Most akkor a mesterséges intelligencia újságíró, és vége is a dalnak azok számára, akik ezt a hivatást választották? Röviden: nem. Hosszabban viszont kicsit árnyaltabb a kép ennél.
Ha valamiben, akkor abban egységes a szakma álláspontja, hogy nem maradhatunk „AI-tagadók”, és nem csak azért, mert a konkurencia majd ezzel ver meg. Saját, jól felfogott érdekünkben áll az, hogy nap mit nap használjunk mesterséges intelligenciát, de csak azt követően, hogy alaposan áttekintettük, miben tud nekünk segíteni, folyamatokat optimalizálni, gyorsítani, friss ötletekkel új lendületet hozni. És legalább ilyen fontos az is, hogy tudjuk, mi az, amire képes lenne valamilyen szinten, mégsem hatalmazható fel rá.
AI, a lelkes gyakornok
Közhely, hogy a mesterséges intelligenciát lelkes gyakornokként tartjuk számon, aki akár 24 órás műszakokban, fáradhatatlanul végzi a munkáját. De ahogyan egy gyakornokra sem bízzuk rá a vezércikket, a fontos életútinterjút, az oknyomozást vagy egy meghatározó véleménycikket, úgy nem dobhatjuk be a gyeplőt az AI-használatban sem a lovak közé.
Kell, hogy legyenek pontosan kijelölt keretek, amelyek közt a mesterségesintelligencia-használat mozoghat, és jó gyakorlatok, amelyek mentén a feladatok elvégezhetők.
Hogy pontosan milyen feladatok lehetnek ezek? A következőkben hatékonyan segít az AI:
- interjúfájlok szöveges leiratozása
- brainstorming, ötletelés segítése
- idegen nyelvű források fordítása
- automatizálható folyamatok a social mediában
- belső szerkesztőségi folyamatok automatizálása
- kisebb, specifikus szövegírói részfeladatokhoz felhasználható ötletelés.
Mindez azonban csakis szoros felügyelet mellett lehetséges , nemcsak a hallucináció miatt , hanem azért is, mert a leiratozók a magyar nyelvvel nehezebben bánnak, az AI-ötletek néha fájdalmasan életszerűtlenek, a félrefordítás esélyét minimalizáni kell: épp, mint a korábban említett lelkes gyakornoknál.
A fentiek mind időt, energiát takarítanak meg nekünk, olyan „favágómunkát” végeznek el, amely csak velejárója, nem lényege az újságírásnak.
Nem lesz sosem újságíró belőle
Viszont mi az, amire az AI sosem lesz képes az újságíró helyett?
- Nem kap füleseket informátoroktól.
- Nem látogat el egy gyermekonkológiára, hogy riportot készítsen ott, nem megy hajléktalan emberek közé, hogy sorsukról első kézből értesüljön. Nem lesz ott Gázában, Ukrajnában sem.
- Sosem tudod egy emberrel szemben leültetni, hogy olyan beszélgetést folytasson, amelyből briliáns interjú születik.
- Nem fog videót felvenni, nem készít podcastet szakértőkkel.
Pontosan azokban a műfajokban nem tud maradandó helyett tulajdonképpen semekkorát sem alkotni, amelyek egy újságíró számára a legfontosabbak kell, hogy legyenek.
A mai internetes újságírás nagy része persze sok szempontból pont az, amire az AI már képes.
Egy lap megír egy értesülést, és ha elég bomba a dolog, egy órán belül tucatnyian szemlézték.
Ha a cikket ember írja, az valamennyi időbe mindenképp telik. A mesterséges intelligencia pillanatok alatt képes átszerkeszteni a szöveget, egy látszólag átlagos írást létrehozva belőle.
Látszólag – olvasva ugyanis gyakran kilóg a lóláb, még olyankor is, amikor az óvatlan szerző nem felejt bent egy promptot a leadben. Főszerkesztőkkel, szerkesztőkkel folytatott beszélgetéseim visszatérő pontja az, hogy egy leadott cikkből érezzük: nem ember, hanem AI írta. A probléma az, hogy bizonyítani nem tudjuk. Léteznek persze olyan eszközök, amelyek a beöntött szövegből százalékos pontossággal tippelik meg, ember vagy gép műve. De ha ugyanazt a szöveget 5 ilyenbe töltöm be, 5 különböző eredményt kaphatok. (Ebben a cikkben, amelyet kizárólag ember írt, a következő százalékokban találta AI-tartalomnak több különböző eszköz: 19%, 61%, 0%, 0%.)
Robotoktól robotoknak: ez már nem újságírás
Hogy mi a baj ezzel? Kezdetben írtak az emberek, aztán az ő szövegeikből a robotok. Most már sokszor robotok írnak robotoknak, a címeket – amelyeknek pedig sokszor semmi közük a tartalomhoz – az emberek lekattintják, majd csalódnak. Végleg ebbe a spirálba kerülve egyre kevesebb lesz az ember alkotta tartalom az interneten, a 22-es csapdája pedig készen áll. Nincs új tartalom újságíró nélkül. Újságíró nélkül pedig a mesterséges intelligencia semmire sem megy.
Az AI tehát képes lenne egyfajta, ma újságíróinak tekintett munkára, a szemlézésre.
Végtelen mennyiséget is elő tudna állítani ezekből a tartalmakból.
Saját terepemen, a magazinújságírásban ez azonban a harakirivel egyenértékű. A magazinos műfajok pont a fentiek, melyekre az AI képtelen. Nem újságíró, így még ha szemlézésre használhatnám, nem akarom ezt tenni. Rossz minőségű szövegből épp elég található az interneten: amíg a magazinokat még ember írja, van némi remény arra, hogy sikerül megőrizni azt az értéket, amiért egy olvasó kattintani fog.
A szerző
Kálmán Szonja több mint 20 éve újságíró, szövegíróként, lektorként, szerkesztőként is dolgozott korábban. 2025 júniusa óta a Dívány főszerkesztője. Hisz abban, hogy a technológia segíti mindennapjainkat, de az ember alkotta szövegek értékét fontosnak tartja.
A világ egyik legnagyobb és legbelyoásosabb hírügynöksége, az Associated Press olyan mesterséges intelligenciával támogatott platformot fejlesztett , amely segít az újságíróknak ellenőrizni a szövegek, fotók és videók hitelességét, több eszközt integrálva egyetlen felületre. A minél exkluzívabb tartalmak iránti igény és az AI terjedése robbanékony elegyet képez, ezért egyre nagyobb szükség van hasonló eszközökre.
