Láttuk a Magyar Távirati Iroda (MTI) néhány munkatársa, a PRO DOMO csoport által összegyűjött dokumentumokban, hogyan működött az elmúlt években az állami hírhamisítás és manipuláció, illetve hogyan is győzködték a szakmai normák és beidegződések fellazítására az újságírókat az MTI-nél:
Még egyszer szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a felülről jövő rendelések teljesítése kötelező. Ne is próbáljatok vitába szállni fölötte, mindenkinek annál jobb, minél előbb túlesünk rajtuk
– szerepel az egyik üzenetben, amit a vezetők küldtek az újságíróknak.
Noha nyilván mindenkit más mértékben kellhet erről meggyőzni, az biztos, hogy egy olyan médiakörnyezetben, ahol a politikai kommunikáció, a vélemény és a hírszolgáltatás egyre inkább összecsúszik, könnyen eltűnhetnek vagy ki sem alakulnak azok a szerkesztői mechanizmusok, gátak, amelyeknek adott pillanatban működniük kellene. Ha a vitákat egyre inkább morális háborúként narrálják; ha a műsorvezető feladata az információ közvetítéséről a tábor identitásának megerősítésére tolódik; ha a provokáció nagyobb értéket kap, mint a pontosítás; ha a műsorvezetők aktivistákká válnak, és egy politikai tábor mobilizálása, illetve érzelmi megerősítése a céljuk, akkor előfordulhat, hogy egy halálos fenyegetés nem vált ki azonnali, zsigeri szakmai reflexet.
Egyenes következménye az előzményeknek
Egy erősen politikai karakterű médiumban önmagában nem probléma, ha vannak véleményes műsorok, hiszen ez is a média legitim része. A probléma akkor kezdődik, amikor a közönség és maga a szerkesztőség számára is egyre kevésbé világos, hogy a műsorvezető mikor működik újságíróként, és mikor politikai kommunikátorként.
Ahol a politikai ellenféllel szembeni erős, indulatos, konfliktusos kommunikáció hosszú időn keresztül a műsor működésének része, ott nagyon könnyen bekövetkezhet egy határátlépés.
2025 elején a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa 100 ezer forintra büntette a Kossuth rádiót, mert az egyik adásában egy betelefonáló kézigránáttal fenyegette meg a Tisza Párt szimpatizánsait, 2024 júliusában, a műsorvezető pedig erre nem reagált semmit. A Médiatanács azt írta az esetről, hogy a Rádió ezzel
megsértette a gyűlöletkeltésre alkalmas médiatartalmak közzétételét tiltó törvényi rendelkezést, amikor az élő adásban egy politikai párt tagjaival, illetve a párthoz köthető személyekkel szemben erőszakra buzdító hallgatói megnyilvánulás hangzott el, amelyet a médiaszolgáltató nem ellenpontozott.
Tehát az adott médiakörnyezetben ez korábban is előfordult, éppen a közmédiában, amelynek iránymutatónak is kellene lennie. Ugyanakkor a HírTv-t működtető Mediaworks most elismerte a hibát, azt írták, Palányi Nóra a szeptember 15-i adásban az érvényben lévő protokollal szemben nem szakította meg azonnal a betelefonálót, és csak késve határolódott el az elhangzottaktól. A cég az eset miatt megszüntette a műsorvezető munkaviszonyát, és belső vizsgálatot indított.
Az élő műsorban a betelefonáló nem önálló médiaplatform, a szerkesztőség közvetíti a közönség felé azt, amit elmond, és ebben felelőssége van, hiszen
a mikrofon, a műsoridő és a műsorvezető jelenléte intézményi legitimációt is adhat egy megszólalásnak, normalizálhatja azt.
Ez nem jelenti azt, hogy a műsorvezető minden elhangzott mondatért személyesen felelős. Egy élő adásban természetesen történhet váratlan esemény, éppen ezért vannak a műsorszolgáltatóknál előzetes protokollok, illetve a reakciónak, a kontextusba helyezésnek van jelentősége. Például egy újságíró be is számolhat arról, hogy valaki erőszakra szólított fel, hiszen annak lehet közérdekű hírértéke, csakhogy egyértelműen elhatárolódó és értelmező keretezésben közvetíti a kijelentést.
Howard Stern is keveredett ilyen helyzetbe, és az oroszoknál is vannak határok néha
Akad számos példa külföldön is, és sokat nem sikerült megoldani. 2002-ben a brit talkSPORT rádió műsorvezetője, Tommy Boyd és a műsor teljes produkciós csapata elveszítette az állását, miután egy betelefonáló élő adásban arról beszélt, hogy szeretné lelőni a királyi család tagjait – ez néhány órával az anyakirályné halálának bejelentése után történt.
A műsorvezető és a stáb nem használta időben az élő adás leállítását biztosító úgynevezett „dumper” gombot.
Ez egy vészgomb, amely lehetővé teszi a rádióállomások számára, hogy a néhány másodperces késleltetésnek köszönhetően még az adásba kerülés előtt megszakítsák a sértő vagy vállalhatatlan tartalmak sugárzását. Ezt hárman is aktiválhatták volna. Boyd később jelezte, hogy nem osztotta a betelefonáló nézeteit – ez azonban nem mentette meg a műsort és a stábot.
Volt példa arra is, hogy megfelelően reagált a műsorvezető a helyzetre, bár nem azzal, hogy lekeverte az illetőt: a híres rádiós, Howard Stern műsorában 2000 augusztusában egy betelefonáló Joe Lieberman szenátor, az akkori demokrata alelnökjelölt megölésére utalt. Stern rákérdezett, hogy ez fenyegetés-e, mire az illető azt válaszolta, hogy ez nem fenyegetés, hanem közlés:
adásba került a gyilkos... És az én vagyok itt.
Stern figyelmeztette, hogyha viccel, mondja ki, mert a hatóságok ezt komolyan veszik. Ez így is lett, perceken belül hívták a csatornát, lefoglalták a felvételt, a fenyegetőzőt a titkosszolgálat őrizetbe vette, illetve 24 órával a hívás után már vád alá helyezték.
Érdekes kontextus, hogy a kirendelt védőügyvéd szerint a bűncselekmény nem valósult volna meg a rádióműsor nélkül, az esetet annak dinamikája generálta. Habár ez nem mentség az elkövető számára, olyan körülmény, ami a médium felelősségét még egy további szempontból is felveti.
Más oldalról tekintve figyelemre méltó eset, hogy 2022 augusztusában Alekszej Zsuravljov, az orosz Állami Duma képviselője, az Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) tagja és a Rodina (Haza) politikai párt elnöke egy televíziós politikai talkshow élő adásában egy német újságíró, Björn Stritzel megölésével fenyegetőzött. A politikus arról beszélt, hogy a „Putyin különleges erői” elintézhetnék az újságírót. A műsorvezető, Jevgenyij Popov ekkor közbevágott, és azt mondta a politikusnak, hogy nincs szükség senki megölésére, illetve hogy éppen most fenyeget egy embert élő adásban.
Ez azért érdekes eset, mert a szélsőjobboldali politikus ugyanebben a műsorban számos alkalommal tett olyan fenyegetéseket, amelyek emberek megölésére buzdítanak. Később a pártfrakciója is elítélte a kijelentéseit, és úgy tűnik, ezzel túlment egy határon. A Lettországban működő, független Novaya Gazeta Europe azonban politikai érdeket sejt a háttérben.
Szándéktól függetlenül sem érdemes ilyesmit emlegetni: egy korábbi, hazai példa
Az RTL Klubon sugárzott A Riporter: Frei Tamás című műsor 2001. április 23-i adásában Frei Moszkvában készített riportot az orosz alvilágról. Egy férfit orosz bérgyilkosként mutatott be, és azt kérdezte tőle, hogy
mennyi pénzért ölne meg egy magyar miniszterelnököt.
Orbán Viktor neve magában a kérdésben nem hangzott el, de ő volt az akkori magyar miniszterelnök. A riporter később a Magyar Narancsnak azt nyilatkozta, hogy arra akart izgalmas formában rákérdezni, vállalnak-e az ilyen bérgyilkosok politikai gyilkosságot is. Ennek ellenére sokan nem így értelmezték a kérdést, és az esetből jelentős médiabotrány lett. Az RTL Klub előbb védte a riportot, majd elismerte, hogy szakmai hibát követtek el, és elnézést kértek Orbán Viktortól. A csatorna vezérigazgatója és programigazgatója távozott, Frei műsorát pedig később határozatlan időre felfüggesztették.
Tehát szándéktól függetlenül sem érdemes ilyen területre tévedni. Az már egy másik kérdéskör, hogy Juszt László később Moszkvában megkereste a riportalanyt, aki azt állította, hogy nem bérgyilkos, így Frei Tamás hitelességét is megkérdőjelezték.
