Professzionálisan összerakott videó, ami a kitűzött célt eléri: valamilyen ismerős érzést generál. Egy kis nosztalgiával indul, de aztán a jelenbe tér, semmi extra nem történik benne, nincs nagy sztorija, se csattanója, nem szerepelnek benne sztárok, sem szép nők lenge ruhában. Csak esti fények a végén, egy tipikus budapesti látkép a háttérben, és egy békés helyzet, amiben nagyon szeretünk lenni. Ez így hatást vált ki, megmarad a fejben, és az ember szívesen nézi újra. Kell ennél több, ha reklámról van szó?
Akár kellhet is, hiszen a Márka termékeiről elég keveset tudunk meg azon kívül, hogy egy részük már régóta velünk van. Az üdítőitalok sorai között állva vajon ez elég lesz ahhoz, hogy egy Márkát vegyünk le a polcról?
A Márka esetében pedig a nosztalgia kétélű fegyver is lehet: talán túlságosan is ismerjük, régről. Eközben a márka újdonságai – amelyeket egyébként megemlít a szpot – a háttérben maradnak.
Úgy tűnik, ez a koncepció nem akarja megváltani a világot, nem pozicionálja újra a márkát, inkább csak emlékeztet a jelenlétére bennünket. Rövid távon ez talán kevés a forgalmi robbanáshoz, de hosszú távon örök helyet tarthat fenn a Márka számára a hazai piacon.
Reklámítélet: szerinted működik a Márka reklámja? Szavazz!
Hogyan tud egy termék felülkerekedni egy világmárkán helyi szinten? Hogyan tud a kommunista ital bélyegével leszámolni, a globális márkák hatalmas gépezetével, professzionális marketingjével és iszonyatos büdzséjével megküzdeni? A Kofola története nagyon tanulságos, főként a rendszerváltó márkák számára, kommunikációs szempontból ugyanis a hátrányból nagyon szépen kovácsoltak előnyt.
