A főváros nagyjából tízezer plakáthelyet szüntet meg a 15 ezer közterületről látható reklámeszközből. Ez az öt négyzetméternél nagyobb reklámfelületeket jelenti, maga a rendelet október 1-én lép hatályba. Az előírásnak nem megfelelő reklámeszközök szeptember 30-ig maradhatnak, a lebontásra az átmeneti időt pedig december 31-ig határozták meg. Persze, ez logisztikailag sem lesz könnyű, hiszen az ezt végző stábok is korlátozottan elérhetőek, illetve az időjárás is nehezíteni fogja a munkálatokat egy ponton túl.
Az Országgyűlés pedig ezt megelőzően megszavazta A gyűlöletkeltésre alkalmas politikai reklámok visszaszorításáról, a gazdasági reklámok településképi illeszkedésének biztosításáról, valamint egyes beruházási szabályok módosításáról című törvényjavaslatot. Eszerint kizárólag utcabútoron, hirdetőoszlopon, villanyoszlopon és tetőszerkezethez rögzített reklámhordozót tartó berendezésen, illetve a kormányrendeletben meghatározott egyéb reklámeszközön lehet elhelyezni közterületen vagy közterületről látható reklámot. Tehát homlokzaton nem. Továbbá a reklámfelületek nem lehetnek 15 négyzetméternél nagyobbak (vagyis a fővárosi rendelkezés ennél szigorúbb). A közterületi reklámok szabályozása, ellenőrzése és lebontatása ügyében a döntést pedig átadták az illetékes önkormányzatoknak, elvéve a kormányhivataloktól.
Ugyanakkor a fent említett az egyéb kategória tartalma még nem tisztázott, illetve a végrehajtás módját is kormányrendelet fogja megszabni, ami még nem született meg. Így akár bizonyos fokig enyhülhet is a szigorú szabályozás, az azonban biztos, hogy
egy egész iparág szűnhet meg vagy zsugorodhat radikális mértékben.
Ha esetleg a tulajdonosok számára mégis kedvező helyzet lépne fel, a marketinges büdzsék negyedik negyedéves költéseiről nyáron születnek döntések, tehát valószínűleg ezektől elesnek a fenntartók.
Nemcsak reklám, városkép is
A törvény szerint a továbbiakban tilos olyan politikai reklám terjesztése, amely az egyenlő emberi méltóságot megsérti vagy eltagadja, valamely nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség méltóságát sérti vagy tagadja, valamely közösség kollektív bűnösségét közvetíti, a gyűlölet keltésére alkalmas társadalmi ellenségkép kialakítására bármilyen módon irányul. E tilalom kiterjed az olyan képi vagy audiovizuális tartalom felhasználására is, amely személyek képmását valótlan vagy megtévesztő módon jeleníti meg, és az előbbi célok vagy hatások kiváltására alkalmas.
Az óriásplakátok körüli vita azonban jóval régebbi, nemcsak az utóbbi évek politikai tartalmú hirdetéseiből fakad. A várostervezők és építészek évtizedek óta bírálják a túlzott reklámterhelést, sőt, szociológusok és pszichológusok is tiltakoznak az erős vizuális inger miatt, ami rontja a települések arculatát is, elfedi az építészeti értékeket, adott esetben a zöld tájképet. Mindez bizonyítottan növeli a stresszszintet, fárasztja az elmét, és hozzájárul a városi elidegenedés érzéséhez.
Akár úgy is érezhetjük, hogy a város már nem az emberek élettere, hanem egy óriási, agresszív értékesítési felület.
A folyamatos figyelemért folytatott verseny arra kényszerítheti a márkákat is, hogy az egyszerűbb üzenetek felé tereljék a megjelenítést, ami tovább növeli a vizuális zajt.
A budapesti óriásplakátokról készült galériánkhoz kattints a fotóra!
Az utca ugyanakkor egy kommunikációs felület is, ahol kulturális és társadalmi mondanivaló is teret kaphat. Sőt, az esztétikai szempontú megfontolásokkal nemcsak elkerülni lehet a környezetszennyezést, hanem a társadalom vizuális nevelését, fejlesztését is segíteni lehetne. Azt is tudjuk, hogy számos óriásplakát nem éppen esztétikus tűzfalakat takar el. Tehát a megítélés kettős, a teljes tiltás nem feltétlen a legjobb megoldás egy erős szabályozással szemben.
15 ezer ember érint
Bauer Tamás, a Magyar Reklámszövetség OOH (közterületi média) tagozatának elnöke a budapesti változások várható hatása kapcsán kiemelte:
Ez nemcsak a közterületi médiafelület-tulajdonosokat, az iparági szereplőket, munkavállalókat érinti, hanem a Fővárost működtető szolgáltató vállalatokat, sport és kulturális intézményeket, közösségi helyeket, kisüzlet tulajdonosokat, civileket és leginkább valamennyi budapesti lakost.
Az intézkedés nemcsak cégeket, hanem több mint száz társasházat, valamint az alvállalkozókkal, nyomdákkal és munkavállalókkal együtt mintegy tizenötezer embert érint. Ezenfelül a bontásnak is vannak 2-300 ezer forintos költségei, miközben a szerződések felbontásának is van ára, illetve számos felületet előre eladtak, például az év végi ünnepi időszakra. Emellett természetesen befektetések dőlnek romba.
Kultúrája is van
Bauer Tamás a múzeumokra és kulturális intézményekre hívta fel a figyelmet, amelyek saját kiállításaikat sem hirdethetik a továbbiakban homlokzati reklámhálón.
Budapesten az évszázados múltra tekintő plakátművészet, ami a színházművészet képzőművészeti társ-kultúraművelő partnere volt, a színház épületekbe és azok beltereire szűkül. A koncertplakátok és fesztiválhirdetések szintén kiszorulnak a fővárosból. A kerületek nem reklámozhatják saját rendezvényeik programját köztereken
– sorol olyan példákat Bauer Tamás, amikor az óriásplakát pozitív szerepet tölt be.
A plakátok a modern urbanizáció kezdete óta a városi identitás szerves részei, a századforduló idején a legnagyobb képzőművészek közül sokan kísérleteztek ezzel a műfajjal. A jól megtervezett, esztétikus köztéri hirdetés nem rombolja, hanem színesíti a várost: ritmust ad a monoton betonfalaknak, történeteket mesél, reflexióra késztet. Ma például ilyenek a Színes Város Csoport tűzfalfestései.
Nem mindegy, mit takar a reklám
Ugyanakkor az is tény, hogy bosszantóan sok épületháló takarja el a legnagyobb építészek által gondos munkával tervezett homlokzatokat, méghozzá idegenforgalmi szempontból frekventált területeken, és
azon is mérgelődhet a városlakó, hogy csak a régi épületek kapnak belőle: a kortárs irodaházak és lakóépületek elé bezzeg nem jár reklám, akár szépek, akár nem.
Van, ahol viszont ápol és eltakar a reklám, vagy ha nem is sikerül szebbé tennie semmit, legalább nem rontja el a látványt – netán megelőzi, hogy graffiti tarkítsa a falat. A plakátokhoz pedig éjszaka plusz fény is jár, ami részben növeli a fényszennyezést, részben viszont újabb kivilágított felületet jelent a járókelő számára, sokszor esztétikusan simulva a városi fények közé. Ha tehát ezeket a felületeket teljesen radikálisan eltüntetjük,
megeshet, hogy a város egy része még szürkébb, még sötétebb és még némább lesz.
Kattints a képekért!
Lehetne több Társadalmi üzenet
A tagozat elnöke hangsúlyozta, hogy az MRSZ OOH mindig is fellépett a reklámszennyezés ellen, és évekkel ezelőtt a javaslatukra és együttműködésükkel készült el az országos közterületi reklámkataszter, ami csak a megfelelő engedélyekkel rendelkező reklámfelületeket tartalmazza naprakészen.
Többek között a legérzékenyebb célcsoportok – akiknek nincs kezükben okostelefon, hogy online tájékozódjanak – nem értesülhetnek arról az utcán, hogyan kaphatnak segítséget és támogatást, vagy hogyan juthatnak el a legközelebbi téli melegedőbe. Az 1%-os civil kampányok sem célozhatják meg a helyi közösségeket. A közterületi média tulajdonok eddig is számos felületet biztosítottak díjmentesen releváns társadalmi kezdeményezéseknek és civileknek (mint a Hintalovon Alapítvány, a Vöröskereszt), de az új javaslatunkban további vállalást teszünk ennek mennyiségére vonatkozóan: a már megismertnél jelentősen enyhébb szabályozás esetén budapesti és országos reklámfelületek 20 százalékát helyi civil kezdeményezéseknek és társadalmi célú üzeneteknek, vagy városi működést segítő információknak ajánljuk fel
– tett javaslatot a tagozat elnöke.
A plakátok további funkciója maga a tájékoztatás. A digitális korszakban könnyű azt mondani, hogy minden információ elérhető az interneten, csakhogy azokat keresni kell. Bizonyos helyszíneken olyan hasznos tudnivalókat kaphat a járókelő, amelyek keresésére nem gondolt: a célcsoportot például a turisták vagy az idős emberek jelentik, akik nem is használnak internetet.
Az OOH víziója szerint a közterületi reklámdigitalizáció is segítené a rendezettebb városképet és a lokális gyors reagálást helyi ügyekre vagy netán veszélyhelyzetekre. Például egy kánikulai napon automatikusan olvashatnánk a digitális felületeken a hőguta jeleiről vagy lokálisan a legközelebbi egészségügyi állomáshoz vezető útvonalat is meg lehetne jeleníteni ilyenkor.
Az épületháló az ápol és eltakar funkciót tölthetné be tényleges homlokzat-felújításoknál, ahol a kész állapot jelenhetne az építési háló teljes felületén, támogatva a városkép zavartalanságát. Csak a felület kis részében tartalmazna gazdasági reklámot, ezzel a hirdető finanszírozná a szépészeti takarást és egyben hozzájárulna a felújításhoz
– nyújt újabb szempontokat ezeknek a reklámfelületeknek a megtartásához, azonban erőteljes szabályozásához Bauer Tamás.
Az sem mellékes tény, hogy az óriásplakát az utolsó tömegmédiumok egyike, amelyet nem algoritmus tár elénk személyre szabottan. Sokféle lehetőséget kínál az, hogy mindenkit ugyanazzal az üzenettel szólít meg, ezért egy jó plakátkampány közös kulturális referencia is lehet.
