A leghatásosabb plakát a klasszikus kérés következményeit ábrázolja szembetűnően: „Lehetne nagyobb a logó?” Lehetne, persze, akármekkora: akár átformálva, szétfeszítve a plakát, mint forma kereteit. A felirat szerint ez az a szituáció:
Amikor a „Legyen nagyobb a logó” egy kicsit túl messzire megy.
Vizualizálva
A londoni Waterloo pályaudvar környékén megvalósult kampány egy másik jellegzetes darabja szerint:
Kiderült, hogy a 16×9 valójában 9×16 akart lenni.
Ez egyébként a Canva Magic Resize eszközét reklámozza. Egy még direktebb példa a háttéreltávolító funkcióra hívja fel a figyelmet: a plakáton a keret és a mögötte lévő téglafal látszik.
Egy kerékpár a hirdetőtáblához erősítve a drag and drop funkciót mutatja nagyon szemléletesen, fizikailag ábrázolva a lehetőséget. Egy másik plakát pedig éppen ennek a kampánynak a kusza munkafolyamatait szemlélteti.
Valóban nagyon formabontó végeredménye lett a Stink Studios munkájának, ami azért a nagyközönséghez is szól.
Itt elölről szerepel, de… lehetne hátulról?
Ennek kapcsán összegyűjtöttünk néhány hazai példát olyan szórakoztató esetekre, amelyek az ügyfelekkel történő kommunikáció nehézségeit szemléltetik. Egy szabadúszó grafikus azt mesélte, hogy egyszer egy kinyomtatott logót hoztak neki, mondván, azt kellene beszkennelni az anyaghoz. De előfordult, hogy kapott egy autóról egy fotót elölről és egyet oldalról: az lett volna a feladat, hogy a címlapra szánt képen hátulról látszódjon. Az ügyfél reménykedve kérdezte:
A számítógép megoldja, ugye?
Mindez a kétezres évek elején történt, amikor még hírből sem ismerték a mesterséges intelligenciát…
Egy animátor pedig azt az esetet elevenítette fel nekünk, amikor egy reklámszpotot készített egy termékről. Már úgy a huszadik verziót küldte vissza, folyamatosan apró változtatásokat kértek, legyen sötétebb, világosabb, ilyen, olyan, stb. Végül telefonáltak, hogy most már jó lesz, de úgy látszik, mintha lenne rajta egy elütés a termék feliratában.
Mondtam, hogy de hát mi a valóságot használjuk, ez volt a terméken. Csak annyit mondott elhűlve: “Mindjárt visszahívlak”. Akkor már legyártottak belőle vagy húszezer darabot. Igazából így is volt értelme a szónak a kontextusban, azt hittük, direkt van.
Ugyanez az animátor hozzáfűzte azt is, hogy pont az elsőre nevetségesnek tűnő kérések hozzák ki a legtöbb kreativitást belőle. Egyszer arra kérték:
Itt van egy fotó, lehetne belőle olyan videó, mint a time-lapse?
Lett, méghozzá jó. (Szintén bőven az AI-korszak előtt.)
A varázspálca nem lesz elég
A kampány szépen mutatja azt is, hogy hiába vannak ilyen egyszerűen alkalmazható, felhasználóbarát varázseszközök, mint a Canva, vagy más olyan generatív AI-alkalmazások, amelyek szinte kitalálják a promptoló gondolatait, mégis szükség van egy professzionális látásmódra. A Canva lehetővé teszi bárki számára, hogy könnyedén tervezzen, de az attól még nem biztos, hogy jó lesz.
Ahogy néhány évente rendre megtanuljuk egy-egy új rendszer, szoftver, eszköz vagy alkalmazás használatát, amelyek egyébként egyre inkább kézre állnak, gyorsítva a munkát és kibővítve a lehetőségeinket, egyre világosabbá vált, hogy a szükséges tudás nem technikai jellegű, és valójában nehezebben tanulható.
Ugyanis még az AI sem helyettesíti az ízlést és a koncepciót, noha ezek az eszközök valóban demokratizálják a tervezést, szinte bárkiből lehet vizuális alkotó ezentúl: rajzolni már nem kell tudni. De a vizuális kultúra, a kompozíció, a tipográfia, a színdinamika vagy az arculati következetesség megértése olyan készségek, amelyeket nem lehet prompttal vagy varázseszközökkel pótolni.
S még ha szép is lesz a kreatív: amennyiben nem illeszkedik a márka stratégiájába, nem építi arculatot és nem támogatja a kommunikációs célokat, akkor értékét veszti a funkciója szempontjából. A professzionális látásmód ötvözi az esztétikát a funkcióval.
Nyitókép:Stink Studios work for Canva / Stink Studios
