Az LGT annak idején megénekelte, hogy a dal a miénk, de arra, hogy mennyire van ez így vagy mennyire nincs, nem feltétlenül egyértelmű a válasz. Ezzel a felütéssel indult az a rövid eszmecsere, amelyen a hazai zeneipari szereplők arra keresték a választ: a 21. században kié valójában a zene? Nemcsak eszmei értelemben, még inkább a jogdíjak tekintetében.
Így függ össze a Gyöngyhajú lány az AI-jal
Az LGT pedig nem csupán az idézett sor miatt került elő rögtön a beszélgetés elején, hanem a miatt a 2016-os, nagy port kavart eset miatt is, amikor a zeneszerző Presser Gábor és a szövegíró Adamis Anna sokévi egyezkedési kísérlet után beperelte Kanye Westet, mert az amerikai rapper 2013-as, New Slaves című számában engedély nélkül használta fel az Omega Gyöngyhajú lány című dalának 85 másodperces részletét.
Az ügy több mint egy év múlva, peren kívüli megegyezéssel zárult, a megállapodás részletei azóta sem kerültek nyilvánosságra. Mindez ugyan nem függ össze szorosan az AI zeneipari térhódításával, de jól rávilágít egy ezzel párhuzamosan egyre dagadó problémára:
mi van, ha nem egy másik ember, hanem a gép nyúlja le a dalt, és nem egyet, hanem az összeset?
Esélyek és veszélyek
Ezért lenne égető szükség azonnali nemzeti szabályozásra – válaszolt elsőként Horváth Gergely. Az Artisjus kommunikációs vezetője és a Dalszerző főszerkesztője a ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért friss tanulmányára hivatkozott, amelyből fekete-fehéren kiderül: a mesterséges intelligencia megállíthatatlan nyomulása 2028-ig akár 12 milliárd forinttal is megkárosíthatja a magyar zeneipart, ami már nemzetgazdasági szempontból is fájhat.
Ami nem azt jelenti, hogy az AI mindenestül az ördögtől való lenne. A magyar zenésztársadalomban legalábbis elég összetett a megítélése: sokan rengeteg új lehetőséget látnak benne, miközben a folyamatos veszélyeztetettség érzése – főként az említett gazdasági szempontok és az alkotó fogalmának bizonytalansága miatt – szintén erősen jelen van
– tette még hozzá Horváth Gergely.
Magyar AI-sláger a világ tetején
A hazai elektronikus zenei színtérből jól ismert DJ, zenei producer és előadó, Lotfi Begi ugyancsak azt tapasztalja, hogy az AI már teljesen magától értetődő része az elektronikus zenének, sőt általában a zenének, esetenként akár a klasszikus műfajoknak is. Már több olyan, nemzetközi sikert aratott elektronikus zenei sláger létezik, amelynek egy AI generálta dal volt a kiindulópontja.
Ilyen a francia lemezlovas, Hugel Movin' to the Sun című száma. Ez eredetileg egy mesterséges intelligencián alapuló zenei szoftverrel, a Sunóval készült demóként, és egy bizonyos Imael Angel töltötte fel. Róla később kiderült, hogy történetesen egy reikivel foglalkozó magyar hölgy, aki, mivel a munkájához nem talált megfelelő zenéket, a Sunóval kezdett dalokat készíteni. Az algoritmus húsz másodperc alapján berántotta az egyik dal refrénjét (I'm moving to the sun), amely pillanatok alatt TikTok-trenddé vált. Így jutott el a menő francia house-DJ-hez, majd újragondolva, a végleges változatban már egy valódi énekes, Ultra Naté hangján került a közönség elé. Jelenleg ez a legnagyobb dance-sláger, és hetek óta a Billboard-lista élén áll
– hozott egy jellemző példát Lotfi Begi.
Tudj meg mindent a mesterséges intelligenciáról!
2026. szeptember 7–8-án negyedik alkalommal rendezik meg az AI Summit Budapestet, Közép-Európa egyik legnagyobb mesterséges intelligencia konferenciáját.
2 nap, 3 helyszín, 10 színpad 300+ előadó és több ezer látogató!
Jegyvásárlás és további információk: aisummit.hu
Kiből lesz a festő?
Ez tökéletesen megmutatja, hogy a mesterséges intelligenciát kiindulópontként, egy kreatív folyamat origójaként is lehet használni, amely aztán rengeteg emberi erőfeszítés és munka révén ér a csúcsra. A produceri oldalon – tette még hozzá Lotfi Begi – kifejezetten óriási segítség, hiszen rengeteg munkaóra takarítható meg általa.
A gondok azonban nem itt, hanem a szerzői jogi kérdéseknél kezdődnek. A jelenlegi globális szabályozás szerint szerző csak természetes személy, azaz ember lehet. És bár az AI használata nem tilos, később elég bajos eldönteni, hogy a kész műben milyen arányban van valóban emberi munka.
Hogy egyszerű példát vegyünk, a promptolás még nem alkotás, csak egy egyszerű utasítás. Drasztikusabban fogalmazva: attól még senki nem lesz festő, hogy megkér egy festőt, fessen le egy falat. De ha a lefestett falat ő vagy valaki más tovább alakítja a saját gondolatai és ötletei szerint, megint új helyzet áll elő. Az alapvető tézis tehát az, hogy mindig azt keressük, hol van az emberi kreativitás
– mondta Bíró Zsolt, az Artisjus vezetőségének tagja, a Koncert24 alapítója.
De ki húzza meg a kettő közötti határt?
A fennálló társadalmi rendszerben ez a jogászok, illetve a bíróság dolga. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ilyen esetekben nem csupán az elkészült dalt kell vizsgálniuk, hanem azt is, hogy mi volt a „bemenet”.
Egyszerűbben: az AI-eszközök kizárólag abból tudnak tanulni, ami már korábban is létezett.
A zenére lefordítva: a gép azt a mintát ismeri fel, hogy bizonyos helyzetekben milyen zenei megoldás, dallam vagy ezek milyen egymásutánisága a legjellemzőbb.
Éppen ezért, „a hozott anyag” körüli anomáliák okán arról sem könnyű dönteni, pontosan hogyan történjen az AI által létrehozott művek utáni jogdíjfizetés. Bíró Zsolt úgy vélekedett, egy pontot érdemes megfogni:
Amikor valaki AI-művet használ mondjuk háttérzeneként, azért teszi-e, mert éppen arra van szüksége, vagy azért, mert ingyen van? Ha tehát el tudnánk érni, hogy az AI által létrehozott zenékért ugyanannyit kelljen fizetni, mint az emberek alkotta dallamokért, nem alakulna ki ilyen óriási értékhézag a két halmaz között. Az 'AI-nak' befolyt pénzt pedig oda lehetne adni azoknak az alkotóknak, akiknek a műveiből az algoritmus felépíti a saját alkotását.
Horváth Gergely szerint ezért is fontos előrelépés, hogy a nyáron végre, többek között éppen a Suno esetében, kísérlet történt arra, hogy az eddigi teljes szabadság helyét legalább a lassan kialakuló önszabályozás vegye át.
Lotfi Begi ugyanakkor azzal árnyalta a képet, hogy bár a zenészek között gyakori az a vélekedés, miszerint a gép soha nem helyettesítheti az embert, sokszor ő maga figyelmezteti a barátait és az ismerőseit arra, hogy egy-egy, általuk nagyon jónak vélt zenét az AI-nak köszönhetnek.
A közönség számára ugyanis nem az a lényeg, hogy ki vagy mi az alkotó, hanem hogy működik-e a végeredmény.
Weiler Péter képzőművésszel pedig arról beszélgettünk, miért nem lehet soha igazi művész az AI-ból, még ha időnként jó dolog is kísérletezni vele.
