A Michelin márkát 1889-ben alapította Andre és Edouard Michelin. Céljuk az volt, hogy innovatív módon legyenek az egyik legsikeresebb gumigyártó. A testvérpár által létrehozott cég a Clermont-Ferrandban alakult meg, amikor Franciaországban még 3000 autónál is kevesebb járt.
A cég hamar nagy elismerésre tett szert, hiszen ők voltak az elsők, akik pneumatikus, vagyis sűrített levegős gumit tudtak készíteni. Kezdetben csak biciklire készült ilyen gumi, amelyet az 1891-es Párizs-Brest-Párizs versenyen teszteltek. Ezt követően tértek át az autógumikra. Nem csak az első ilyen abroncsot találták fel, hanem az első olyan gumit is, amely kibírta a 100 km/h sebességet.
a Kezdetek
Annak érdekében, hogy segítsék az autósok útját megtervezni – és hogy minél több embert vegyek rá az utazásra, ezzel pedig a gumik koptatására – létrehoztak egy útmutatót, tele fontos információval az utazók számára. Ekkoriban még nem volt gondosan kiépített nagy úthálózat az országban, és az utazások megtervezése nem volt egyszerű. Az először 1900-ban kiadott kézikönyben térképek, a kerékcserére vonatkozó útmutató, benzinkútlista, valamint étterem- és szállásajánló is szerepelt.
Olivier Darmon „A Michelin-ember első száz éve” című könyve szerint az adatokat kedetben a cég utazó eladói szolgáltatták, akik állandóan úton voltak, így jól tudták, hogy mire lehet szüksége egy autósnak.
Éveken keresztül ingyen adták az útmutatót, azonban egy anekdota szerint 20 év után Andre Michelin betért egy gumiszerelőhöz, és felfigyelt arra, hogy könyvüket támasztékként használják. Testvérével úgy gondolták, hogy mivel ingyen adják a könyvet, azt kevésbé becsülik meg.
Fontos Változások
1920-ban emiatt már egy teljesen új kézikönyvet adtak ki, amelyért 7 frankot kérték, hogy növeljék annak presztízsét. Az új kiadásban először jelentek meg a párizsi hotelek, valamint kategóriánként besorolt éttermek, sőt a fizetett hirdetésektől is megszabadultak.
Mivel egyre nagyobb elismerésnek örvendett a kalauz éttermi szekciója, a testvérek felvettek egy titkos csapatot. Feladatuk az volt, hogy különböző éttermekbe térjenek be, és döntsék el, hogy érdemes-e a hely a könyvben való megjelenésre, anélkül hogy jeleznék, honnan jöttek.
1926-ban kezdődött az éttermek osztályozása, a legjobbakat kezdetben egy csillaggal jelölték a könyvben.
Újabb 5 év telt el, mire létrejött az új rendszer, innentől kezdve voltak csillag nélküli, illetve egy-, két- vagy háromcsillagos éttermek. Az egycsillagos étterem azt jelentette akkoriban, hogy megéri megállni, két csillaggal jelölték azt, amely megérte a kitérőt, három csillagot pedig az a hely kapott, amely "különleges utazást" ígért. 1936-ban tették először közzé, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie egy étteremnek, hogy a könyvbe kerüljön, vagy hogy Michelin-csillagos elismerésben részesüljön.
Széleskörű Elismertség
A 20. század második felében már egyre nagyobb elismertségnek örvendett a kiadvány, sőt bestseller is lett. Jelenleg 3 kontinensen, 30 régióban, 30 ezernél is több éttermet lehet megtalálni a kalauzban. A könyv presztízsét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 30 milliónál is több eladott példánnyal büszkélkedhet.
Az éttermek érzik a nyomást, ami a csillaggal való elismertséggel jár, hiszen a vendéglátóegységek általa akár 20-40 százalékkal is nagyobb forgalomra tehetnek szert, így könnyen lehet, hogy hatására a vendégeknek hónapokkal előre kell asztalt foglalniuk. Egy csillagot azonban nem elég megszerezni, meg is kell tartani azt, hiszen mondjuk az Oscar-díjjal ellentétben a Michelin-csillagot bármikor visszavonhatják (fontos megjegyezni, hogy a csillagot nem a séf, hanem az étterem nyeri el).
Ma az egyik lényeges feltétel, hogy konzisztens legyen egy étterem, éppen ezért a titkos Michelin "ellenőrök" több alkalommal látogatják meg az egyes egységeket. Nem is lehet bárkiből a kiskönyv rejtélyes ellenőre, az egyik elvárás, hogy legalább 10 éves tapasztalattal kell rendelkezni a vendéglátásban. A Michelin által ajánlott magyar éttermek teljes listáját itt lehet megtekinteni.
