602 válsághelyzetet gyűjtött össze a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs Tagozata a Krízistérkép 2025 című kiadványban. A 18 szakember által összeállított kötetben iparági elemzéseket, részletes esetpéldákat és két kutatást is közreadtak a szerkesztők.
A korábbi krízistérképek készítésekor 2016-ban 460 eset, 2017-ben 382, 2018-ban pedig 276 eset került be a gyűjtésbe. 2019-ben 353, majd a Covid-évek kihagyását követően, 2023-ban 397 esetet, majd 2024-ben 450 hírt rögzítettek.
Vagyis az előző évhez képest 33,8 százalékos emelkedést hozó összesetszám nem pusztán mennyiségi bővülést jelent, hanem a korábbi évekhez képest borúsabb, sötétebb, hírekben és ügyekben intenzívebb időszakot is. A Krízistérképben 1-1 ügy egyszer szerepel, tehát egy elhúzódó, akár éven túl, országos érdeklődést kiváltó téma egyszer kerül be
– írták a kiadványban.
Minden második nap válság
A magas éves esetszám miatt a válságos és katasztrofális esetek száma együttesen 171 volt, vagyis
szinte minden második nap olyan új válsághelyzettel kellett szembenéznie a kommunikációs csapatoknak,
amelyek az érintett szervezet mindennapi működését negatívan befolyásolták, lehetetlenné tették, megkárosították vagy elpusztították reputációját, esetleg anyagi veszteséget is okoztak.
A térkép sajátossága, hogy többféle módon mutatja be az adott évet: kvantitatív módon, 1-1 érdekes, különleges vagy kiugró esetpéldán keresztül és kvalitatív módon, meghatározott szempontrendszer mentén kategorizálva és osztályozva az ügyeket. Az immár hetedik alkalommal megjelent kiadványban a szerzők trendek és ügyek elemzésén keresztül mutatják be
az egészségügy, a közlekedés, a technológiaipar, a szolgáltatóipar, az energiaipar, a közélet, az FMCG, a tőkejavak és a pénzügy iparág 2025-ös évének kríziskommunikációs tanulságait.
A szerzők a sajtóban tavaly megjelent valamennyi helyzetet elemezték, kizárólag a külső, a nyilvánosság számára elérhető forrásokból dolgozva. Mivel egy komplex, nagy szakmai háttértudást igénylő PR- szakterületről van szó, rendkívül értékes az esetpéldákon keresztüli tudásmegosztás.
Rendszerszintű bizonytalanság
Hagyományosan és ismét a közéletben fordult elő a legtöbb krízis 2025-ben. Számszerűen 185, ami az összes detektált ügy egyharmadát jelenti. Súlyosság szerint a legtöbb, az esetek 42 százaléka a válságos kategóriába esett, a lefutás ideje szerint pedig az elhúzódóak voltak túlsúlyban, a gyors lefolyásúakkal szemben. Az esetek 70 százaléka az állami szektort érintette.
Az egymás mellé helyezett krízisek első pillantásra egy széttartó, kaotikus valóság lenyomatának tűnnek: intézményi hibák, botrányok, balesetek, politikai konfliktusok és személyes tragédiák váltották egymást. Ha azonban távolabbról nézünk rájuk, láthatóvá válik egy mélyebb szerkezet, amiben már nem elszigetelt ügyek sorozatáról van szó, hanem egymást erősítő közéleti krízisekről
– emelte ki a kiadvány.
Az egyes esetekből kirajzolódott egy sajátos közéleti mintázat, amiben az intézményi működési zavarok, morális válságok, és kommunikációs krízisek egymásra torlódtak. Ez nemcsak az adott ügyek súlyát növelte, hanem a róluk szóló nyilvános beszédet is formálta.
MINTÁZATOK
Az esetek mögött visszatérő mintázatokat azonosítottak a kutatók.
Az (el)hallgatás, a bagatellizálás, vagy szebben szólva minimalizálás – amikor az érintettek igyekeznek csökkenteni az ügy súlyát –, rövid távon működhet, de könnyen hitelességi válsághoz vezet, ha új információk kerülnek elő. A késleltetett reakciók teret adnak a spekulációnak és az álhíreknek. A narratívaharcok politikai törésvonalak mentén szervezik újra a valóság értelmezését, így azok politikai-ideológiai keretben dőlnek el, nem tényalapon
– állapították meg a szerzők.
a kommunikáció a válság része
Mivel számos esetben egyéni felelősségre redukálták a rendszerszintű problémákat – azaz „kirúgták az érintettet” –, a strukturális kérdések háttérbe szorultak. A tanulmány szerint az így kialakuló közéleti térben a legnagyobb tét a bizalom. Nem egy-egy botrány rázza meg igazán a rendszert, hanem az, ha ezek egymásra rakódnak, és összeadódó hatásuk révén általános bizalmi válságot idéznek elő.
A kérdés ilyenkor már nem az, hogy mi történt egy adott ügyben, hanem az, hogy a társadalom mennyire hiszi el a magyarázatokat, mennyire bízik az intézmények működésében, és mennyire érzi úgy, hogy a problémák kezelhetők. Ebben a helyzetben a kommunikáció nem pusztán kísérőjelenség. Nemcsak reagál a válságokra, hanem maga is alakítja azokat
– szögezik le a szerzők.
A hangnem, az időzítés, a keretezés és az őszinteség mértéke mind hozzájárul ahhoz, hogy egy ügy lecseng-e vagy továbbgyűrűzik. A felsorolt események tanulsága ezért nem csupán az, hogy sok volt a krízis, hanem az is, hogy a kommunikáció maga is a válság része, ahogyan ezekről az ügyekről beszéltek (vagy nem beszéltek), az közvetlenül alakította a közérzetünket és a közélet állapotát.
Két határon túli és két kutatás
Bár a kötetsorozat fókuszában a Magyarország területén történt ügyek bemutatása áll, két megrázó határon túli eset feldolgozását is elvégezték a tagozat szakemberei, a parajdi sóbánya és a párkányi fürdő helyzetét. A kötetben két kutatás is elérhető, az Observer szakmai partnerségével megvalósított részletes tartalomelemzésből kiderül, hogyan határozták meg a sajtóban megjelent hírek a tragédia megítélését. Az Europion támogatásával pedig létrejött egy nyilvános, országosan reprezentatív felidézéskutatás, amelyben 48, különböző témájú krízishírre való visszaemlékezés arányát mérték fel a lakosság körében.
A kiadvány szerzőinek célja ráirányítani a figyelmet arra: a kommunikáció érdemben befolyásolja, mit gondolunk egy-egy helyzetről. A szerzők olyan gyakorló szakemberek, akik munkájuk során is részt vesznek krízishelyzetek kezelésében. Reményeik szerint az évről évre összeállított krízistérképek kapcsán egyre több szervezet ismeri fel a felkészülés nélkülözhetetlenségét, és azon szakemberek száma is nőni fog, akik erre a rendkívül izgalmas területre összpontosítják figyelmüket.
Korábban a zsugorinfláció kapcsán Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértőt, PR szakembert kérdeztük arról, mit tehet ilyen helyzetben egy márka a trükközés helyett, és vannak-e jó példák.
