Márciusban hirdették ki a hazai Young Cannes Lions előválogató eredményeit. A hazai megmérettetés célja, hogy kiválassza azokat a 30 év alatti magyar kommunikációs szakembereket, akik a nemzetközi Young Lions versenyen képviselhetik az országot. A résztvevők a hazai válogatón és a nemzetközi versenyen is valós kommunikációs brief alapján dolgoznak, a Film kategóriában 48, míg más kategóriákban 24 óra alatt megalkotva a kész produktumot. A Film kategóriát idén Tóth Máté (Artificial Group) és Lénárd Enikő (feat.) nyerte, így ők képviselhették Magyarországot a 2026. június 22–26. között megrendezett cannes-i nemzetközi döntőn.
A cannes-i briefjük szerint a Charlène monacói hercegné által alapított nonprofit szervezet számára kellett elkészíteni egy videót, amely a fulladásos balesetek megelőzését és az úszásoktatás támogatását helyezi a figyelem középpontjába. A pályaműveket egy nemzetközi szakmai zsűri értékelte, a legkiemelkedőbb alkotásokat pedig arany-, ezüst- és bronzéremmel díjazta. A hazai páros a kategóriában bronz díjat nyert, így kilenc év után ők az első magyarok, akik elismeréssel távozhattak a Young Lions versenyről.
A versenyről Lénárd Enikőt, a feat. junior art directorát, valamint Tóth Mátét, az Artificial Group szenior szövegíróját kérdeztük.
Milyen érzés volt megnyerni a hazai válogatót?
Máté: Ezek az eredményhirdetéssel egybekötött díjátadók mindig stresszesek, de idén számunkra nagyon optimálisan alakultak a dolgok, szóval fülig ért a szánk a hazaúton. Három filmet és egy digitál anyagot adtunk le, már az nagyon nagy szó volt, hogy a négy leadott munkából hármat is shortlistre rakott a magyar zsűri. Ezeket sikerült utána egy aranyra és két ezüstre váltani, ami aztán tényleg feltette az i-re a pontot.
Enikő: Ahogy Máté is mondta, elég nagy kihívás elé állítottuk magunkat, ezért nem kis izgalommal vártuk az eredményeket. Mivel itthon minden kategóriát prezentálni kell, ezért elég sokat álltunk a színpadon, amit a harmadik alkalom után már egészen komfortosnak éreztem. Pedig rettentően izgultam kezdetben. Annak külön örültünk, hogy a film kategóriában ítéltek minket a legjobbnak, és ebben mérethettük meg magunkat Cannes-ban.
Cannes előtt Voltak előzetes elvárásaitok magatokkal szemben?
Máté: A kinti versenyen a cél egyértelműen az arany megszerzése volt, ezt szerintem titkolni is felesleges. Ez sajnos nem jött össze, de látva a többi nyertes munkát, és azt, milyen filmek kerültek akárcsak shortlistre, a bronz is nagyon fényesen csillog.
Enikő:
Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy a maximalizmusunk vezérelt minket odakint is.
Én minimum egy shortlistet szerettem volna elérni.
Mit gondoltatok, amikor megkaptátok a Cannes Young Lions briefet?
Máté: Én eleinte picit megijedtem, mert úgy éreztem, hogy „túl jó” a brief, amit kaptunk, és maga a téma is emberközeli, ráadásul filmes eszközökkel jól dramatizálható. Ebből azt szűrtem le, hogy a munkák minősége összességében véve igen magas lesz, és így nehezebb lesz kitűnni. Aztán ahogy elkezdtünk ötletelni, rájöttünk, ez nemcsak hátrány, hanem előny is, mert a jól megírt brief miatt nagyjából sejthető volt, milyen irányba fog elkezdeni gondolkodni a legtöbb csapat. Így tudtuk, mit akarunk elkerülni.
Enikő: Mindig nagy öröm átgondolt és jól körvonalazott briefet kapni, de rögtön elindul ilyenkor az emberben, hogy ez mennyire fog hasonló megoldásokat eredményezni. Kezdetben kicsit irigyek voltunk a PR csapatok briefjére, mivel egy egészen ritkán érintett témát kaptak, az ENSZ Világűrügyi Hivatalának feladatán dolgozhattak. De utólag ez szintén átkereteződött.
48 órátok volt megvalósítani a kész produktumot. Hogy álltatok neki az ötletelésnek és megvalósításnak?
Máté: Optimális esetben a megvalósításról csak akkor kezd el gondolkodni az ember, amikor már megvan az ötlet, de tekintettel a verseny nehezítő körülményeire, itt párhuzamosan agyaltunk az ötleten és az egzekúción. Meg kellett találni a tökéletes egyensúlyt a „jó” és a „kivitelezhető” ötlet között.
Enikő: Azt viszonylag a kezdetektől tudtuk, hogy valami könnyed, akár még humorosnak is mondható koncepciót akarunk hozni, és szerencsére a brief is ezt kérte, illetve egész pontosan azt, hogy ne a sokkolás és a drámai félelemkeltés irányába vigyük el a végső anyagot.
Megvolt hamar a koncepció? Mi volt az első lépés?
Máté: Az egész elég hektikus volt, de nekem speciel úgy rémlik, hogy összesen három komolyabb ötletünk volt, amiből már aznap sikerült leszűrnünk a briefnek leginkább megfelelő megoldást. Aztán elmentünk sétálni egyet a forró cannes-i belvárosba, megdumáltuk, és onnan már úgy jöttünk haza, hogy ideje aludni egyet az egészre, és ha másnap is szeretjük még, akkor azzal fogunk továbbmenni. Ez végül így is lett, bár nyilván rengeteg módosítási kör után.
Enikő: Van egy kis képszakadás ezzel kapcsolatban az emlékeimben. Nem igazán tudom, hogyan jutottunk egyről a kettőre. Mivel elég nagy jegyzetelő vagyok, ezért vannak nagy szavak felírva, amik alapján vissza lehetne fejteni a folyamatot, de ezt meghagyom inkább a fióknak. Mindenesetre miután a végső ötlet mellett letettük a voksunkat, még nagyon sok átgondolás és szétszálazás történt.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Máté: A meleg. Jaj, a meleg. Na, viccet félretéve sok kihívás volt, de a legnagyobb talán az, hogy tényleg olyan ötletet találjon ki az ember, ami meg is valósítható. Hazai pályán nyilván egyszerűbb picit, mert tudjuk, mi hol van, ismerünk embereket, akik tudnak segíteni, ha szerepelni kell, satöbbi. Tudjuk, hogy ha egy szabadtéri esküvői ceremóniát kell mutatnunk a videóban, akkor ott van a Városliget, vagy ha kell két szereplő, akkor szólunk a barátoknak. Cannes-ban meg nagyjából annyit tudtunk, hogy hol lakunk, és hogy hol van maga a fesztivál. Ezek a logisztikai nehezítő körülmények egy ennyire szűk időablakban könnyen fel tudnak halmozódni, de egyébként pont ezért van nekünk a film kategóriában 48 óránk a 24 helyett.
Enikő:
Ezenkívül még azt is fontosnak tartottuk, hogy a humor ne menjen az üzenet rovására, hanem támogassa azt, és egy szerethető filmet adjunk ki a kezeink közül.
Miért épp egy szülő szemszögéből mutattátok be a történetet?
Máté: Röviden azért, mert ez volt a brief. A szülőkhöz, gondozókhoz kellett szólnunk, hiszen elsősorban az ő szemléletformálásuk és edukációjuk volt a feladat. Mi végül a követendő példát akartuk ünnepelni és dramatizálni, nem pedig a kerülendőt groteszkesíteni.
Enikő: Pontosan, ahogy mondja Máté. A feladat megjelölte, hogy leginkább a szülők és a jelenlévő felnőttek tudják megakadályozni a fulladásos baleseteket, így mindenképp őket akartuk célozni.
Az anyag elkészítése után mit gondoltatok, meddig sikerül eljutni?
Máté: Mindketten nagyon elégedettek voltunk a filmünkkel, de nyilván ott motoszkál ilyenkor az ember fejében, hogy „mi van, ha más csapatok valami jobbat csináltak”. A shortlistben magabiztos voltam, és volt egy olyan megérzésem is, hogy ha meglátom a Hungary feliratot a shortlist kihirdetésénél, akkor onnan már jó eséllyel valamelyik érem is meglesz.
Enikő: Én krónikus szorongóként kevésbé voltam magabiztos, de azt jó jelnek éreztem, hogy nem akartam elrejteni a filmünket, hanem szívesen mutogattam volna fűnek-fának.
Milyen érzés, hogy 9 év után ti vagytok az első magyarok, akik elnyerték ezt a díjat?
Máté: Mivel tudjuk, milyen ügyesek a magyarok, és milyen jó fiatal oroszlánjaink voltak korábbi években is, még különlegesebbé teszi az eredményt, hogy hosszú ideje nekünk sikerült először az éremszerzés. Egyébként
pont ez a szép a kinti versenyben: ott mi, magyarok már nem egymás ellen versenyzünk, hanem egy olimpiai delegációhoz hasonlóan támogatjuk egymást, ki-ki a maga versenyszámára fókuszálva.
Enikő: Nagyon különleges érzés, bár semmit nem vesz el az eredményből, ha egy ország gyakran szerez ezeken a versenyeken díjakat, hiszen minden évben egy új kihívással szembesülnek a csapatok. Remélem, ezzel elindítottunk egy szép hagyományt.
Mit gondoltok a többi csapat megoldásáról? Nektek melyik volt a kedvencetek?
Máté: Az ezüstérmes norvégok munkája szerintem zseniális – talán csak annyi devalválja, hogy mint utólag megtudtuk, másik két ország is volt, akik majdhogynem pontosan ugyanazt csinálták, mint ők. De itt meg már bejön a kivitelezés, a kraft: a norvégoké volt a legjobb a három hasonló ötlet közül, úgyhogy abszolút megérdemelték a dobogós helyezést. Azon jót mosolyogtunk Enikővel, hogy nekünk
ez a találat eszünkbe sem jutott, pedig így utólag nyilván magától értetődőnek tűnik. Ettől ennyire zseni.
Az aranyérmes grúzok munkáját eleinte nem teljesen értettem, de azóta már egyébként megkedveltem, és a zsűrivel való beszélgetés után azt is jobban látom, hogy milyen szakmai szempontok alapján érdemelte meg az aranyat.
Talán ezért sem fáj annyira a bronz: a top három sorrendiségére a zsűritagok is azt mondták, hogy nagyon szubjektív, és igazából nem is összehasonlíthatóak, mert mind a három teljesen máshonnan fogta meg a briefet. A miénk egy storytellinges irány, azok közül az a legjobb. A norvégok ezüstje egy szuper vizuális gag egy baromi jó kreatív insighttal, abban a tekintetben az a legjobb. A grúzok aranya pedig egy skálázható, „utaztatható” bigger idea – feltételezhetően ezért ítélte nekik a zsűri az aranyat.
Enikő: Sokat beszélgettünk a többi dobogósról Mátéval, és elég hasonlóan gondolkodunk róluk. Nekem is a norvégok munkája a kedvencem, szeretem az ennyire vizuálisan megfogott, könnyen detektálható megközelítéseket. Mivel volt lehetőségünk a zsűri egy tagjával egy debriefen részt venni, ezért a nyertes munkát is sokkal árnyaltabban látom. Abban a szép metaforikus találatot érzem erősnek. Összességében nagyon örülök, hogy egy ilyen mezőnyben sikerült versenyeznünk.
Szerintetek miért fontos és mire jó a Cannes Young Lions versenye?
Máté: Megkötések, büdzsé limitációk, és ügyfél KPI-ok szigorú betartása nélkül szabadjára engedni az ember kreativitását mindig szuper dolog, és erre tökéletes terepet ad a verseny. Kint pedig tényleg azt éreztük, hogy a legjobb fiatal kreatívokkal szállhatunk ringbe, ami egy nagyon inspiratív közeg, ahol tényleg a legjobbat akarja nyújtani mindenki. Ez meg aztán ragályos, így mi is mindent bele akartunk adni.
Mind a hazai előválogatóra, mind pedig a kinti versenyre igaz, hogy akkor is rengeteget tanulhatnak a fiatalok, ha esetleg nem kerülnek shortlistre/díjazásra, így a szakmai előmenetelük szempontjából is hasznos tapasztalatszerzési lehetőség.
Ha pedig nyer az ember, az gyorsan tud ajtókat kinyitni előtte akár itthon, akár külföldön.
Enikő: Remek lehetőség a még csak hónapok óta a szakmában dolgozóknak is kipróbálni magukat, tapasztalatot szerezni egy teljesen új játszótéren, és a már évek óta a kreatív iparban dolgozóknak is kicsit kilépni a megszokottból, és a felhalmozott tudást egy új helyzetben érvényesíteni.
Minden egyes meghallgatott briefből, ötletelésből le lehet szűrni valami tanulságot. Plusz egy jó csapattárssal még jó móka is tud lenni, úgyhogy
mindenkit arra bíztatnék, ha van lehetősége, helyezze magát a kreatív komfortzónáján kívülre, hátha talál ott valamit.
A Cannes Lions idei legfontosabb tanulságairól és nyerteseiről korábban több cikkben is beszámoltunk.
