A celebfotózás – különösen a paparazzifotók – iránt már a kezdetek óta nagy érdeklődést mutatnak a különböző magazinok olvasói, ám ez a szakmán belül mindig is vitatott területnek számított, hiszen az elmúlt évtizedekben számos olyan esetre akadt példa, amikor a fotósok több etikai határt is átléptek.
Árnyalja a képet, hogy mára a széles nyilvánosság is paparazzivá vált, hiszen mindenki zsebében ott lapul az okostelefon, amivel egyből lefotózhat bármit és megoszthatja a közösségi oldalakon. A celeb- és paparazzifotózás világáról Trenka Attila fotóssal beszélgettünk, aki közel két évtizede foglalkozik profi szinten portré-, esemény- és celebfotózással.
Nálunk nincs akkora érdeklődés
A külföldi és magyar berendezkedés lényegesen eltér Trenka Attila szerint, aminek több oka is van. Az első, hogy az angliai és amerikai piachoz képest a magyar lényegesen kisebb, miközben kevesebb nemzetközileg ismert híressége van. Ezen leginkább az változtat, ha valamilyen külföldi produkciót forgatnak nálunk nagy sztárokkal, illetve a sporteseményeken is feltűnnek nemzetközi hírességek, mint amilyen a Forma-1-es Magyar Nagydíj.
Míg Hollywoodban vagy Londonban rengeteg világsztár él és mozog, addig itthon a celebek többsége inkább hazai ismertségű, ami kevésbé vonzza a kis számban létező lesifotós-ipart
– fejti ki a fotós.
Emellett a kulturális berendezkedés is eltér az egyes országok között: Magyarországon kevésbé jellemző a bulváréhség, szemben az angolszász területekkel.
Bár vannak bulvárlapok, az olvasói igény általában kevésbé extrém, így nincs akkora kereslet lesifotókra
– teszi hozzá a szakember.
Trenka szerint ez annak is betudható, hogy a lesifotó sokszor már ingyen is elérhető – például az interneten vagy közösségi oldalakon –, ezért az ilyen jellegű újságok iránt is egyre kisebb az érdeklődés. Ezzel pedig szorosan összefügg a gazdasági oldal is: egy profi paparazzihálózat fenntartása költséges, Magyarországon pedig túl kicsi lenne a megtérülés. Ezenkívül a szigorú jogi háttér is magyarázza, hogy nem alakult ki ilyen hálózat Magyarországon.
A Közszereplő néha magánember
A közszereplőkről – sportolókról, celebekről, politikusokról, influenszerekről – készült felvételek esetében akár országonként is eltérő rendelkezések lehetnek.
Magyarországon a közszereplőkről a hozzájárulásuk nélkül is készíthető fotó vagy videó, amennyiben az a közszerepléssel összefüggésben történik – például előadás, forgatás közben. Ha a közszereplő magánemberként jelenik meg a nyilvánosság előtt – például egy hozzátartozója temetésén –, akkor csak a hozzájárulásával készülhet róla felvétel. A magánemberként való részvételt azonban a celebnek egyértelműen jeleznie kell a fotósok számára, akár a szerkesztőségek felé is.
Az elmúlt években kialakult egyfajta nem hivatalos etikai minimum, amit sokan már elvárnak
– állítja Trenka Attila. A fotós szakmán belül például több, jelenleg is zajló vita van arról, milyen élethelyzetekben készült képek felvétele és közlése elfogadható: ilyenek lehetnek az egészségügyi problémák, a mentális krízis, a gyász, valamint a tragikus események. Egy politikusról készült fotó nem minden esetben szolgál közérdeket. Fontos az is, hogy az elkészült fotók ne legyenek félrevezetőek.
Ezenfelül egyre szélesebb körben elfogadott, hogy a közszereplő családtagjai, gyerekei nem közszereplők, ezért a róluk készült lesifotók erősen vitatottak. Előfordul ugyanis, hogy egyes médiumok közlik az olyan képeket, ahol a közszereplő – például híresség – a gyerekeivel látható egy átlagos hétköznapon, például bevásárlás közben. Az egyik ilyen példa, amikor Henry Cavill az unokaöccsével sétált az utcán – a fotót világszerte több helyen is lehozták.
A kiskorúakról fotót vagy videót készíteni és közzétenni csak akkor lehet, ha a szülő vagy a gyám jóváhagyja azt – a közszereplés miatt ez az egyszerű állítás azonban egyből bonyolultabbá válik. Készíthető fotó gyerekről például rendezvényen, ahol a megjelenés egyben beleegyezés is a felvételekhez – erről azonban tájékoztatást kell adjon a szervező. De akkor is készülhet fotó, ha a gyerek maga közszereplő: gyerekszínészre pedig bőven akad példa.
De az egyértelmű helyzetek mellett több szürkezóna is van: a királyi családok alapvetően közszereplőnek számítanak, de a kiskorú tagok valahol a határon vannak. A ceremóniákon, hivatalos eseményeken készült fotóikat engedélyezi a királyi család – hiszen a sajtó ezeken meghívottként van jelen. Más kérdés azonban, hogy a gyerekekről sokszor más szituációkban készült fotókat is leközölnek, amikor nem a közszereplésükhöz köthető tevékenységet végeznek.
A területen nem született egységes, globálisan elfogadott jogi szabály, a megítélés országonként eltér.
Az egyik legismertebb eset ezzel kapcsolatban, amikor 1995-ben Diana hercegné a gyerekekre hivatkozva szólította fel a fotósokat, hogy hagyják őket magukra a pihenésük során.
Kreatív cselek
A hercegné ráadásul nem először érezte úgy, hogy a fotósok túl tolakodóak, így sokszor érdekes, kreatív megoldásokhoz folyamodott. Például napokon keresztül ugyanabban a ruhában jelent meg, így a fotósok hiába készítettek róla másnap is fotókat, olyan volt, mintha csak egy napját dokumentáltak volna. A ravasz védekezést azóta több ismert celebritás is alkalmazta az évek során.
Daniel Radcliffe, a Harry Potter filmek sztárja saját elmondása szerint 3-4 hónapig viselte ugyanazt a szettet, amivel elérte, hogy a paparazzik ne kövessék. A The Kelly Clarkson Show beszélgetésben pedig azt is elmondta, hogy egyszer olyan felsőt kapott ajándékba, ami erősen visszaveri a vaku fényét, ezáltal szinte teljesen használhatatlanná váltak a róla készült képek.
Sokan pedig egyfajta barátságos paparazzifotót tesznek lehetővé: amikor előre elmondják, hogy hol lesznek, ahol megengedik néhány fotó elkészítését, majd utána felkérik a fotósokat a távozásra, hogy magánemberként folytathassák napjukat. Ilyenre szintén többször volt példa Diana életében is.
Az előre egyeztett jelenlét etikusabb megoldás lehet, hiszen a fotó alanya engedélyt adott, viszont elmoshatja a határt a valóság és a PR között
– figyelmeztet Trenka.
Amikor túlmentek egy határon
Minél több pénz jár érte, annál jobban mosódnak el az etikai határok
– fogalmaz a fotós.
Diana hercegnő halála talán a legvitatottabb eset: 1997. augusztus 31-én Diana hercegné egy Mercedes-Benz utasaként, Dodi Fayed társaságában próbált a fotósok elől elmenekülni. Az autót vezető Henri Paul azonban a párizsi Pont de l’Alma híd egyik pillérének hajtott, az ütközés következtében a helyszínen meghalt Fayed és a sofőr is, később pedig Diana is életét vesztette. A baleset után néhány paparazzit letartóztattak, de végül nem találták őket felelősnek. A vita azonban azóta is tart ezzel kapcsolatban, hiszen a helyzet kialakulásában közvetett módon szerepük volt.
Azt hihetnénk, hogy a helyzet javult a tragédia hatására, de még most is vannak kockázatos határátlépések. Például 2024-ben Ben Affleck egy este autójával éppen útra indult, amikor több fotós is vakuval kezdte őt fotózni az esti órákban. A színész mindössze néhány métert tudott megtenni, miközben kezével próbálta kitakarni a villanó fényeket. A helyzet nyilvánvalóan balesetveszélyes volt. Végül megállt, kiszállt az autóból, és erőteljesen, de nem kikelve magából rászólt a fotósokra, hiszen a saját lánya is megsérülhetett volna.
Aki kíváncsi…
Az emberi természet alapja a kíváncsiság, ezért is van az, hogy olykor még olyan hírességekről szóló cikkekre is rákattintunk, akikről semmit sem tudunk. A celeb- és paparazzifotókat pedig pont ez a kíváncsiság tartja életben. Trenka Attila szerint a hírességek egyszerre tűnnek elérhetetlennek és mégis emberinek, egy-egy fotó pedig ezekre az érzésekre tud ráerősíteni.
Sokan a celebekhez mérik magukat: kinézet, életstílus, kapcsolatok alapján. Ha pedig egy sztárt hétköznapi helyzetben látunk – például bevásárlás közben – az csökkenti a távolságot, és erősíti az „ő is csak ember” érzését.
A kíváncsiság egyik legerősebb mozgatórugója a konfliktus: egy váratlan fotó egy szakításról vagy egy kínos helyzetről azonnali figyelmet generál. Az ilyen fotók ritkák, ezáltal exkluzív érzést is adnak – bepillantást egy ablakon, ahol egyébként nem lehetne jelen az átlagember.
A paparazzi legfőbb konkurenciája
Ez a kíváncsiság egykor óriási eladásokra volt képes – a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején egy paparazzi fotói bejárták akár az egész világot. Ehhez azonban óriási felszerelésre volt szükségük: kocsira, fényképezőgépre, objektívekre, vakukra – a modernebb időkben pedig laptopra és internetre is.
Azonban az okostelefonok elterjedésével megjelent egy komoly konkurencia: a közemberek. Bárki bárhol tud egy jó képet tud csinálni, a mobilinternet és közösségi oldalak révén pedig azonnal terjeszthetővé válik a fotó.
A paparazziszerep szétszóródott a tömegek között, sokszor nem profi fotósok, hanem járókelők készítik a képeket. Ez csökkenti a klasszikus paparazzi exkluzivitását, de növeli az általános megfigyeltséget
– fűzi hozzá a szakember.
Azt azonban sokszor elfelejtik az átlagemberek, hogy ők is számonkérhetőek az elkészített és közzétett fotók miatt etikailag és jogilag egyaránt.
Az átlagemberek ezért veszélyesebbek, mert ők látnak, lőnek, posztolnak, és utólag gondolkodnak.
Mindenesetre egyre inkább háttérbe szorulnak a hagyományos paparazzifotók: helyette a közösségi médiában inkább egy különös egyvelege alakult ki a PR és paparazzifotózásnak, hiszen a hírességek ma már építhetik önmagukat, nem kell megvárniuk, hogy a magazinok fotókat tegyenek közzé róluk. A saját oldalukon publikált tartalmak is felkeltik a kíváncsiságot, noha azok egy ellenőrzött valóságot mutatnak.
De mekkora jelentősége van a fotónak az idegenforgalomban? Siményi Gergely fotóst kérdeztük.
