A Kentucky Fried Chicken története az 1930-as években kezdődött, amikor Harland Sanders Kentucky államban sült csirkét kezdett árulni az utazóknak. Az évtized végére saját receptet és sütési módszert dolgozott ki, amely a mai napig a márka alapja. 1952-ben nyílt meg az első KFC-franchise étterem az amerikai Utah államban, a következő évtizedben gyors terjeszkedésnek indultak, és az 1960-as évek elejére szinte az egész ország ismerte a brandet.
1964-ben Sanders eladta a vállalatot egy befektetői csoportnak, ám továbbra is az éttermek arca maradt. 1965-ben Mississauga városába költözött, és onnan segítette a kanadai terjeszkedést. Az ottani háza egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig a tulajdona volt,
idén júniusban pedig eladásra bocsátották, közel 1,07 millió dollárért (ami körülbelül 335 millió forint).
Reakció helyett közös érdek
Bár a ház a KFC számára eszmei értékkel bír, a gyorsétteremlánc ahelyett, hogy megvásárolta volna, és múzeummá vagy különleges szálláshellyé alakította volna, inkább egy kreatív marketingkampányt kerekített belőle. Egy olyan beszélgetést indítottak el a közösségi médiában, amely egyszerre segíti a ház értékesítését, valamint eleveníti fel a KFC történetének egy fontos fejezetét. Ennek részeként a vállalat arcát megtestesítő színész ellátogatott Mississaugába, ahol a nyílt napon bemutatta az épület részeit és minden érdeklődőt meghívott egy adag sültcsirkére.
A ház Kanada-szerte felkeltette a lehetséges vásárlók érdeklődését. Az egyedülálló ingatlant pedig a gyorsétteremlánc kanadai részlege még vonzóbbá tette azzal, hogy
az új tulajdonosnak egy évre elegendő ingyenes KFC-fogyasztást ajánlottak fel.
Az ajánlat így nem puszta reklámfogásként hatott, hanem a márka identitásának hiteles kiterjesztéseként, amely a vendégszeretetet, a humort és a jó időzítést ötvözve a közönség és a média számára is természetesnek tűnt.
Vannak bizonyos kulturális pillanatok, amelyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy egy márka részt vegyen bennük, és Sanders ezredes korábbi otthonának eladása pont ezek közé tartozik
– mondta Joel Holtby, a KFC marketingjéért felelős Courage alapítója.
A narratíva részévé tették
A real-time marketing mindig költséghatékony, itt a brand úgy tudott újra kapcsolódni az eredettörténetéhez, hogy közben nem kellett olyan költségekkel számolniuk, mint az ingatlan megvásárlása. Ez lett volna logikus lépés a benne rejlő lehetőségek kiaknázása szempontjából, de a kampány végül enélkül is fel tudta frissíteni a fogyasztók emlékezetében a márka történetét és tudott nosztalgiát is ébreszteni. Mivel a ház eladása önmagában is hírértékkel bírt, az ingyen KFC-ről szóló ajánlat újabb fordulatot adott a történetnek, így minimális befektetéssel jutottak nemzetközi nyilvánossághoz is.
A digitális korszakban egy márkának már nem feltétlenül kell birtokolnia egy történelmi helyszínt ahhoz, hogy összekapcsolják vele. Elég, ha hitelesen részt vesz a róla szóló történetben. Az igazi érték ugyanis a figyelem.
A KFC nemrégiben azzal került reflektorfénybe, hogy arculatváltásba kezdett. A radikális új külső – vagy Sanders lecserélése – helyett azonban a márka ismert elemeinek kiemelésén és korszerűsítésén volt a hangsúly.
