Ritka egyetértésnek lehetett tanúja a Marketing Summit Budapest szép számú közönsége azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelynek résztvevői – Karácsony Gergely, Gyulay Zsolt MOB-elnök és Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM – Magyar Sportért Alapítvány elnöke – önkéntelenül is igazodtak a mindenkori olimpiák szellemiségéhez: a sportban nem ellenségek, hanem ellenfelek küzdenek egyetlen nemes célért.
Város az olimpiáért, olimpia a városért
Jelen esetben a világ legrangosabb sporteseményének budapesti rendezési jogáért. Ami nem először vetődik fel az újkori olimpiák történetében. A kérdés, hogy gazdasági-infrastrukturális szempontból Magyarország készen áll-e egy ekkora volumenű rendezvénynek otthont adni, beleértve a hosszú távú következményeket is,
legutóbb a 2010-es évek közepén osztotta meg a hazai társadalmat.
A mérleg nyelve akkor a nem válasz felé billent: a Momentum Mozgalom 2017-ben indított NOlimpia-kampánya által felszított lakossági ellenállást érzékelve a főváros akkori vezetése és a MOB visszavonta azt a már kész pályázatot, amellyel a 2024-es nyári játékokra aspiráltunk volna. E szempontból különösen érdekes, hogy a mozgalomhoz, illetve az általa is képviselt politikai közösséghez ezer szállal kötődő budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely álláspontja néhány éve megváltozott a témában.
Nem függetlenül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Agenda 2020 címmel lefektetett új, fenntarthatósági irányelveitől, amelyeknek a központi gondolata, hogy
a korábbiakkal ellentétben nem az adott várost és annak fejlesztéseit igazítják az olimpiához, hanem pont fordítva.
Összeálltak a csillagok
Ez az elsőként Gyulay Zsolt által kimondott gondolat volt a Marketing Summit-panel alaptétele is, amelyet az olykor történelmi okok, például Trianon miatt elszalasztott lehetőségek felidézése után több oldalról körbejártak a jelenlévők.
A MOB-elnök többek között kiemelte, hogy még soha nem álltak ilyen jól a csillagok e téren, azaz a Magyar Olimpiai Bizottság régóta tartó erőfeszítései összeértek a főváros újabb történelmi lehetőségével, illetve a nemzetközi trendekkel – beleértve a néhány éve jelentősen átalakult kiválasztási folyamatot.
Most már biztosan kimondhatjuk: Magyarország és Budapest számára óriási esélyt jelentene otthont adni egy, a szigorú fenntarthatósági szempontok szerinti és a korábbiaknál jóval gazdaságosabb olimpiának. Közben rendezni tudnánk az ország és a főváros nagy ügyeit is, olyan fejlesztéseket csinálnánk, amelyeket már régen meg kellett valósítanunk, és most végre lenne rá apropó. És ha megnézzük a történelmünket, régen sem volt másképp: Magyarország és Budapest akkor tudott nagyot ugrani, amikor képesek voltunk egy közös nemzeti ügy érdekében összefogni, mondjuk a millennium idején
– indokolt Gyulay Zsolt.
Közös nemzeti érdek
A kétszeres olimpiai bajnok kajakozó abban is egyetértett Karácsony Gergellyel, hogy a nemzetközi és a hazai környezet összejátszása még soha nem volt ilyen erős.
A mezőnyt nézve ráadásul nyilvánvalónak látszik, hogy 2036-ra, de legkésőbb 2040-re az olimpia vissza fog jönni Európába, ezért – jegyezte meg – nekünk az itteni vetélytársainkat kell figyelnünk. A két éve folyamatosan fejlesztett koncepciót több mint biztatónak értékelte, amelyből, ha majd kiállnak a nyilvánosság elé,
mindenki meg fogja érteni, hogy ez egy közös nemzeti érdek, az ország érdeke.
Hasonlóan vélekedett Szalay-Berzeviczy Attila is. A BOM elnöke elsőként azt hangsúlyozta, hogy az olimpiánál eleve nincs nagyobb nemzetgazdasági vállalkozás. Már 2005-ben, az uniós csatlakozás ürügyén azzal a céllal hozták létre a Budapesti Olimpia Mozgalmat (BOM), hogy megpróbáljanak egy olyan víziót felmutatni, amely irányt adhat az ország és Budapest gazdasági-infrastrukturális fejlesztésének.
Hosszú távú versenyelőny
Ez egy gyönyörű utazás, aminek a végén a több évtizedes készülés jutalmaként remélhetőleg ott vár minket két hét olimpia, plusz másfél hét paralimpia. Csak mi húsz éve dolgozunk rajta, hogy ez a folyamat folyamatosan ott legyen ne csak a főváros vagy a kormány asztalán, de alulról jövő kezdeményezés eredményeként a gazdasági szereplők és a civil szféra is ugyanúgy a magukénak érezzék. Csak ismételni tudom az előttem szólókat: ez egy nemzeti ügy, amit összefogással lehet csak végigvinni, a négyéves politikai ciklusokon átívelő fejlesztésekkel és munkával
– szögezte le még az alapítványvezető.
Szalay-Berzeviczy Attila szerint az olimpia emellett kiváló lehetőség lenne az üzleti stratégiájukat ugyancsak hosszú távon építő magyar vállalkozások számára.
És, a gordiuszi csomót átvágva, felgyorsíthatná a fejlesztéseket, így a Nyugathoz való felzárkózásunkat abban a régióban, ahol elképesztő verseny folyik a volt keleti blokk államai között a direkt tőkebefektetésekért és különböző diplomáciai előnyökért.
Vége a sarcpolitikának
Főpolgármesterként én úgy tekintek erre az egészre, mint egy gyorsítósávra. Annál inkább, mert párhuzamosan Budapest pénzügyi helyzete is stabilizálódni látszik az előző kormány sokéves, a nemzet fővárosa iránt viseltetett dac- és sarcpolitikája után, ami hatalmas beruházások eljövetelét feltételezi. Ennek előszele már a következő három évben is érezhető lesz, előre elnézést kérek minden budapestitől a fejlesztések nyomában járó időleges felfordulásokért
– árnyalta tovább a képet Karácsony Gergely.
Fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy bár hazánk egy speciális hely azáltal, hogy tragikus történelmi okokból viszonylag kicsi ország vagyunk viszonylag nagy fővárossal, az olimpiával kapcsolatban a vidékről se feledkezzünk el. Legalábbis ő mindenképpen bevonná a nagy vidéki városok sportinfrastruktúráját is az eseményekbe,
hogy legyen ez tényleg egy közös, gyógyító nemzeti sikertörténet a sok történelmi kudarc és a folyamatos széthúzás után.
Kevesebb alkohol, több Duna
Karácsony Gergely más, kevésbé szimbolikus, ám ugyanolyan fontos hatásokra is felhívta a figyelmet a potenciális olimpiarendezés kapcsán. A világ turizmusa „ berakta Budapestet egy alacsony polcra", másképpen az olcsó alkohol és a legénybúcsúk városa lettünk,
az olimpia „mint a világ legnagyobb marketinglehetősége" révén viszont könnyen feltornázhatnánk az ázsiónkat.
A lakhatási válságon szintén lehetne enyhíteni a rozsdaövezetek alkalomra való rendbetételével, aminek a régi terv, a ferencvárosi diákváros megépítése lehetne az ékköve. A korona pedig az egészen maga a Duna lenne, újrarajzolva a víz és a város viszonyát.
Budapestnek vissza kell találnia a folyóhoz, ami létrehozta. Régi álmom egy közel harminc kilométer hosszú korridor végig a Római-parton, a Hajógyári- és a Margit-szigeten, valamint a pesti rakparton át Csepelig. Itt van ez a város, egy ekkora folyóval és három szigettel; ennek a világon nincs párja
– tette hozzá Karácsony Gergely.
Sansz még a focinak is
Ahogy annak sem lenne, amekkora lehetőséghez jutna egy hazai olimpia által a magyar sport és a magyar sportolók. Már csupán azzal, hogy rendezőként akár háromszorosára is növekedne a kvótáink száma, így simán előfordulhatna, hogy 1990 óta először a nemzeti futballválogatottunknak is szurkolhatnánk egy ilyen rangú világeseményen – említette meg végezetül Gyulay Zsolt.
Egy biztos: Budapest egyelőre fontos részese a NOB ernyője alatt folyamatosan zajló úgynevezett continuous dialogue-nak, ami az olimpiarendezés iránt érdeklődő városok, országok egyfajta informális fóruma.
A 2036-os esemény lehetséges helyszíneit megnevező shortlistet jövő tavasszal hirdetik ki, a végső döntés 2029-ben várható. A konkurensek között van mások mellett Katar (Doha), Törökország (Isztambul), India (Ahmedábád), Szaúd-Arábia (Rijád), de még Németország is.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a korszellemnek megfelelően másban is változtatott: a 2028-as Los Angeles-i olimpiai és paralimpiai játékokon a TOP, vagyis a The Olympic Partner programban részt vevő szponzorok élhetnek a joggal, hogy márkanevük szerepeljen a helyszínek elnevezéseiben.
