Egy jó zene mindig el tud adni egy reklámot, régi kedvencünk a Heineken egyik szpotja a The Asteroids Galaxy Tour szereplésével, amire még évtizedek után is szívesen gondolunk vissza. Habár ilyen ikonokhoz nem ér fel a citromkrémes Pöttyös Túró Rudi műve, az mindig jó jel, ha a fogyasztó örül egy reklámnak, és nem a pokolba kívánja.
A reklám egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a zene és a ritmus. A vizuál is ehhez igazodik: a gyors vágások, a vibráló színek és az ismétlődő minták együtt videoklipszerű élményt hoznak létre. Ez a forma különösen jól működik a mai, rövid figyelmi idejű környezetben, ahol néhány másodperc alatt kell hatni.
Ugyanakkor a koncepció éppen az egyszerűsége miatt kockázatos is. Nem mesél történetet, nem épít karakterekre, nem kínál klasszikus érzelmi azonosulási pontokat, láthatóan nem szeretne mélyebb márkaértékeket építeni. Csak az érzékszervekre hat, viszont nem az ízlelésre, mint megannyi csokoládéban olvadozó desszertreklám teszi. Egy erős audiovizuális élményt nyújt, ami inkább hangulatot generál, mint vágyat. Ám ez a stratégia ettől még jól működhet az olyan impulzustermékeknél, mint a túró rudi.
A Pöttyös nem meggyőzni akar, hanem kondicionálni: a didaktikus, ritmikus ismétlés a pavlovi reflexekre épít. Ebben a megközelítésben a reklám nem információhordozó, hanem egy szenzoros horgony, amely az üzletek polcai között, a döntési pillanat töredékmásodpercében „villantja be” a márkát. Emellett a pöttyök említése és megjelenítése a márka ikonikus elemére erősít, tehát a szpot építi a brandet is.
Ettől még kérdés, hogy ez az egyszerű és intenzív megközelítés minden néző számára működik-e, hiszen a zene és a villogás zavaró is lehet. Mindez képes márkaemlékezetet építeni?
Reklámítélet: szerinted működik a Pöttyös reklámja? Szavazz!
Ha szívesen szavazol, nézd meg a McDonald's formabontó reklámját is!
