A felvételek a Kolorádó fesztiválon készültek, a huszonévesek a tábortűz köré gyűlve beszélnek identitásról, félelmekről és jövőképről, történeteiken keresztül betekintést engedve egy nemzedék belső világába.
Olyan erősnek érzem a közönyt most az emberek között, hogy egy személyes hangvételű filmet akartam forgatni. A Z generáció története nagyon érdekelt, úgy látom, hogy a perifériára szorultak generációs szinten, a társadalmi mainstreamet nem érdekli a véleményük, a gondolataik. Pedig a tagjai fiatal felnőttek, a következő időszak vezetői, véleményvezérei, ők maguk a jövő. Az alkotótársaimmal kíváncsiak voltunk, hogy milyen problémákkal küzdenek és milyen jövőt szeretnének építeni. Innen származik a film címe is, hiszen azt majd az idő dönti el, melyikük próféciája válik valósággá
– fejtette ki Fabricius Gábor. Hozzátette, hogy a fiatalok számára az offline beszélgetéseknek egyáltalán nincs hagyománya, jellemző rájuk a társas magány, hiszen mindenki online van, de mégsincs ott senki. Így különleges alkalomként élték meg a találkozásokat, és erőteljesebben megnyíltak.
A film nem válaszokat keres, hanem teret ad. Arra voltam kíváncsi, mi történik, ha ennek a generációnak a tagjai megszakítás nélkül beszélhetnek. Mély, lefegyverzően őszinte emberi anyagot tudtunk felvenni, narratív értelemben egy kincsesbánya bomlott ki, amit két évig vágtunk
– tette hozzá.
A vallomások fölött ugyanakkor mindvégig ott lebeg a kimondhatóság határának kérdése: mi az, amit el lehet mondani, és mi az, amit inkább magukban tartanak egy olyan közéleti légkörben, ahol az eltérő vélemény megfogalmazása nem mindig biztonságos. A Prófécia ezt a feszültséget teszi láthatóvá, miközben a fiatalok saját szavaikkal beszélnek arról a világról, amelyben felnőttek, és amelyben most próbálnak eligazodni.
Meséltek a szerhasználatról is, ami Fabricius Gábor szerint sokat elmond erről a generációról és a mai világunkról is:
A drogoknak tulajdonképpen van egy divatja. Sokatmondó, hogy ez a generáció kifejezetten olyan gyógyszereket használ, amelyek lassítanak. A korábbi generációkban egészen más hatású szerekkel éltek szívesen az akkori fiatalok, pörgették magukat, nem szedálták. Ez is mutatja, hogyan működik a világunk és milyen jövőképünk rajzolódhat ki belőle. A mostaniak számára egyértelműen sok az az információs zaj és az állandósult polikrízis, amiben élünk
– hívta fel a figyelmet Fabricius Gábor.
Gyakori történet, hogy a filmben szereplő fiatalok vagy az ismerőseik „ráfüggtek″ valamilyen gyógyszerre, majd „lejöttek″ róla. Az alkotók azt a körülményt is megjegyezték, hogy a gyógyszerhasználat sokkal inkább magányos tevékenység, mint például az alkoholfogyasztás.
Azt éljük meg, hogy folyamatosan fejlődnünk kell, azt érezzük, nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Környezetudatosabbnak kellene lennünk, szeretnénk hasonlítani a nyugatiakra, mindez folyamatos feszültséget okoz
– tette hozzá Kuslits Máté, a dokumentumfilm producere.
Kiderült, hogy ebben a generációban a pánikbetegség is nagyon gyakori, a fiatalok nyíltan beszélnek arról, hogy pszichológushoz járnak, és a beszélgetések alapján úgy tűnik, sokkal erősebb az önreflexiójuk.
Egymásra is jól rezonálnak, illetve látjuk, hogy össze tudnak fogni egymásért, van bennük sortársérzés és empátia egymás iránt
– állapította meg a producer.
Az alkotók hozzáfűzték, hogy eredetileg részt vettek külföldiek is a beszélgetésben, ám ezeket a részeket végül nem vették bele a filmbe, mert ők teljesen más nézőpontokkal és tapasztalásokkal rendelkeznek: ez a dokumentumfilm tehát kifejezetten a magyar Z generációról szól.
A Prófécia a 45. Magyar Filmszemlén mutatkozott be, és nagy sikerre való tekintettel az alkotók közönségtalálkozóval egybekötött vetítést szerveznek március 19-én, a Toldi moziban, a premiert követően pedig megkezdődik a film rendszeres vetítése.
Guld Ádám, a PTE-BTK Társadalom- és Médiatudományi Intézet Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék habilitált egyetemi docense, tanszékvezető-helyettese beszélt nekünk arról, hogy miben más a Z és az alfa generációk megszólítása, mint az idősebb korosztályoké.
