A sportcipő felemelkedése funkcionális edzőcipőből a divat alapdarabjává az elmúlt évtizedek legjelentősebb popkulturális fejleményeit tükrözi a reklámok és a tömeggyártás hatásától kezdve a hip-hop és az NBA egyre növekvő befolyásáig. Ezen lábbelik története ugyanakkor komplexebb, mint gondolnánk, mert az első, 19. században debütáló sportcipők már maguk is luxusdarabok voltak, tekintve a gumi magas árát és azt, hogy nem a munkásosztálynak szánták őket, mivel a dolgozóknak jellemzően nem volt sportolásra szánható szabadidejük.
Szubkultúrából a mainstream felé
A sportcipőket övező igazi hype és egyben a sneakerhead-kultúra születését sokan kötik Michael Jordan és a Nike 1985-ös együttműködéséhez, amelynek keretében megszületett az Air Jordan sneaker, ami ma is az egyik legkeresettebb darab a gyűjtői piacon, és a története is jelentőségteli. A dizájn ugyanis hírhedt módon megszegte az NBA 51%-os szabályát, amely szerint a cipőknek túlnyomórészt fehérnek kell lenniük. Jordan lábbelije viszont főleg piros és fekete volt, ami kulturálisan kiemelkedő pillanattá tette a kiegészítő viselését. (Úgy is hivatkoztak rá, mint "betiltott" darabra.)
A ‘80-as-'90-es években főleg a hip-hop szubkultúra keretében virágzott a sneakerkultusz, de az értékesebb darabok már ezen kívül is státusszimbólumnak számítottak. Újabb mérföldkő volt aRUN D.M.C. hip-hop zenekar és az Adidas együttműködése, ami a hip-hopperek szubkultúrájából a mainstream irányába terjesztette a cipőrajongást.
Kulturális erőtér
A márkák azóta is nagyban támaszkodnak a kulturális erőre az egyes sportcipő-kollekciókkal, aminek jegyében a legváltozatosabb együttműködések születnek. A Nike lépett már partnerségre a Diorral és a Sacaival, Travis Scott rapperrel és a Ben & Jerry jégkrémgyártóval is, míg az Adidas a Marvel's Avengers számítógépes játékkal, a Balenciaga pedig a PlayStationnel alkotott közös kollekciót. Nem meglepő módon a más területről érkező márkák is egyre inkább érdeklődnek a sporszergyártókkal való együttműködések iránt, és a skeakerheadek népes csoportjának megragadása is fontos törekvéssé vált. A cipőrajongók ugyanis nem csupán egy fogyasztói csoportot jelentenek, hanem ízlésformálókká váltak a márkák világában, és belépési pontok lehetnek a kulturális térbe. A márkák az általuk diktált trendek és értékek révén hitelességet nyerhetnek a szélesebb kulturális közegben is.
Ugyanakkor nem minden gyűjtőt a sportcipők iránti rajongás mozgat, van, aki szimplán csak befektetésként tekint ezekre a tárgyakra. A klasszikusok limitált kiadásai pedig itt is nagy értéket képviselnek, mint bármely más másodlagos luxusgyűjtői piacon. Külön oldalak születtek, mint például a StockX, amelyek valós időben követik a sportcipők értékének változását, mint ahogy az a részvényeknél szokott lenni. Ugyanakkor olyan, nem túl áldásos trendek is felütötték a fejüket, minthogy a viszonteladók botokkal vásárolják fel rögtön a megjelenéskor a különleges kollekciókat, hogy azután drágábban adják el az egyes darabokat a másodlagos piacon.
Leáldozik a cipőkultusznak?
A sportcipőpiacot és a sneakerheadeket sokan látják aranytojást tojó tyúknak, mert a vásárlók fiatalok (vagy fiatalosak), megfelelő mennyiségű félretehető jövedelemmel rendelkeznek, kulturálisan beágyazottak, aktívak a közösségi médiában, online elérhetők és fogadókészek a hirdetésekre. Vannak viszont, akik szerint a sportcipőgyűjtés kultúrája már túl van a virágkorán, és már a sneakerkultúra haldoklását vizionálják. Közéjük tartozik Luke Hodson kulturálismarketing-specialista is, aki a Drum oldalán mondta el véleményét a jelenségről. Úgy látja, rosszul teljesít a Nike Snkrs appja, ahol a legújabb modellekhez lehet hozzáférni, de maga a Nike sincs épp a topon. A termékek újraeladási értéke jelentősen csökkent, akárcsak a Jordan cipőké. Úgy véli, a sportcipők már nem olyan menők, mint régen voltak, és a lefelé ívelésben szerepe lehet a cipőfelvásárló robotoknak is. A hype-kultúra szerinte sokak szemében már nem ízléses, a gyűjtés pedig a millenniumi gondolkodásmódra jellemző, a fiatalok már nem annyira elkötelezettek ezen a téren. A kulturális buborékok is sokkal átjárhatóbbá váltak, az emberek már nem ragaszkodnak szorosan egy szubkultúrához. De természetesen azért még nincs veszve minden. Ahogyan más terén, úgy a sportcipőknél is a perszonalizáció és az egyre specifikusabb szubkultúrákban való gondolkodás lehet az előre vezető út.