A Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesülete (MEME) 2026-ban is megrendezte a Big Picture konferenciát, aminek az egyik legfőbb újdonsága volt, hogy hosszú idő után visszatért az eseményre a közmédia is, saját programmal. Szintén örömmel jelentette be Tóth Csaba, a MEME elnöke, hogy a konferencia szakmai programjának megnyitását Dr. Polyák Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) újonnan választott elnöke vállalta keynote-előadásával A magyar audiovizuális tartalom jövője – piaci kihívások és szabályozási válaszok címmel.
Újra van párbeszéd
Különös volt hallani, mekkora öröm a piac szereplőinek, hogy itt van a médiahatóság és a közszolgálati televíziós csatorna. Mi sem természetesebb
– kezdte meg előadását Polyák Gábor.
Kitért rá, hogy volt néhány alapvetés a pályázatában, amit a MEME és társszervezetei már hamarabb megismertek, és ezúton is köszöni a támogatásukat. Kiemelte, hogy a hatóság egyetlen működési módja képzelhető el számára: ami párbeszéd alapján zajlik.
A másik alapvetésem, hogy nem lehet egyéb célja a hatóságnak, mint a magyar médiaipar tartós létezését segíteni abban az elképesztő globális versenyben, ahol egyre több szereplő felett nincs kontroll, ez csak illúzió a hatóság számára. Egy ilyen nehéz környezetben óriási szükség van arra, hogy legyen magyar tartalom.
Hozzáfűzte, mindegy, hogy azt kereskedelmi, non-profit vagy közszolgálati csatorna állítja elő, ez közös ügye, érdeke a magyar kultúrának és a társadalomnak. Mindenki, aki részt vesz ebben a munkában, megérdemli a köszönetet, megérdemli, hogy úgy tekintsünk rá, mint aki tesz ezért az országért. Akkor is, ha szórakoztató tartalmakat állít elő.
Közös érdekünk, hogy legyenek olyan témáink, szavaink, amiket a következő generációk is értenek, legyenek olyan műsorok, amiket meg tudunk mutatni majd az unokáinknak. Köszönöm mindannyiuknak, hogy ebben a munkában részt vesznek, és ígérem, a hatóság a maga eszközeivel segíteni fog
– jelentette ki az NMHH elnöke.
Reklámadóval az NMHH sem ért egyet
A Big Picture-ön természetesen szóba került a reklámadó ügye is, a témára így Polyák Gábor is kitért.
A reklámadó a Médiatanács álláspontja szerint sem időszerű. Pillanatnyilag nem a médiapiac az, ahonnan plusz bevételekhez juthat Magyarország. Nincs arányban az így megszerezhető bevétel azzal a kárral, amit a magyar médiaipar, a magyar tartalomipar valószínűsíthetően el fog szenvedni. Eközben nagy a kockázata annak, hogy a globális platformoktól milyen hatékonysággal sikerül ezt az anyagot behajtani. Más országokban azt látjuk, hogy amit nem sikerül elkerülni, azt áthárítják más szereplőkre. Tehát ez nem egy sikerre ítélt történet.
Véleménye szerint az elmúlt 16 év súlyos nyomatokat hagyott a magyar médiapiacon, és időt, türelmet kell kérni a jogalkotóktól, hogy ezekből a sebekből kigyógyuljon. Ez nem kizárólag a médiapiaci szereplők érdeke, hanem a hatóságé is, ami akkor tud eredményeket elérni, ha van egy működő médiapiac. Ez nyilvánvalóan érdeke a társadalomnak is.
A Médiatanács ezzel kapcsolatban november 5-én tette közzé állásfoglalását.
A small picture-re is kell magyar tartalmat gyártani
Az elnök megosztotta azokat az adatokat, miszerint az átlagos képernyőidő 2025-ben 292 perc, és ebből 58 perc alternatív használat, vagyis mobiltelefonos görgetés. Szerinte az audiovizuális tartalmaknak mindig alkalmazkodniuk kell a mindenkori platformokhoz.
A média szereplőinek meg kell tanulniuk a small picture mondanivalóit, formátumait, eszközeit, hogy rávegyék a fiatalokat, azt görgessék a telefonjukon, amit a magyar tartalomkészítők állítanak elő.
– szögezte le Polyák Gábor.
A streaming egyre erősödik, 2022-ben a háztartásoknak még a 30 százaléka fizetett rá elő, tavaly már 47 százaléka. Internetre kapcsolható tévékészüléke pedig 71 százaléknak van. A fiatalabb korosztályban a képernyőidő 55 százaléka a mobiltelefoné, az idősek viszont 93 százalékban a lineáris tévére fordítják ezt az időt. Az elnök szerint ez önmagában is egy óriási kihívás, ha nem lenne elég a globális versenytársak problémája.
Nyilván meglátszik a bevételeken is, hol van a figyelem, márpedig a globális platformok bevételei nem a magyar tartalmak gyártására szolgálnak, hanem egy olyan, új nyilvánosságot hoznak létre, ami ismeretlen számunkra.
Az EMFA szabályai érvényesülnek
Polyák Gábor felhívta a figyelmet, hogy az újságírásképzésben el vagyunk maradva: hazánk az egyetlen európai ország, ahol nincs ilyen tanszék, sem újságírói diploma, csak a kommunikáció tanszékeken lehet specializáció formájában tanulni erről a területről. A televíziós újságírás oktatásához sok felsőoktatási intézménynek megfelelő infrastruktúrája sincs. Az utánpótlás megtalálása ezért szintén egy komoly kihívás a magyar audiovizuális piac szereplői számára, ebben a kérdésben az együttműködés lehet az egyetlen út, a hatóság pedig közvetítő szerepet tölthet be.
Az NMHH elnöke kifejtette, hogy Magyarország eddig kerékkötője volt a European Media Freedom Act-nek, az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendeletnek, ami az unió egyik legfontosabb médiaszabályozási jogszabálya. A korábbi kormány az uniós tagállamok közül egyedüliként nem támogatta az EMFA elfogadását, illetve keresetet nyújtott be ellene az Európai Unió Bíróságához, amit az új kormány most visszavont.
Ez azért fontos, mert végre a kispadról vissza tudunk ülni az asztalhoz, és a magyar médiapiac szereplőinek is az az érdeke, hogy vihessük azokat az inputokat, amiket tőlük kaptunk, amelyekről közösen alakítottunk ki álláspontot. Így van esélye, hogy hallassuk a hangunkat, alakítani tudjuk a jövőbeli szakpolitikai kereteket. A Médiahatóság küldetésének tekinti ezt
– mondta el Polyák Gábor.
Az EMFA végrehajtását nagyon komolyan veszik, ez külön egységet fog kapni a hatóságon belül. Ez a következőket jelenti a közeljövőben a magyar médiapiac számára:
- átláthatónak kell lennie a tulajdonosi háttérnek,
- a független közmédia biztosítása érdekében átláthatóbb és politikailag kevésbé sérülékeny módon zajlik a vezetők kiválasztása,
- pluralizmusvizsgálat zajlik majd az összefonódásoknál,
- ellenőrizhetőbbé teszik a közönségmérést,
- nyilvánosak lesznek az állami hirdetési költések.
Mint kiderült, az állami hirdetési költések kérdése konkrétan a magyar helyzet miatt kerül be az európai szabályozásba, a hazai adatbázis előkészítése már zajlik. Polyák Gábor kifejtette, hogy nincs más olyan ország Európában, ahol a piacon ekkora súllyal lenne állami hirdetés, mint nálunk volt 10-11 éven keresztül. Most úgy látja, hogy át fog rendeződni a reklámpiac, az árak visszatalálnak oda, ahol a helyük van, illetve elkerülhetővé válnak azok a helyzetek, hogy egy médium függővé váljon az állami hirdetésektől. Ez mindannyiunk közös érdeke.
A közönségméréssel kapcsolatban elmondta, hogy ezen a téren a monopolhelyzet kérdése már 2009-ben része volt a Gazdasági Versenyhivatal médiapiaci ágazati vizsgálatának. A monopolhelyzet maga nem is probléma, de az igen, hogy nincs semmiféle kontroll afölött, milyen elvárások, módszertanok mentén alakul a mérés. Tehát itt átláthatóságra, kiszámíthatóságra van szükség, de piaci beavatkozást nem fognak végezni és ezt a szabályozás nem is írja elő.
A közeljövőben viszont lezajlik egy nyilvános felülvizsgálat a közönségmérés piacáról az első évben, médiaszolgáltatók, hirdetők, ügynökségek, mérők és platformok bevonásával. Ezenfelül várható egy magatartási kódex nyilvános módszertannal, hibahatárral éves független audittal.
A magyar joghatóság alá tartozó csatornák számának növelése
Kifejtette, hogy a magyar televíziós piacnak az uniós csatlakozásunk óta problémája, hogy a tartalmak egy része egy másik Európai Uniós országból kerül a magyar nézők képernyőjére, máshonnan sugároznak a médiavállalatok. Az 594 elérhető csatornából 305 külföldön bejegyzett szolgáltató, ebből 97 magyar nyelvű.
Nagyon ambiciózus célkitűzése volt a pályázatomnak az, hogy növeljük a magyar joghatóság alatt működő televíziós csatornák számát. Nagy illúzióim nyilván nem lehetnek, de az különös helyzet, hogy a magyar médiapolitika mozgástere egy nagyon kevés országos csatornára és az országosnál kisebb csatornákra szűkül, és ez nem fedi le a teljes médiafogyasztás nagy részét.
Kiemelte, hogy újra kell gondolni az érintett külföldi társhatóságokkal való együttműködést is, a Médiahatóság nem fog minden apró hibát jelezni, ahogy a korábbi kormányzat alatt történt, illetve minden alkalommal vizsgálni fogják, hol van esély arra, hogy az érintett ország jogszabályai alapján valamilyen érdemi döntés szülessen a lényeges ügyekben.
Személy szerint nem szeretnék folyamatosan olyan válaszokat kapni, hogy nem is értik, mi bajunk van. Tehát a legsúlyosabb jogsértések esetén fogunk a külföldi hatságokhoz fordulni.
A Médiatanács segíteni fog
Zárásként hangsúlyozta, hogy a magyar tartalom, bár kötelezettségként is szerepel a jogszabályban, nem teher. A magyar nézők szeretik, van rá igény. A hazai gyártók tehát mégiscsak tudnak valamit, amit a legmenőbb külföldiek sem: ismerik az ország apró rezgéseit.
Egyúttal meg is köszönném, hogy ebben a munkában eddig is részt vettek, és bízom benne, hogy partnert fognak látni a mostani Médiatanácsban, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságban, amely még inkább segíti Önöket abban, hogy a magyar tartalomkészítés jövőképet lásson, érezze, hogy szükség van rá, és finanszírozható maradjon.
A Médiatanács ennek megfelelően közzétette álláspontját a reklámadóval kapcsolatban is, hiszen az jelentősen megnehezítheti a magyar média helyzetét.
