A Tisza az elmúlt két évben végigvitt kampánya semmiképpen sem volt hagyományos. Olyan elemeket is indukáltatok, innováltatok ebbe, amelyek teljesen eltértek az eddig megszokottaktól. Az óriásplakátokat, a Facebookot, az aláírásokat és az emberekkel való beszélgetést megszoktuk, a Tisza-kampányban viszont megannyi tartalmi és vizuális innováció volt.
– vágott a közepébe Murányi András, az Index főszerkesztője. Arra kérdezett rá, hogy tudták-e, mit fognak vállalni és hova szeretnének eljutni, mennyire volt tudatos a stratégia, hogy teljesen mást csinálnak, mint a versenytárs politikai szereplők?
Radnai Márk szerint a Tisza-kampány már az első percben, azaz 2024 márciusában elindult az első nagy rendezvénnyel, ami „egy földindulásszerű történet volt”. Már az első demonstráción biztosak voltak benne, hogy a sikeres lesz, még ha kívülről akkor ez még nem is látszott.
Azt kellett megérteni, hogy teljes paradigmaváltásra van szükség, hiszen nemcsak egy politikai ellenféllel álltunk szemben, hanem egy olyan világgal, amit ez a politikai ellenfél kreált. Ez a világ azt mondta, hogy nincs médiád, nincs elég pénzed, nincs embered, nincs időd, nincs tapasztalatod. De legfőképpen azt, hogy ő maga legyőzhetetlen. Tehát elmondta azt, hogy mi lehetséges és mi nem az
– idézte fel a kezdeteket Radnai Márk.
Outbox gondolkodás
Ezért nekik újra kellett definiálnuk, mi az, hogy nem lehetséges. Ezért kezdtek el egy olyan csapatot felállítaniuk, amelynek tagjai nem a régi politikai világ szabályai szerint működtek. Hanem fiatal emberek, sokan kifejezetten ezért jöttek haza Magyarországra, szoftveresek, IT-sok, grafikusok stb. Volt egy közös pont: az outbox gondolkodás, azaz senki nem mondta el, pontosan hogyan kell kommunikálni, videót vagy plakátot készíteni, mire kell figyelni ezekkel kapcsolatban.
Nyilván a miniszterelnök úr volt a vezetője ennek a mozgalomnak, aki nagyon jól ismerte az ellenfelet. Vagyis azt a logikát, amit ők követnek, az első pillanatban mi is ismertük. De azt, hogy miként kell az egészet csinálni, menet közben tanultuk meg
– magyarázta Radnai Márk.
Szerinte ez vezetett oda, hogy képesek voltak egy olyan másik világot létrehozni, egy másik buborékot, amihez az emberek szívesen csatlakoztak. Mert azt látták, hogy nem hasonlít az előző kormány kommunikációjára, de a klasszikus ellenzéki kommunikációra sem.
Ai segítette az adatfeldolgozást, az pedig a aktivitások felépítését
Az AI kampányban való konkrét szerepe ugyancsak szóba került a beszélgetésen. Szembeállítva a Fidesz készítette „síró kislányos” videót Magyar Péter és Radnai Márk már a kampány után alkotta, az előző fricskájának szánt „macskás” videójával.
Az AI-t a kampányban ilyen értelemben, tehát videók és fotók készítésére egyszer sem használtuk. Az adatfeldolgozásban viszont nagyon is. Az volt a legnagyobb kihívás technológiailag, hogyan találjuk meg azokat a megszokott felületeken, tehát a médiumokon, Facebookon, Instagramon, TikTokon kívüli platformokat, eszközöket, amelyeken keresztül az emberekkel nemcsak kommunikálni lehet, hanem a közösséget összetartani, sőt aktivizálni. Ezt tanulmányoztam többek között Németországban és Amerikában, hogy mi az a politikai innováció, aminek segítségével ezt az úgynevezett participationt, magyarul részvételiséget meg lehet alkotni
– avatott be a részletekbe a kormánybiztos.
Hosszan ecsetelte a folyamat konkét lépéseit is: az embereket aktivizálni kell, visszajelzést adni nekik, mérni a teljesítményüket, hogy láthatóvá váljon, ők hol és hogyan gyűlnek össze, milyen eseményeken és csoportosulásokban vannak jelen. Ebből kiderül, az országban merrefelé akadnak a legaktívabb szereplők. Őket aztán a csoportok élére kell tenni, és már fel is épül egy alulról szerveződő mozgalom.
Ez volt a legnagyobb kihívás, ehhez kellett a technológia, hogy az egészet vissza tudjuk mérni az AI segítségével. Egy olyan pontrendszert hoztunk létre, amelyben nem attól függött valakinek a státusza, hogy mondjuk mennyit vásárolt, hanem az aktivitása után kapott pontokat
– magyarázta Radnai Márk, hogyan támaszkodtak a közösségépítés során a mesterséges intelligenciára.
A Véleményalkotás ciklusa
Murányi András következő kérdésére, hogyan tervezik a jövőben innoválni az AI-t, aminek az előképe a Közhang című projekt adatalapú megközelítésében is benne van, hasonlóan kész tervvel válaszolt.
A Nemzeti Konzultációhoz szoktunk, ahol körülbelül olyan egyértelmű kérdéseket tesznek fel, mint az, akarja-e valaki, hogy a szüleit megerőszakolják, amire nyilvánvalóan száz százalékban nem a válasz. A részvételiség viszont pontosan ennek az ellenkezője. Vagyis úgy kell bevonni az embereket, hogy az adott kérdésben edukálva legyenek, lássák a nemzetközi példákat. Majd végigvezetjük őket egy utazáson, egy történetmesélésen, aminek van egy ciklusa: az ember tanul, utána véleményt mond, majd látja, hogy a véleménye bekerül egy döntés-előkészítő helyzetbe. És végül látnia kell azt is, hogy az, amit az elején mondott, végül mennyire hasznosult. Ha pedig nem hasznosult, akkor miért nem.
Ezt a ciklust építették ki, eldobva az igen-nemes válaszokat és a kérdőíveket. Helyette különböző pontokat kapnak a felhasználók, akik priorizálnak a különböző kérdésekben, benyomásokat írnak, saját szabad válaszokat adnak. És ennek a feldolgozásában nem az a fontos, hogy az AI a végén összerak egy húszoldalas tanulmányt. Hanem egy rendszer felépítése, ami holisztikusan mutatja az egész rendszerváltás történetét, aminek át kell hatnia minden területet.
A társadalmi visszajelzések is csak akkor tudnak beépülni, ha jól promptolsz, ha jól kérdezel, és jó felé forgatod az adatot. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy bizonyos témákban mit sorolsz előbbre: van, amikor a szakmai vélemények a mérvadók, máskor a fiatalokét kell előbbre sorolni. Az adatokat pedig egy hibrid rendszerben kell tárolni, amiben az állam felügyeli egy független cég munkáját.
– magyarázta Radnai Márk.
Ugyanakkor fontos, hogy legyen egy szakmai boardja is ezeknek a társadalmi részvételi platformoknak, amelyeken keresztül a kormány nem tud direktben kérdezni. Vagyis nem tud beleszólni abba, milyen kérdéseket kell eljuttatni az emberekhez. Ennek az infrastruktúrának a kialakításán dolgoznak most, mert nem szabad előfordulnia, hogy jön egy következő választás, és egyszer csak ugyanazok a régi, eldöntendő kérdések kerülnek a polgárok elé.
Csak ez menthet meg minket attól, hogy visszajöjjön a régi rendszer, a propaganda
– vázolta az előttük álló feladatokat a kormánybiztos.
AI a rendszerezésben
A gyakorlatban a vélemények rendszerezése úgy néz ki például a közmédia megújítása kapcsán, hogy felmérték, mit gondolnak a szakmai szervezetek, és létrejött egy tudásanyag. Ebből megfogalmaztak 10 fő témát, amiről egy kutatási csapat készített egy 10 fejezetes, körülbelül 80 kérdéses deliberatív részvételi anyagot, aminek a feldolgozásán további embereknek dolgoznak folyamatosan más kutatóintézetekkel egyeztetve.
Az ebből megszülető adatokkal a Társadalmi és Kormányzati Adaptációs Központ dolgozik, dashboard rendszereket készítenek, ahol az aggregált adatokat személyes vonatkozás nélkül elkezdik feldolgozni. Így alakul ki egy társadalmi tudás, illetve modelltervezetek, amelyeket pontrendszerben helyeznek el.
Tehát megvan, hogy mekkora a társadalmi hatása, milyen pontokra válaszol a társadalomban, mennyi pénzbe és időbe kerülne megvalósítani, illetve mindezt látjuk grafikonokkal. Amikor döntési helyzetbe jutunk a modern rendszereket ott helyben le lehet tölteni, és meg lehet nézni a mögötte lévő társadalmi egyeztetést is.
– mondta el Radnai Márk.
A továbbiakban ilyen dashboardrendszerek segítik a döntések előkészítését, és végül vissza tudnak jelezni a felhasználónak, választónak, hogy a véleménye bekerült a végeredménybe. Azt is megmagyarázva adott esetben, ha ez nem történik meg. Ez lényegében véve a vélemények rendszerének vizualizálása.
