A szóbeszéd szerint a ghánai-brit divatnagyágyú az új lapot fricskának is szánhatja Anna Wintournak, akivel állítólag eléggé elmérgesedett a viszonya az elmúlt években. Emellett az alábbiakban arra is ki fogunk térni, megéri-e vajon egyetlen személyre vagy annak ízlésére építő magazint indítani.
Kezdjük rögtön azzal, hogy kicsoda is Edward Enninful. A jelenleg 53 éves divatszakember és szerkesztő Ghánában született, azonban mivel apja katonatiszt volt, el kellett hagyniuk az országot az akkori rezsim bukásakor. Az Egyesült Királyságba emigráltak (ezért is kaphatta meg a közelmúltban a rangos OBE – Order of the British Empire érdemrendet), anyja ott varrónőként színes-mintás afrikai stílusú textilekkel látta el a diaszpórát, ami nagyban formálta a kisfiú ízlését.
Az egyetem mellett modellkedett, de nem ennek kapcsán, hanem a metrón fedezte fel a neves i-D divatmagazin munkatársa a kreatívan öltözött fiatalt, akiből később a lap divatigazgatója lett 18 évesen:
ezzel ő a legfiatalabb a világon, aki valaha ebbe a pozícióba került egy rangos lapnál.
Több mint két évtizedig volt itt, pedig gyorsan nemzetközileg is ismertté vált merész, az utca divatja által inspirált, de elegáns stílusáról, amely védjegye lett. 1998-ban az olasz VOGUE-hoz igazolt divatszerkesztőnek, leghíresebb munkája az úgynevezett „Black Issue”, amely kizárólag fekete modelleket szerepeltetett, hogy bemutassa és ünnepelje a fekete nők szerepét a művészetben, politikában és szórakoztatóiparban. A lapszám olyan sikeres volt, hogy 72 órán belül elfogyott az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, így 40 ezer példányban újra kellett nyomni.
2006-ban Enninful az amerikai VOGUE divatszerkesztője lett, feltűnt így A szeptemberi kiadás című dokumentumfilmben is, ahol Wintour épp iskoláztatja, mert nem tetszik neki, amivel Enninful előállt. („Hol van a csillogás? Ez a VOGUE, rendben? Emeljük már fel a színvonalat!”) 2011-ben Enninfult az akkor szintúgy a Condé Nasthoz tartozó W magazin divatigazgatójává nevezték ki. Az ő irányítása alatt a lap újra figyelmet kapott, például azzal a borítóval, ahol Kate Moss apácának öltözött, vagy amikor Nicki Minajt 18. századi francia kurtizánként ábrázolták.
A magazin hirdetési oldalszáma 16,7%-kal nőtt egy év alatt, ami a legnagyobb növekedés volt akkoriban. 2017-ben nevezték ki a brit VOGUE főszerkesztőjének, aminek kapcsán a Condé Nast elnöke így nyilatkozott:
Edward a divat, Hollywood és a zene világának befolyásos alakja, aki a kulturális jelenkort alakítja.
Tartalmi irányítása alatt az online forgalom a duplájára nőtt, 140 új hirdető vásárolt felületeket, és más lapoktól eltérően a magazin képes volt fenntartani a havi periodicitást. Világhír lett, hogy a 2019-es szeptemberi szám Meghan Markle vendégszerkesztésével készült. Enninful első (meleg) férfiként és első feketeként lett a brit kiadás vezetője, így nagy hangsúlyt fektetett a sokszínűségre is, a szerkesztőségben a színesbőrűek aránya 25%-ra nőtt az ideje alatt.
2020-ban a kiadót érintő szervezeti átalakítás részeként Enninful lett a VOGUE európai kiadásainak lapigazgatója is, 2023-ban viszont mindkét pozícióból távozott, hogy a magazin globális tanácsadójaként folytassa. Talán előléptetésnek tűnhetett ez, valójában azonban lefokozás volt, így tavaly távozott a Condé Nasttól. Amiben állítólag Anna Wintour keze is benne volt.
Nem tudni, valóban volt-e rivalizálás
Mielőtt rátérnénk Anna Wintour és Edward Enninful konfliktusára, nézzük meg, milyen volt a brit VOGUE utóbbi terminusa alatt! Először került például transznemű modell, illetve Timothée Chalamet személyében önállóan férfi a borítóra, egy másik szám pedig öt fogyatékkal élő sztárt mutatott be, és vakoknak Braille-írásos kiadásban is megjelent. Vannak olyan hangok, hogy Enninful még messzebre akart menni, és a brit kiadás nembináris átalakítását tervezte, ez viszont már túl sok volt a felsővezetésnek és Anna Wintournak is, aki nyílt hadüzenetként tekintett rá, mivel gyakorlatilag a lap új vízióját állították itt szembe az általa képviselt, kollégája által avíttnak tartott régivel.
Beszámolók szerint több alkalommal is hangos viták zajlottak Wintour és Enninful közt, belső körökben őt látták az egyetlen valódi fenyegetésként Wintour hatalmára nézve. A Mail on Sunday két éve írta meg, hogy Enninful állítólag azzal fenyegetőzött, felmond, ha 2022 végéig nem kapja meg Wintour állását, mint globális lapigazgató – sokan reális szcenáriónak is tartottak korábban egy ilyesféle utódlást Wintour nyugdíjazásával. Egy VOGUE-munkatárs így nyilatkozott erről:
Elérte az üvegplafont, nem juthatott tovább. Azt hitte, pár évet Londonban tölt, aztán irány New York – de mostanra tudja, hogy Anna helyét soha nem fogja megkapni a Condé Nastnál. Anna a vitathatatlan főnök. Már sokakat eltávolított az útból, és továbbra is így tesz.
Más szerint is alábecsülte Wintour hatalmát, mivel oly sokan dicsérték, amikor kinevezték, hogy elhitte, mindent elérhet, és nem látta már valósan a helyzetét. Sokan úgy tudják, hogy a két szerkesztő immár évek óta nem is áll szóba egymással, holott a Condé Nast 2018-ban még hivatalosan cáfolta a híreszteléseket, miszerint Enninful és Wintour között egyre mélyülne a szakadék. Más VOGUE-munkatársak viszont tagadják, hogy nem beszélnének egymással, de elismerték, hogy nem közeli barátok. Enninful egyébként azt nyilatkozta, hogy soha nem akarta Wintour állását, ezt neki magának is többször megmondta. Anna Wintour szóvivője is cáfolta az ellenségeskedésről szóló híreket, miszerint Wintour nagyon büszke Enninfulra és arra, hogy kollégák lehettek.
A 72 magazin születése
A 72 magazint Enninful májusban jelentette be az Instagramon, másfél évvel azután, hogy eltűnt a reflektorfényből, és két nappal a Met Galát követően, amit Wintour immár három évtizede irányít. A feltehetőleg születési évéből (1972) és monogramjából összeálló EE72 médiacéget testvérével, Akua Enninfullal alapította, az ennek égisze alatt kiadott magazin pedig a divat, a szépség, a luxus és a kultúra témaköreit öleli fel azzal a céllal, hogy
a kultúrát előremozdító, hírértékű képeket és történeteket mutasson be, amelyek túlmutatnak a hagyományos médián.
Instagram-bejegyzésében tett utalása a „kulturális változásokra” sokak szerint burkolt kritika volt Wintour irányába, akit gyakran ér az a vád, hogy túl lassan jelent meg az amerikai VOGUE-ban a kulturális és nemi sokszínűség. A Telegraph szerint az, hogy Enninful azt mondta, várt a bejelentéssel, azt sugallja, hogy szerződése szerint tilos volt neki korábban nyilvánosan beszélni a projektről, valószínűleg egy versenytilalmi záradék miatt.
A magazin főszerkesztői feladatait Sarah Harris látja el, aki a brit divatújságírás jól ismert alakja, legutóbb a brit VOGUE főmunkatársa volt, és több mint 20 évet dolgozott a magazinnál különféle pozíciókban, többek között divatrovatvezetőként, nemzetközi kapcsolati igazgatóként és főszerkesztő-helyettesként is. Divatújságírói diplomáját a London College of Fashionön szerezte, és dolgozott korábban a Tatlernél, a Women’s Wear Daily-nél és a W magazinnál is.
Távozása valószínűleg bosszantotta Wintourt, ahogy a magazin kreatív igazgatói posztjára került Lee Swillingham és Stuart Spalding igazolása is, akik szintúgy a brit kiadás korábbi munkatársai voltak. A duó együtt alapította a londoni székhelyű Suburbia kreatív ügynökséget, korábban is szorosan együttműködtek Enninfullal a brit VOGUE-nál, legutóbb pedig az olasz Harper’s BAZAAR kreatív irányításáért feleltek, de karrierjük során dolgoztak a The Face, a Pop és a Love magazinokkal is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A magazin első lapszámának borítójára egyébként Julia Roberts került, akivel barátja és színészkollégája, George Clooney készítette a címlapinterjút. A lap elő számával párhuzamosan debütált továbbá világszerte a Moncler x EE72 by Edward Enninful kapszulakollekció is, de a Kering luxuskonszern tulajdonában lévő francia luxusbrand és a szerkesztő már a májusi Met Gala kapcsán is együttműködött. Enninful segített összeállítani a divatcég vendégeinek listáját (pl. Serena Williams, Alicia Keys vagy Vittoria Ceretti), és a Moncler által egyedileg tervezett ruhákban megjelent sztárok stylingolásában is részt vett.
Nyilvánvalóan a Moncler-kollab egy jó marketingaktivitás volt, amely hírverést csinált a magazin körül, de jó kérdés, hogy van-e még értelme ennek a műfajnak, amikor manapság már kevés A-kategóriás híresség ad el a személyére felhúzott életmódlapot. Persze, vannak sikersztorik, gondoljunk csak a lakossági fronton népszerű Martha Stewart Livingre, a Rosie, a Sweet Paul, a Paula Deen vagy O The Oprah magazinokra az USA-ban, a Fejős Éva vagy a Stahl magazinra idehaza. De ott a CR Fashion Book is, Carine Roitfeld, a francia VOGUE korábbi főszerkesztőjének és a Harper’s BAZAAR globális divatigazgatójának luxus divatbookazine-ja.
Azonban mi történik akkor, ha az adott híresség hírneve megkopik, vagy a talkshow-jának egyszer vége lesz? Amikor egy hírességet összekötünk egy magazinnal, a szakértők szerint azonnal lehetséges egy lelkes közönséget bevonzani fix vásárló gyanánt, ugyanakkor az esély mindvégig nagy arra, hogy az olvasók elfordulnak a terméktől, ha valami megváltozik az adott híresség életében.
