Az idő előrehaladtával a technológia folyamatosan fejlődik, ami a mobilokon keresztül a tévéken át a fotózás világát is nagymértékben érinti. Elterjedtek a digitális fényképezőgépek és kamerák, a filmtekercseket gyártó ikonikus cégeket pedig csőd fenyegeti.
A fényképezőknél megállíthatatlanul tör előre a digitalizáció, hiszen míg egykor a tükörreflexes (DSLR) gépek jelentették a csúcsot, addig ma már mindenki a tükör nélküli digitális gépeket (MILC) keresi a boltok polcain. Kérdés azonban, hogy vajon veszítünk-e azzal, hogy az analóg helyett a digitális jelek világában kezdünk élni. A téma kapcsán dr. Gőbölyös Luca képzőművészt, egyetemi docenst kérdeztük, aki nemrég előadóként vett részt a 2025-ös AI Summit Budapest konferencián.
A Polaroid és a Kodak működése egyre inkább veszélyben van, mivel az analóg képalkotás egyre kevésbé érdekli az embereket. szerinted mi lehet ennek az oka?
Az analóg és a digitális fotográfia nem egyszerűen technikai alternatívák: két eltérő tapasztalat és két eltérő médialogika. Az analóg kép kémiai-, anyagi „nyom” – egyedi, fizikailag jelen van; a másik digitális adat, amely végtelenül másolható, szerkeszthető és terjeszthető.
Marshall McLuhan szavai ma is pontosak: „The medium is the message” – vagyis a közeg (film, vagy szenzor és szoftver) maga formálja, hogy hogyan látunk, és mire használjuk a képet.
Az analóg lassú rítus: előhívás, várakozás, fizikai másolat; a digitalizált folyamat viszont gyors, algoritmusokkal támogatott, és azonnal megosztható – kommunikációs tokenként van jelen a kép.
A fényképezés mellett más területeken is háttérbe kerül az analóg technológia, elegendő csak a fülhallgatókra gondolni, hiszen a telefonok is elvesztették a jack csatlakozókat. szerinted milyen hatással lehet az emberekre ez az átalakulás?
Az analóg technológiák fokozatos eltűnése sok területen gyakorol pozitív hatást az emberekre. Egyre kényelmesebbek, nagyobb mobilitást biztosítanak a vezeték nélküli kapcsolatok, emellett a digitális csatlakozó szabványok (mint pl. az USB-C) bevezetése egyszerűsíti az eszközök közti digitális jelátvitelt. Ez a változás azonban számos negatív következménnyel is jár.
Az elavulási ciklusok rövidülése növeli az elektronikai hulladék mennyiségét, mivel az új megoldások általában nem tartják meg kompatibilitásukat a régiekkel.
Pszichológiai szempontból, az emberek gyakran nosztalgiával tekintenek a hagyományos, egyszerűen működő technológiákra. Az analóg eszközök kézzelfoghatóbb, kiszámíthatóbb élményt nyújtottak, míg a digitális megoldások gyakran zártabb rendszerek, melyekben a felhasználónak kevesebb kontroll jut. A változás így nemcsak technikai, hanem kulturális és érzelmi szinten is kihívást jelent sokak számára.
Az analóg háttérbe szorulása szerintem a modernizáció része, de fontos lenne az átmenetet felhasználóbarát módon, átgondoltan kezelni – figyelembe véve a társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokat is.
Miben változtatta meg a tartalomgyártást és annak minőségét, hogy mindenhol digitalizálódunk ?
A digitalizáció alapjaiban változtatta meg a tartalomgyártás világát, mind a gyártási folyamatok, mind a tartalom minősége tekintetében. Az egyik legfontosabb változás, hogy a tartalomgyártás demokratizálódott: ma már bárki képes tartalmat létrehozni okostelefonnal, laptopokkal, vagy akár egyszerű szoftverekkel, míg régen a professzionális tartalomgyártás drága eszközökhöz és stúdiókhoz, és így szakemberekhez volt kötve.
Ez a változás új kreatív lehetőségeket nyitott, és szélesebb közönség számára tette elérhetővé a tartalomkészítést.
A digitalizáció következményeként a tartalom mennyisége drámaian megnövekedett, de ez nem mindig járt együtt a minőség javulásával. A technikai eszközök, például a HD és 4K kamerák, valamint fejlett videó-szerkesztő szoftverek elérhetősége lehetővé tette, hogy a tartalom vizuálisan professzionális legyen, de a tartalom értéke nem mindig éri el ezt a szintet. A gyorsaság, amelyet a digitális platformok biztosítanak, felértékelte az azonnali reagálást és aktualitást, és devalválta a mélyebb kutatás és alapos szerkesztés szempontjait, aminek következtében bizonyos tartalmak hitelessége megkérdőjelezhetővé vált.
A digitális platformoknak köszönhető „azonnali” globális elérés is jelentősen átalakította a tartalomgyártást, azaz egyre inkább a globális trendek és ízlésformák dominálnak, miközben a helyi, kisebb közösségek kulturális tartalmai háttérbe szorulhatnak.
A mesterséges intelligencia és az automatizáció megjelenése újabb dimenziókat nyitott a tartalomgyártásban. Az emberi alkotásoktól nehezen megkülönböztethető szövegeket, képeket és videókat vagyunk képesek az AI segítségével generálni, ami újra felveti a hitelesség és az eredetiség kérdését. A jövőben kulcskérdés lesz, hogyan őrizhetjük meg a tartalom hitelességét a gyorsan változó digitális világban.
A digitalizálódás milyen hatással van az olyan brandekre, amelyek abból élnek, hogy az analóg életet hirdetik?
A digitalizáció elterjedésével az analóg fényképezés és képkidolgozás gyorsan háttérbe szorult. A digitális fényképezőgépek, okostelefonok és az online fényképszerkesztő eszközök lehetővé tették a felhasználók számára, hogy gyorsan, egyszerűen és olcsón készítsenek és osszanak meg fényképeket. Bár a Kodak és a Polaroid – az analóg fényképezés és az azonnali fényképkidolgozás piacának meghatározó szereplői – nem tudtak kellő mértékben reagálni a digitális fényképezés térnyerésére, de a digitalizáció paradox módon új lehetőségeket is teremtett számukra.
A retro és nosztalgikus életérzés iránti kereslet, amely a digitális világ gyors tempója ellenében egyre inkább megerősödni látszik, lehetőséget adott az analóg márkák újraéledésére.
A Polaroid, miután 2008-ban csődöt jelentett, sikeresen tért vissza a piacra újragondolt analóg fényképezőgépeivel. Ennél azonban jóval nagyobb sikerei vannak az instant fényképekkel, mely médiumot a digitális világban élő fiatalok körében is sikeresen népszerűsített. Az azonnali fényképek és a fizikai fotóélmény iránti vágyakozás a social media és az Instagram világában új divatot indított el.
A Kodak a digitális fényképezéshez és képszerkesztéshez kapcsolódó eszközök és platformok fejlődéséhez igazította stratégiáját, és most már nemcsak fényképezőgépeket gyárt, hanem a digitális képek tárolására és megosztására szolgáló platformokat és szolgáltatásokat is kínál.
A retro-trendek, a nosztalgia, és a digitális-analóg hibrid élmény iránti kereslet révén ezek a brandek újra releváns szereplővé váltak a fogyasztói piacon.
A Polaroid inspirálta Instagram-fotószűrők divatja például összekapcsolta a digitális és analóg fényképezés képi világát, segítve a márka láthatóvá, sőt divatossá válását a fiatalabb generáció körében. A digitalizáció a piac eltolódásával tehát nemcsak nehézségeket hozott, hanem kreatív lehetőségeket is kínált a márkák számára, hogy alkalmazkodjanak, és újragondolják az analóg élményeket a digitális világban.
A fotózás mely területein jelennek meg AI-eszközök?
Az AI ma már a teljes láncban jelen van – a fókusztól és többkockás összeillesztéstől a zajcsökkentésen és cull-on át a hitelességig. A fotósnak ez gyorsabb, következetesebb munkát és új kreatív mozgásteret ad, feltéve, hogy tudatosan kezeli a transzparenciát és a valósághűség határait.
Az utómunkában a generatív szerkesztés már ipari alap.
A képi tartalmak szöveges utasításra történő cseréje, a minőségjavítás, a hagyományos módszerekhez képest 2–2,5 fényértéknyi zajelőny már minimális felhasználói tudás mellett is elérhető. A nagy volumenű válogatásnak (culling) az AI az abszolút nyertese: az Aftershoot szerint 2024-ben 5,4 milliárd kép feldolgozásával 13,8 millió munkaórát spóroltak meg felhasználóik.
A Content Credentials „digitális tápanyagtáblázatként” rögzíti, hogy mi is történt a képpel. 2024-ben A Leica M11-P volt az első fényképezőgép, amely ezt már a felvételkészítés pillanatától támogatta.
Nem veszélyezteti a fotózást, ha a képalkotás során AI-t használunk?
Az AI önmagában nem veszélyezteti a fotózást, csupán egy eszköz, mint valaha az auto-fókusz vagy a RAW-feldolgozás. A kockázat nem a „gyorsításban” van – itt inkább csupán hatékonyabbá teszi a folyamatot –, hanem ott, amikor a képet már nem javítjuk, hanem átírjuk: tárgyakat „varázsolunk” be, vagy ki, esetleg több forrást olvasztunk össze anélkül, hogy ezt jeleznénk.
A fotó integritását valójában három egyszerű elv védi: a szándék (dokumentálni vagy újrateremteni akarsz), a transzparencia, és az összefüggés – hiszen más megengedett egy újságban, mint egy művészi sorozatban. Ha ezeket tartod, az AI nem elvesz a fotó lényegéből – a meglátásból, a történetből, a ritmusból –, hanem időt szabadít fel rájuk, és tágítja a vizuális eszköztárat.
Az etikai határ ott húzódik, ahol a nézőt félrevezetnéd.
A jövőben a fotózás mely területein jelenhet még meg az AI? Kell a fotósoknak attól tartaniuk, hogy az AI átveszi a helyüket az olyan szoftverek mellett, mint pl. a Midjourney?
Az AI nem „helyettes”, hanem egyre inkább beépülő réteg a fotózásban.
A közeljövőben várható, hogy a fényképezőgépekben a témamegismerés nemcsak arcot/szemet, hanem szándékot is becsül – például, hogy melyik személy fontos a jelenetben –, valós időben „stilizál”, és intelligensen világít.
Tovább erősödik az asszisztált szerkesztés (zavaró elemek eltávolítása, kompozíció-javaslatok, felskálázás), a válogatás/képaláírás/archiválás pedig szinte teljesen AI-vezérelt lesz. Bizonyos területeken – stock, termék-katalógus, egyszerű reklámvizuál – a „szintográfia” (Midjourney, stb.) tényleg kivált majd emberi fotózást, mert gyorsabb és olcsóbb.
De ahol hozzáférés, bizalom, ízlés és irányítás számít (riport, esküvő, üzleti portré, divat, művészi sorozat), ott a fotós nem pótolható: ő dönt a történetről, a ritmusról, a kapcsolatról a szereplőkkel, és arról is, mikor etikus a beavatkozás. A szerep inkább rendező-kurátorrá bővül (brief, stílus, prompt, hitelességi jelölés), nem tűnik el. Aki megtanul AI-val dolgozni – nem önmaga helyett, hanem vele –, annak a mozgástere és értéke nő.
Korábban Siményi Gergely fotográfust arról kérdeztük, hogy a hotelek fotózása hogyan alakult át az évek során, és milyen hatással vannak rá a közösségi média trendek.
