legfeljebb a kikapcsolódás érzete. A természetbe járunk pihenni, talán így kerülhetett képbe a Normafa, míg a budapesti látképek esetleg azt hivatottak felmutatni, hogy Magyarországról származik a termék. De leginkább teljesen indokolatlan környezetben tűnnek fel a matracok, néha egyfajta társasági kellékként: „megyünk a Normafára randevúra, a matracot otthon ne hagyjuk!″
Néha olyan kiegészítőnek tűnik, mint egy luxustáska. Mintha a célcsoportnak azt üzennék: a Palma bárhol ott lehet, ahol a modern, városi nő jól érzi magát.
Galériánk az alábbi fotóra kattintva érhető el:
A képek lényegében véve a szabadság, a nyaralás, pihenés szimbólumaként jelenítik meg a terméket a maguk esetlen módján, a funkció háttérbe szorul: a legszórakoztatóbb képeken teljesen idegen környezetben tűnnek fel a matracok. A bikinimodellek a színes, pszichedelikus mintás matraccal és a sziklákkal a szocializmus paródiái lehetnének.
Talán az lehetett a koncepció, ha volt, hogy minél több szituációhoz kötjük a terméket, annál több alkalommal jut eszébe a fogyasztónak használni. Például a pléd helyett puhább a matrac, ha lefekszünk egy parkban napozni vagy piknikeznénk a Normafán. Számos fotó pedig releváns, a balatoni környezet már egy belépőt mutat egy kiváltságos világba. Akkoriban a nyaralás azért ritka élménynek számított még a Balatonon is, ilyen értelemben releváns, hogy igyekeztek megmutatni az átlagember számára könnyebben elérhető helyzeteket is, amelyekben esetleg a terméket használhatták.
Ugyanakkor számos esetben egyértelműen esetlenek a kompozíciók, néha furcsák a pózok, ebből kevésbé lehet tudatos koncepcióra következtetni, előfordulhat, hogy pusztán minél több helyszínen minél több fotót készítettek.
A Palma kampánya a maga idejében mégis sikeres lehetett. Miért? Mert még így is közvetítette a korszak legfőbb vágyát: a kitörést a hétköznapokból.
A régi reklámfotókat nézegetve az első reakció sokszor nem az, hogy „de szép”, hanem inkább az, hogy „mi történik itt?”. Furcsák a kompozíciók és a jelenetek sem tűnnek természetesnek. Ez azonban nem hiba, hanem funkció.
