Édesapja az ötvenes-hatvanas években rendszeresen járta a világot, így tett szert arra a felvevőgépre, amelyet egy akkoriban Magyarországon ritkaságszámba menő zeneszekrényre (benne magnetofon, dinamikus lemezjátszó, világvevő rádió és bárszekrény) cserélt, hogy a fia felvehesse neki a zongorázását, míg ő távol van. De a kiskamasz Keresztes Tibor a saját játéka mellett egyre több rock and roll dalt is rögzített vele. Sőt, egy idő után már csak azt
– írta róla a Kultúra.hu a tavalyi, nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
Korábbi nyilatkozata szerint lakott a házban egy vámos ember, aki ugyan nem értett a zenéhez, de rábízták az összes külföldről beérkező lemez lehallgatását. Ezt a bizalmi feladatot idővel átruházta Keresztes Tiborra, és ő végül Paul Anka-, Elvis Presley- és Harry Belafonte-számokat vett fel a magnójával, mígnem 1962-ben már akkora zenei gyűjteménnyel rendelkezett, hogy egyre több házibuliba hívták lemezlovasként.
Így lett nemzedékek hangulatfelelőse, és ekkortól kezdve a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának külsős riportereként is dolgozott, majd igazi kultikus figurává a Fővárosi Művelődési Házban (FMH) működő Magnósklub szervezőjeként vált. Ezekre az eseményekre a nyugati zene, a közösségi élmény és a fiatalos lendület volt jellemző egy olyan korban, amikor ez kifejezett bátor és újító szemléletnek számított.
Az ő összekötő szövegei hallhatóak az Illés-együttes Nehéz az út című lemezén. Ő vezette a Magyar Televízió első könnyűzenei műsorát, a Tapsifülest, majd az Egymillió fontos hangjegyet, később a Könyvklubot, a Hajóbárt és a Sarokházat. Ő alapította meg az Illés-klubot és a Műszaki Egyetem E épületében működő ifjúsági klubot. Szerepelt a Ballagás című filmben is lemezlovasként, illetve a Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája című kultikus vígjátékban is.
Antal Imrével közösen vezette 1985. október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban tartott szépségkirálynő-választást, az 1990-es években a Szerencsekerék című televíziós vetélkedő narrátora volt, 1998-tól dolgozott a Sláger Rádiónál is. 2001-ben szerepelt az Illés-Metro-Omega szuperkoncerten, a Népstadionban 75 ezer néző előtt.
2010-ben nyugdíjba vonult, de például 2018-ban fellépett az ABCD diszkóban legendás lemezlovas kollégáival, Arató Andrással, B. Tóth Lászlóval és Dévényi Tiborral közösen .
A Poptarisznya online rádió így emlékezett rá posztjában:
A „Helló, itt Cintula!” köszönés egy egész generáció fülébe égett bele, ő pedig mindörökre a korszak egyik ikonikus hangja maradt.
– írták visszaemlékezésükben, hozzátéve, hogy Cintula hangja ma is hallható a rádió sweeperjeiben (szignáljaiban), így a jövőben is velük és hallgatóikkal marad minden egyes lejátszott dal között, hangként és emlékként egyaránt.
Halálával valóban egy korszak zárult le, de emléke örökké él azok szívében, akik vele együtt fedezték fel a zene szabadságát és örömét.
Nyitókép: Fortepan / Erdei Katalin
