Az online jelenlét uralta világunkban egyre inkább háttérbe szorulnak azok az emberi készségek, amelyek korábban a túlélés, az együttműködés és az előrelépés kulcsai voltak. Aczél Petra kommunikáció- és médiakutató, egyetemi professzor szerint azonban éppen most van itt az ideje, hogy újra felfedezzük őket. A jövő munkaerőpiacán ugyanis nem a legtöbb adatot ismerő, hanem a legkíváncsibb és legfigyelmesebb ember lesz a legértékesebb.
A pulyka a 100. napon
Hogy miért a kíváncsiság a legfontosabb? Aczél Petra – Nassim Talebre hivatkozva – egy érdekes hasonlattal él: képzeljük magunkat egy pulyka helyébe, akit a gazda jól tart. Minden reggel odamegy hozzá, megeteti, kitisztítja a környezetét, és a pulyka megszokja, hogy az élet jó, a gazda pedig azért van, hogy őt szeresse. Ehhez képest rendkívül váratlan és meglepő, amikor a 100. napon egy fejszével jelenik meg, és leöli őt.
Azt hisszük, hogy velünk ez nem történhet meg, pedig már megtörtént, amikor a Covid kitört vagy amikor a szomszédban háború kezdődött. Miért nem vesszük észre, amikor valami ennyire drámai közeledik? Miért hisszük semmiből jövőnek azt a fordulatot, ami nem is az? Mert nem figyelünk oda és már nem vagyunk kíváncsiak
– firatja Aczél Petra.
Mi jelenthet munkaerőpiaci előnyt?
Több intézmény is kutatja, hogy a jövőben milyen készségekre lesz szükségünk a munkaerőpiacon. A McKinsey Global Institute 2021-ben 56 kulcskészséget azonosított, majd több országban végeztek felmérést ezek helyzetéről.
Kiderült, hogy a jövőben sokkal fejlettebb digitális készségekre lesz szükség, és ezeket tekintve túl alacsony szinten állunk. Még rosszabb a pozíciónk a kommunikációs képességeinket tekintve, illetve az aktív figyelem terén is sokkal gyengébben teljesítünk, mint amire egyébként is számítottunk
– hívja fel a figyelmet a professzorasszony.
A jövő kulcskészsége pedig a kíváncsiság és a figyelem a World Economic Forum 2025-ös Future of Jobs jelentése szerint. A legfontosabbak között néhányt hard skillt azonosítottak, az analitikus gondolkodásmódot és a technológiai műveltséget, de inkább többféle soft skillt: a rugalmasságot, az agilitást, a kreativitást, a motivációt, az empátiát és kíváncsiságot.
Sajnos az intézményes rendszerek éppen a legszükségesebbnek meghatározott képességeinket teszik rutinossá vagy nem tartják feladatuknak erősíteni. Ilyen az empátia, a problémamegoldás, a digitális etika, az alázat és a kíváncsiság. Ráadásul minél többet tanulunk, annál gőgösebbek vagyunk, ami jócskán csökkenti azt az érzékünket, hogy „kicsik vagyunk”, és jobban kell figyelnünk a triviális jelekre is, hogy felismerjük, ha veszély közeledik
– hívja fel a figyelmet Aczél Petra.
A figyelem árnyalatai
Mentális környezetszennyezésben élünk, nap mint nap ki vagyunk téve életünkben fel nem használható kommunikációnak, vagyis éppen úgy károsodik a lelkünk és a gondolkodásunk, ahogy a városi levegő a tüdőnket piszkítja. Így torzul a figyelmünk és a kíváncsiságunk is
– állapítja meg Aczél Petra.
Háromféle figyelmet különöbztetünk meg:
- Éberség: ez az alapvető, ösztönös figyelmi forma, ami a veszélyérzékelésről és túlélésről szól. Például egy tárgyalóasztalnak inkább a szélére ülünk, mintsem a közepére, hogy fizikailag gyorsabban tudjunk reagálni, ha bármi váratlan történne.
- Szelektív összpontosítás: amikor konkrétan egyvalamire koncentrálunk, és közben minden mást kizárunk. Például olvasunk egy könyvet, miközben nem zavar a háttérzaj. Ez a képességünk egyre romlik, a multitasking nemlétező képességében való hitünk miatt is.
- Figyelemkontroll: amikor tudatosan szabályozzuk, mire figyelünk, akár erőltetve is, tekintettel a társas normákra és a környezeti elvárásokra.
A figyelem lehet szándékos vagy szándéktalan, önkéntes vagy erőltetett. Például az iskoláinkat az utóbbi típusú figyelemmel visszük végig. Az erőltetett figyelem a szakember szerint akkor működik jól, ha sokat eddzük. Ismert tény, hogy sokkal jobban figyelünk a képre, mint a szövegre, az újra, mint a régire, a történetre, mint az információra. Sokkal jobban figyelünk arra, ami mozog, mint arra, ami áll, illetve sokkal jobban figyelünk az érzésre, bármennyire is azt tanuljuk évtizedeken át az iskolában, hogy minden a racionalitás.
A figyelem egy olyanfajta képességünk, ami lehetővé teszi, hogy az agyi erőforrásainkat egy valamire fordítsuk valami más helyett. Ez azt is jelenti, hogy tudunk, sőt kell is néha nem figyelni. Tudunk kizárni zavaró tényezőket: ez az a válogató képességünk, ami romlik. Amikor pedig az ember odafigyel valamire, akkor először észrevesz, utána valamilyen jelentés tulajdonít, és végül valamilyen akcióba lendül. Sokszor ott szoktunk elveszni, hogy nem tudunk jelentést tulajdonítani
– magyarázza Aczél Petra.
Részletek kontra nagy egész
A mai digitális világunk több szinten indít támadást a figyelmünk ellen. Egy nap 2617-szer végzünk interakciót a mobilunkon (ebbe a gépelés, lapozás, görgetés is beletartozik). A munkahelyünkön 3 percenként terelődik el a figyelmünk, és Gloria Mark neves amerikai pszichológus és informatikaprofesszor kutatásai szerint a figyelmünkben egy koncentrált szakasz kettő és fél percről 10 év alatt 47 másodpercre csökkent. A multitasking pedig valójában nem működik: amikor két dologra egyszerre figyelünk, akkor az egyikben a teljesítményünk legalább 40 százalékkal csökken.
Általánosan elterjedt nézet, hogy az emberi agy bal féltekéje az ésszerű feladatokkal foglalkozik, a jobb pedig a kreatívakkal, de Iain McGilchrist brit pszichiáter, filozófus és idegtudós szerint a jobb agyféltekénk a mester, az figyel a nagy képre, a bal féltekénk pedig a részletekre. A mai világunk és az AI viszont a bal agyféltekét aktiválja inkább. Ezért nem a „nagy sztorira” figyelünk, és nem látjuk, ha változás, veszély közeleg
– hangsúlyozza Aczél Petra.
A kíváncsiság és a proaktivitás
A kíváncsiság a figyelemből ered, és szintén több fajtája van. Ilyen a hiányalapú kíváncsiság: amikor arra vagyok kíváncsi, mi oldaná meg a problémámat. A másik az érdeklődésalapú kíváncsiság, amit belső motiváció irányít: a világ iránti nyitott, örömből fakadó érdeklődés, amikor nem konkrét választ keresünk, csak elmerülünk valamiben. Ez utóbbit fontos erősíteni, ha proaktívak akarunk maradni.
Ne a külvilágtól várjuk, hogy a kíváncsiságukat befolyásolja. Mit tesz az az ember, aki kíváncsi? Többet és érdekesebbeket kérdez, széles témakörben és elmélyülten szeret olvasni, tájékozódni, és persze nem csak podcastot hallgatni. Elébe megy inkább a dolgoknak, érdeklik az emberek, és képes figyelni rájuk, akár tartósan hallgatni őket. Egyáltalán nem bánja a változást és a kihívásokat, és talán az a legfontosabb, hogy nem túl magabiztos
– sorolja a jellemzőket Aczél Petra.
A professzorasszony Ralph Waldo Emerson 19. századi költő és filozófus elméletét is megfontolásra ajánlja, aki szerint a zsenialitás nem kiváltság, hanem elérhető bárki számára, aki hallgat a saját intuícióira, figyel a saját gondolataira. Segít továbbá az örömvágy, a stresszcsökkentés, a lelkes hozzáállás a világhoz és az, ha szeretnénk részt venni valamiben.
Dr. Frederik G. Pferdt, a Google egykori és első innovációs főevangelistája a tavalyi AI Summiton tartott előadásában is arról beszélt, hogy a jó kérdéseket kell feltennünk, ha jó jövőt szeretnénk magunknak.
