Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Élsportoló. A családban a kézilabdának volt nagy hagyománya, én is ebbe az irányba mentem. Bár jól fociztam, végül a kézilabda lett a fő sportom, amit sokáig űztem.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Ez nem egy tudatos, előre tervezett döntés volt, hanem inkább az élet hozta így. Az online média akkoriban még nem is létezett abban a formában, ahogy ma ismerjük. Engem mindig azok a területek érdekeltek, ahol alapvető változás történik, ahol piaci vagy technológiai átalakulás zajlik. Úgy éreztem, ha gyorsabban megértem ezeket a folyamatokat, mint mások, akkor előnyt tudok kovácsolni belőle. Így kerültem előbb a magánnyugdíjpénztári piacra, majd egy induló direktbankhoz, végül pedig az akkori Indexhez. Mindig volt valamilyen korábbi szakmai kapcsolódás, ami továbbvitt a következő helyre. Ez a folyamatosság, a kapcsolatok és a kíváncsiság vitt végig a pályámon.

Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?

Nincs egyetlen konkrét inspirációforrásom. Őszintén azt gondolom, hogy az igazán fontos dolgok nem a munkahelyen, hanem otthon vannak – a munka inkább eszköz ahhoz, hogy ott minden rendben legyen, érzelmileg és egzisztenciálisan is. Persze fontos, hogy amit csinálok, abban legyen öröm, érték és valamilyen társadalmi hasznosság. Nem kell, hogy világmegváltó legyen, de jó érzés, ha valamilyen hatása van annak, amit létrehozunk. És persze van bennem egyfajta belső hajtóerő is: szétvet az ideg, ha valami nem működik jól.

Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?

Őszintén szólva, ebben az iparágban nem is lehet ilyen hosszú távra előre tervezni. A média, különösen az online tér, rendkívül gyorsan változik. Ami ma működik, az pár év múlva teljesen más formában fog létezni. Mi az Indamediánál, mint hazai szereplők, akkor lehetünk sikeresek, ha a globális folyamatokat minél gyorsabban megértjük, és gyorsabban is tudunk reagálni rájuk, mint a versenytársak. Abban biztos vagyok, hogy a tartalomfogyasztás formája folyamatosan változik, de az igény az élményekre megmarad. Az lesz a feladatunk, hogy ezeket az élményeket új csatornákon, új formában adjuk át – akár online, akár rendezvényeken, akár printben, akár más platformokon keresztül.

Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?

Először is, nagyon nehéz ma meghatározni, mit is jelent pontosan a „média”. Ez a szakma folyamatosan alakul, és már nyomokban sem hasonlít arra, ami 20–25 éve volt. De az biztos, hogy nagyon komoly hozzáadott értékünk van a magyar társadalomhoz.  Úgy gondolom, hogy az jöjjön erre a területre dolgozni, aki szeretné, ha a saját szintjén, a saját munkakörén és feladatain keresztül pozitív nyomot hagyhatna ezen a területen. Szerintem a lokális média egy olyan szegmens, ahol sokkal inkább lehet maradandót alkotni vagy egyéni elképzeléseket megvalósítani, mint hogyha egy jól kinéző névjegykártyával egy globális cég régiós reprezentatívja vagy valós hatáskör nélkül.