A cég 7 millió könyvet töltött le kalózoldalakról, a LibGenről és a Pirate Library Mirrorról (PiLiMi).
Háromból félmillió
Andrea Bartz, Charles Graeber és Kirk Wallace Johnson 2024-ben indított pert az Anthropic ellen hasonló vádakkal, mint amilyenekkel az utóbbi időben több nagy AI-cég ellen is felléptek a szerzők: eszerint jogsértő módon használták fel tartalmaikat az AI-modellek betanítására. A vádak ezúttal kiegészültek azzal, hogy a cég tudatosan kalózoldalakról szerezte be a könyveket.
2025 júniusában a San Francisco-i szövetségi bíró, William Alsup részben az Anthropic javára döntött, kimondva, hogy a jogosan beszerzett könyvek felhasználása AI-modell betanítására fair use-nak minősül (az „elfogadható felhasználás” az amerikai jogban lehetővé teszi a szerzői jogi művek engedély nélküli felhasználását oktatás, kutatás, paródia vagy kritika céljából).
Ugyanakkor a bíró egy másik fontos pontban a felpereseknek adott igazat, eszerint az Anthropic által a kalózkönyvekből felépített és fenntartott „központi könyvtár″ beszerzésének módja és tárolása nem minősül méltányos felhasználásnak, és sérti a szerzői jogokat.
Ráadásul a bíróság csoportos keresetté minősítette az ügyet, így több millió szerzőnek is joga lett kártérítésre. Mindez új frontot nyitott a jogi csatározásokban.
Megegyezés
Peren kívül végül megegyezés született, körülbelül félmillió kötet szerzője kap kártérítést, ennyi rendelkezik érvényes ISSN- vagy ASIN-számmal (vagyis be van jegyezve egy hivatalos, nemzetközi adatbázisba, ami alapján egyértelműen azonosítható), vagy az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalánál bejegyezték.
A szerzők könyvenként körülbelül 3000 dollárra számíthatnak, amennyiben benyújtják az igényüket. A fel nem vett összegeket újra szétosztják a már kifizetett szerzők között arányosan. Ha pedig a maradványösszeg túl kicsi ahhoz, hogy újra elosszák, akkor jótékony célra fordítják.
messzire ható következmények
Elég valószínű, hogy az Anthropic nem az egyetlen, amely kalózforrásokból származó anyagokat használt modelljeihez
– nyilatkozta Dylan Ruediger, a New York-i Ithaka S+R kutatási nonprofit szervezet szakértője.
A civilek 2024-ben elindították az AI Licensing Trackert, egy adatbázis- és monitoring rendszert, összegyűjtve és rendszerezve azokat a megállapodásokat, amelyeket tudományos kiadók kötöttek mesterséges intelligenciát fejlesztő cégekkel. A cél átláthatóságot teremteni abban, hogy az AI-modellek mely kutatási anyagokhoz, folyóiratokhoz és adatbázisokhoz férhetnek hozzá képzés céljából. Illetve segíti a kutatókat, könyvtárakat és egyetemeket abban, hogy átlássák, milyen módon kerülhetnek AI-rendszerekbe a tudományos publikációik.
Sok szakértő szerint ez az adatbázis kulcsfontosságú lépés lehet abban, hogy kialakuljon egy átlátható licencelési rendszer az akadémiai tartalmak AI-célú felhasználására.
Bár számos tudományos kiadó már kötött ilyen licencmegállapodásokat, kutatói szervezetek továbbra is szorgalmazzák, hogy az akadémiai szerzőket is díjazzák, ha műveiket nyelvi modellek használják fel. A jogi környezet még messze nem egyértelmű az LLM-ekkel kapcsolatban.
A kalózkópiák megsemmisítése
A megállapodás részeként az Anthropic vállalta, hogy megsemmisíti az összes birtokában lévő kalózkönyvet.
Az egyezség nem a jövőbeli tevékenységre vonatkozik, hanem a múltbeli jogsértésekre, de arra készteti majd a céget, hogy a jövőben jogszerűen szerezze be a könyveket. Túl könnyű lenne egy újabb csoportos pert indítani, ha ismét megszegnék ezt a gyakorlatot
– állapította meg a szakember.
Több mint negyven pert indítottak az elmúlt két évben AI-cégek ellen szerzők és kiadók az amerikai bíróságokon. A hangsúlyok azonban most kezdenek áthelyeződni: a kalózpéldányokra vonatkozóan már nem olyan megengedőek a bírók, mint a fair use kapcsán, illetve az is vita tárgya, hogy az AI a tevékenységével átrendezi-e a piacot.
