A pop-art elemeket és a digitális grafikát ötvöző, szívesen kísérletező Weiler Péter munkásságát a műfaji határok feszegetése, az irónia, a társadalmi reflexiók és a legújabb technológiai vívmányok iránti nyitottság jellemzi. Szerinte az ilyen eszközök a hagyományos művészetekben is mindig új irányzatokat hoztak azáltal, hogy felszabadították az alkotókat bizonyos feladatok alól.
Az AI Summit 2026-ra egy felmérést is készít, amiben a kreatív szakembereket kérdezi a tapasztalataikról, véleményükről. A kérdőív minden, a kreatív iparágakban dolgozó szakember számára nyitott, az eredményeket pedig a rendezvényen mutatják be és elemzik majd.
Mit gondolsz arról, amikor az AI olyasmit javasol, ami eszedbe sem jutott volna, és ez eltérít az eredeti terveidtől?
Én ennek nagyon örülök. Pont ez lenne az értelme, hogy kizökkentsen, kívül tudjam magam helyezni a korábbi gondolatfolyamon. Ilyenkor az ember persze rácsodálkozik, miért nem gondolt erre vagy arra, de ez ugye, a hagyományos emberi kollaborációban is így működik. Legfeljebb ijesztő, hogy erre egy gép is képes már.
Az AI számodra alkotótárs?
Van egy szisztémám, hogyan tudom alkotásra használni, mint egy nagyon hatékony eszközt. Akkor lesz jó a végeredmény, ha teljes kontrollban, pontosan azt hajtja végre, amit én szeretnék. A legkisebb szabadságból, azaz nem jól definiált promptból általában valami bénaság lesz. De előfordul, hogy meglep valamivel, és még az is megtörtént, hogy inspirált és új útra terelt. Szóval, inkább eszköz, de azért önálló akarata van.
Irányítható, de akár egy ló, nem tudod, hogy a földön találod-e magad, vagy éppen akaratlanul vágtatsz.
Hogyan definiálnád a kreativitást?
Sokat szokták az AI és a kreativitás témában Margaret Bodent idézni. Szerinte három megközelítés van, és egyik sem a megfoghatatlan zsenialitásra vezeti vissza a fogalmat. Létezik a kombinációs kreativitás, amikor ismerős ötletek új kombinációja ad ki valami egészen újat. Mondjuk egy montázs. A feltáró kreativitás egy meglevő keretrendszeren belül hoz új ötletet. Ilyen az akkordokkal improvizáló zenész. A transzformatív kreativitás a legritkább, amikor a teljes keretrendszert tudja valaki a feje tetejére állítani. Ebben az esetben egy új rendszer születik az ötlet nyomán.
Van olyan ötlet, ami nekem új, és van, ami a világnak is. Bárcsak az ember eljutna ide, hogy valami olyan új ötlettel állok elő, ami az egész világot meglepi.
Ilyen értelemben lehet-e valaha kreatív az AI?
Szerintem igen, de ez olyan, mintha egy alvajáró festene egy képet. Nincs benne szándék, ihlet nem vezérli. Tud kreatívan sakkozni, vagy kreatív képi világot teremteni. Ez számomra inkább valamilyen kombinációs kreativitás. A megtanult, beolvasott adatokból rak össze egy montázst.
Engem, mint művészt viszont tud katalizátorként használni, fokozza az én kreativitásomat, új eszközöket ad a kezembe, inspirál.
Lehet-e művészet az, amit az AI alkot?
Erre a válaszom az, hogy nem. A művészet emberi, ember és ember között működő kommunikációs csatorna. Segít a létünket értelmezni, csak az művészet, amit egy fájdalmat vagy szerelmet érző, a haláltól félő ember hoz létre. Az AI csinálhat művészetnek látszó alkotást, ami akár még kreatív is lehet, de ez mégsem művészet. Ha létrejön az AGI, és tudatánál lesz az AI, akkor ezt a kérdést újra meg kell vizsgálni. Akar-e majd az AGI művészetet létrehozni? Magától, ihletett állapotban?
Ha igen, az nem olyan művészet lesz, mint amit mi, emberek ismerünk. Lehet, hogy az output nem is lesz számunkra látható, értelmezhető, de az AGI szemszögéből művészet lesz.
Dolgoztál már az AI-jal, méghozzá a nagyközönség számára átlátható módon. Hogyan fogadták?
Az elmúlt három évben ez nagyon átalakult. Amikor a nagy nyelvi modellek megjelentek, az újdonság miatt érdekes volt minden, amit AI alkotott. Volt egy bája, amikor torzított, elfelejtett ujjakat rajzolni vagy összekevert alapvető dolgokat. Mára az AI tökéletesen megtévesztő tud lenni, és így inkább utálattal, félelemmel gondolnak rá sokan. Arról nem is beszélve, hogy a kreatív ipar minden folyamata átalakult, drasztikusan lerövidült a gyártási idő, miközben a megrendelők elvárásai emelkednek. A művészetben még kevés példa van arra, amit tényleg csak mesterséges intelligenciával lehet megcsinálni. A legtöbb AI képet photoshoppal, vagy fotózva is elkészíthetnénk, egyszerűen az AI csak egy gyorsabb és könnyebb utat kínál.
Azt keresem, hogy mi az a művészet, ami belőlem jön, de csak AI lehet a technika.
Mondok egy példát. San Franciscoban egy Tucker Bryant nevű művész csinált egy ál-AI-chatbotot. Látszólag egy átlagos LLM chatet, de itt a felhasználó a művészzel chatel, és kérhet tőle életvezetési tanácsot, fordítást vagy éppen receptet. Az AI az average individual (átlagember) rövidítése ebben az esetben. Lehet tőle képet is kérni, amit gyorsan, irka-firka-szerűen megrajzol. Néha aztán napokig tart, mire válaszol, mert elfárad. Ez egy olyan projekt, ami nem konkrétan AI, mégis erre a jelenségre reflektál, vagyis az ember és a gép kapcsolatára. Ez valódi művészet.
Szerinted kevesebbnek fogják tartani azt, ami AI-jal készül?
Szerintem felértékelődik majd az ember által készített alkotás. Az analóg festészet például. A „man made” feliratot is látom már magam előtt, mint pozitív minőségi jelzőt. Ugyanakkor képzeljük el, ha Leonardo da Vinci élne, biztosan használná az AI-t, kísérletezne vele. Művészként is úgy érdemes az AI-t elutasítani, hogy az ember tudja, hogyan működik és mire jó.
Te milyen körülmények között mondanád azt valamire, hogy kevesebb, mert AI-jal készült?
Önmagában a technika és a hordozó nem vesz el szerintem semminek az értékéből.
Egy jó és eredeti gondolatot át lehet adni pálcikaember rajzzal és olajképpel is.
Banksy jó példa erre, az alkotásai technikailag nem bonyolultak, de az ötlet, a társadalomkritika és a graffiti helyszínének kiválasztása adja meg az igazi értékét. Az AI-slop kapcsán lehet biztosan arról beszélni, hogy értéktelen szemét. Sorozatgyártott hulladék, ami a tárhelyet és az időnket lopja. Persze, emellett egy sajátos társadalmi lenyomat.
Promptolhatja vajon az AI önmagát?
Igen. Ez elvileg az általános mesterséges intelligenciához vezető út. A nálunk jobban programozó AI promptol egy nála is okosabb AI-t, és így ebben a láncban
teoretikusan megjelenhet az a szuper intelligencia, ami már minden szempontból hatalmasabb nálunk.
A műveidben szerepe van a humornak. Sokáig próbálkoztak az AI-jal humort generálni, de nem nagyon sikerült. Amikor AI-t használtál az alkotáshoz, mit tapasztaltál a humorral kapcsolatban? Szerinted erre képes lesz valaha a mesterséges intelligencia, vagy ez olyan emberi képesség, amit nem fogunk soha megtanítani neki?
A humor lényege, hogy az emberi létre reflektál, ahogy a művészet is valahol megérinti az elménket, és azért nevetünk rajta, mert velünk is megtörtént ugyanaz. Beleéljünk magunkat a helyzetbe, magunkon is röhögünk. Az AI, mivel nem létezik, nem érez és nem tudja valójában, miről beszél, a viccei is inkább szójátékok. A humora valami olyasmi, amit matematikával össze lehet rakni. Ettől még szerintem eljuthatunk oda, hogy jó viccei lesznek. Nem tartom kizártnak. De akkor is valahol hamis lesz, sosem tud majd egy embert úgy megnevettetni, mint egy másik ember.
Mi az, ami jól működött a te munkádban AI-jal, mire tudtad jól használni, és mire nem?
Most nagyon élvezem, hogy fotózom a városban, és ebbe a valódi térbe képzelek bele szereplőket, amiket az AI-jal legenerálok. Ebből lesz aztán egy kompozit kép. Nem kell modellt hívni, fotózni, és van időm addig finomítani a mozdulatokat, amíg tökéletes nem lesz. De itt az AI egy eszköz, és én a fejemben levő képhez akarok a lehető legközelebb eljutni. Ez a technika most óriási hatékonyságot jelent, több, és talán érdekesebb képet tudok csinálni, mint anno.
Azt nyilatkoztad tavaly, hogy visszatértél az ecsethez és a vászonhoz, mert besokalltál. Miért?
Túl sok képernyő vesz körül, és olyan jó elszakadni,
a vászon előtt állni és flow-ban az ecsettel nyomot hagyni. Az esetlegessége, a dráma, hogy nem áll össze, a menthetetlenül elrontott képek bánata mind olyan érzés, ami sokkal emberibb a géppel való képalkotó párbeszédnél.
El is különül, hogy milyen téma az, amit festeni szeretnék, és mi az, amit digitálisan hozok létre.
Szerinted milyen társadalmi változásokat idéz elő az AI, és mi várható a jövőben? Milyen trendeket látsz?
Hatékonyabban állítunk elő szövegeket, képeket és céges prezentációkat. Az AI az egészségügyben óriási segítség már most is, de mit veszítünk közben eI? Szerintem nagyon sokat. Én nagyon drámaian látom az AI és a big-tech közös jövőjét.
Egyre kevesebb kézben összpontosul a gazdasági hatalom. Magyarország és az Európai Unió is messze van attól, amit Kína vagy Amerika diktál. Be kell látni, hogy az AI a kizsákmányolás és a profitmaximalizálás egyik eszköze.
Minden a hatékonyságról szól, miközben az életben azokat a dolgokat szeretjük igazán, amik hatékonytalanok. A pihenés, a barátok, a szerelem, a művészet mind nem a hatékonyságról szól. Úgy látszik, képes az emberiség mindent feláldozni, hogy a hatékonysággal valami vágyott gazdagság irányába meneteljen.
Milyen az AI-jal dolgozni? Például van, aki úgy gondolja, hogy olyan, mint egy gyerek, néha olyasmit mond, amin egészen elcsodálkozol, milyen okos, máskor pedig a legegyszerűbb dologban nem lehet rá számítani.
Én utálok powerpoint prezentációkat gyártani, mert maga a szoftver egy alkalmatlan rettenet. De a Claude az általam feltöltött szövegből megcsinálja a valaha készült legjobb prezentációimat. Megspórolok egy csomó munkát, és még jobb is lesz a végeredmény. Közben azon veszem észre magam: nem megy el nap anélkül, hogy valamit ne kérnék vagy kérdeznék tőle. Nem kell bizonyos dolgoknak a mélyére menjek, mert megcsinálja helyettem. De ez lehet rossz is, hiszen nem mélyülök el a keresésben és olvasásban. Nagy csapda ez. Szóval egyáltalán nem egy gyerekkel beszélgetek, gyorsan felnőtt ez a Claude.
Mi a véleményed arról, ha az AI a stílusában lemásol egy alkotót? Az tényleg sosem lesz olyan, mint az igazi? Vagy egyszer csak olyan lesz?
Ismerek olyan magyar képzőművészt, aki nagyon AI-szerű képeket fotózott eddig. Mivel most a képeire legyint a közönség, hogy oh, ez biztos AI, abba is hagyta a fotózást. Érthető módon egy új alkotói nyelvet keres, ahol az emberi mivolta dominál.
Az AI tanult mindannyiunk képeiből. Engem ez valamiért nem zavar, pedig tudom, hogy etikátlan.
Ha az AI olyan képeket csinál majd, mint én, valószínűleg úgy úgy fogom érezni, hogy felszabadultam, és kereshetek valami egészen mást. Például akkor, amikor a fotográfia megjelent, a festőknek hirtelen nagyobb szabadságuk lett, és eljutottunk az impresszionizmusig, a szürrealizmusig vagy az absztrakthoz.
Tudj meg mindent a mesterséges intelligenciáról!
2026. szeptember 7–8-án negyedik alkalommal rendezik meg az AI Summit Budapestet, Közép-Európa egyik legnagyobb mesterséges intelligencia konferenciáját.
2 nap, 3 helyszín, 10 színpad 300+ előadó és több ezer látogató!
Jegyvásárlás és további információk: aisummit.hu
A felmérés részleteiről itt olvashattok.
