A méréseket a Kantar Hoffmann – M-Meter konzorcium végezte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából, az adatok az országos és a fővárosi rádióadók hallgatottsági eredményeire vonatkoznak.
Mennyien hallgatunk rádiót?
2024. negyedik negyedévének mérései alapján a rádiókat napi szinten 5,5, míg hetente 7,3 millióan hallgatják a legalább 15 évesek körében. Eszerint országosan a 15 éves vagy annál idősebb lakosság 66 százaléka naponta, míg 89 százaléka hetente kapcsolja be a rádiót.
A fővárosi adatok ettől kismértékben eltérnek, Budapesten a 15 éves vagy annál idősebb lakosság közel 40 százaléka naponta, 58 százaléka hetente rádiózik.
A rádióadók toplistája
Országosan egy átlagos napon a Retro Rádió (1,9 millió fő) a leghallgatottabb, amelyet a Rádió 1 (1,6 millió fő), a Kossuth Rádió (1 millió fő), majd a Petőfi Rádió (552 ezer fő) követ. Ezután következik a Dankó Rádió 273 ezer főnyi hallgatóval.
A fővárosban a sorrend másképp alakul, a vezető adó szintén a Retro Rádió (300 ezer hallgató naponta), majd a Rádió 1 (291 ezer) és a Kossuth Rádió következik 139 ezer fős hallgatótáborral. Viszont ezután a Sláger FM (83 ezer), majd a Petőfi Rádió (56 ezer) és a Dankó Rádió (32 ezer fő) jön.
A kereskedelmi, a közszolgálati és a közösségi adók rangsora
A kereskedelmi rádiók rangsora a fenti statisztikából szépen kiolvasható,
a hallgatottság illeszkedik a lefedettségbeli különbségekhez.
A listát az országos Retro Rádió vezeti, a Rádió 1 csaknem kétszáz településen fogható, a Sláger FM már csak Budapesten és környékén. A Best FM/Rádió M hallgatottsága alacsonyabb, habár Budapesten kívül még néhány nagyvárosban is hallgatható.
A négy vezető közszolgálati rádió között nincsenek nagyságrendi lefedettségbeli különbségek,
az eltérés alapvetően profiljukból és műsorstruktúrájukból következik.
A Kossuth Rádió hallgatótábora meghaladja a napi 1 millió főt, a Petőfi Rádió követőié pedig az 550 ezer főt. A Dankó Rádió tábora 273 ezer fő körül alakul, a Bartók Rádióé pedig 95 ezer fő körül. A nemzetiségi rádiók és a Parlamenti Rádió esetében a közszolgálatiság önmagában való célkitűzés, és ebben a formában sokkal előbbre való, mint a hallgatottsági mutatók növelése.
A közösségi rádiók körében a nagyobb értékeket a fővárosi és a hálózatosként működő adók tudhatják magukénak, a Kantar Hoffmann – M-Meter konzorcium szerint az élmezőny a lefedettség szempontjából is ezekből az adókból áll össze. A közösségi rádiók hallgatottsági listáját a Hír FM (60 ezer fő) vezeti ebben a negyedéves periódusban, az InfoRádió (24 ezer fő), a Jazzy (20 ezer fő) és a Spirit Fm (16 ezer fő) előtt. A Radiocafét 14 ezer, a Klasszik Rádiót 12 ezer, a Tilos Rádiót pedig 6 ezer fő hallgatta. A Manna FM-nek 5 ezer fős napi hallgatótábora van, míg a sort az Első Pesti Egyetemi Rádió zárja majdnem 100 fős hallgatottsággal.
A mérés módszertana
A kutatás reprezentatív a magyarországi 15 éves és idősebb lakosságra életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint. Budapesten 2000, a megyei jogú városokban és a 100 ezer főt meghaladó hálózatokban darabonként legalább 500, vagyis 15.500, vidéken 4000 mintavétel történt.
Napi rádióhallgatási görbék
Az átlagos napi rádióhallgatási adatok a kereskedelmi, a közszolgálati és a közösségi rádiókra bontva azt mutatják, hogy
a reggeli csúcsidőszak a kereskedelmi és a közszolgálati rádiók tekintetében sokkal markánsabb, mint a közösségi adóknál. A déli hírek kiugró hallgatottsága a közszolgálati csatornákon jelentkezik, a kereskedelmi adóknál nem.
A délutáni visszaesés is az állami finanszírozású rádiókat érinti leginkább, a kereskedelmieket kevésbé, a közösségi rádiók pedig stagnáló hallgatottságot produkálnak a délután folyamán egészen az esti visszaesésig, amikor a rádiók szerepe visszaszorul.
Hétköznap és hétvégén jól láthatóan eltérnek a rádiófogyasztási szokások, a hallgatók később kelnek fel és kevesebben kapcsolják be a készüléket. Ugyanakkor a déli hírek hétvégén is kiemelkednek a hallgatottsági görbén.
Demográfiai eltérések
A napi rádióhallgatottság nemek szerinti bontásában nem nagyok az eltérések.
A rádióhallgatási görbék alapvetően párhuzamosak egymással a korcsoportokra bontva, tehát hasonlóan alakulnak, viszont a 15-17 évesek lefelé, a 60 év felettiek pedig felfelé térnek el a többitől. Az is látható, hogy
mindenki hajnalban kezd el rádiót hallgatni, reggel 8 órakor „csúcshallgatás” figyelhető meg,
ezután stagnálás és lassú csökkenés következik, ami csak az egész órás hírek idején törik meg. A déli hírek csúcsa után az egyre erőteljesebb süllyedés is közös.
Kivételt képez a 15-17 évesek hallgatottsági görbéje, amit erőteljesen mutat a százalékos bontás. A nagy aránybeli eltérés az alacsony mintabéli számból fakad, de szépen mutatja, hogy
életritmusuk és rádiózási szokásaik alapvetően mások az idősebbekéhez képest.
Miután kilépnek a lakásból és elmennek iskolába, már nem hallgatnak rádiót, de markánsan emelkedik a hallgatási tendencia a délutáni-kora esti órákban.
A településtípus szerinti napi rádiózási görbék hasonló ívet írnak le: a reggeli csúcsot egész órás farkasfogakkal tarkított enyhe süllyedés követi, majd a napi rádiózás nagyobb arányú visszaesése a déli hírekkel veszi kezdetét.
A társadalmi státusz szerinti besorolást az ESOMAR (The European Society for Opinion and Market Research, Európai Vélemény- és Piackutatók Társasága) alapján végezték, e kategóriákban a társadalmi státuszt a főkereső (a háztartásban a legmagasabb jövedelemmel bíró személy) beosztása, iskolai végzettsége, vagy a háztartás tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltsége határozza meg. Ez egy nemzetközileg egységes és nagyjából összehasonlítható kategóriarendszer, a státuscsoportokat a latin ábécé betűivel jelölik A-tól kezdve (legmagasabb státus) egészen E-ig; szokás továbbá a középosztályi kategóriákat is megkülönböztetni (C1 és C2). Az ESOMAR diagramja arról tanúskodik, hogy
a rádió az utolsó tömegmédium: a rádióhallgatottsági görbék párhuzamosan alakulnak.
Az iskolai végzettség tekintetében a napi rádiózási görbék a reggeli csúcsot követően egész órás farkasfogakkal tarkított enyhe süllyedésbe kezdenek, majd a déli hírektől eltérő ütemű, de folyamatosan lassuló csökkenés tapasztalható. A görbék alapvetően párhuzamosak, az egyes csoportok rádióhallgatási szokásai csak minimálisan térnek el egymástól.
Hány rádiót hallgatunk?
Az alábbi statisztikában a rádiót nem hallgatók is szerepelnek, a 0,8 és hasonló törtszámok így alakulhatnak ki. Viszont ez alapján jól látható, hogy hétköznap a rádiózással töltött idő is hosszabb és a hallgatott rádiók száma is magasabb. A nemek között nincs számottevő különbség, azonban életkor szerint fokozatos növekedés figyelhető meg,
az idősebb korosztályok több adót hallgatnak.
Megyeszékhelyeken szintén valamivel többféle rádiót hallgatnak, mint más településtípusokon.
A heti statisztika szerint már legalább egy adóba belehallgat egy átlag 15 éves vagy idősebb magyar. A mérés tanúsága szerint
a rádióhallgatók márkahűsége elég magas fokú,
ugyanakkor az idősebb korcsoportokban egyre több rádióadó között oszlik meg a hallgatók figyelme, hasonlóan a megyeszékhelyeken élőkhöz.
Rádióhallgatással eltöltött idő
A rádióhallgatással töltött idő átlagosan majdnem 4 óra, ami igen magasnak mondható, mivel az értékek tartalmazzák a nem rádiózók nullás adatait is, tehát ha leszűkítenénk a kört a rádióhallgatókra, akkor az időtartam jócskán több lenne.
Kereskedelmi rádiók esetében a férfiak és a nők között a rádióhallgatására fordított idő tekintetében nem figyelhető meg jelentős különbség. A legfiatalabbak rádióhallgatással töltött ideje jóval elmarad az idősebb korosztályokéhoz képest. Településtípusok szempontjából Budapesten a legtöbb a hallgatással eltöltött idő, de a többi településtípuson is hasonló eredmények figyelhetőek meg.
A szakmunkást és a 8 általánost végzettek hallgatnak a leghosszabb ideig kereskedelmi rádiókat, míg legrövidebb ideig az egyetemet, főiskolát végzettek.
Az iskolai végzettséggel összefüggésben az ESOMAR társadalmi státus-besorolás szerinti bontást tekintve az AB státusúak hallgatnak a legkevesebb ideig kereskedelmi rádiókat. A régiókat tekintve pedig Közép-Magyarországon fordítanak a legtöbb időt a kereskedelmi rádiók hallgatására.
Közszolgálati rádiók esetében a nemek szerint kisebb eltérés figyelhető meg a nők javára. Életkor tekintetében markáns és tendenciózus a különbség: minél idősebb valaki, annál több időt tölt közszolgálati rádiók hallgatásával. A 70 évesnél idősebb korosztály naponta 220 percet hallgat közszolgálati rádiót.
Viszont jelen időszakban a 15-17 évesek esetén kiugró értéket mutat a közszolgálati rádiók hallgatásával töltött idő (226 perc).
Településtípus tekintetében nem figyelhető meg nagyobb eltérés. Ugyanakkor vegyes képet mutat a végzettség szerinti bontás. Jelen hullámban a 8 általánost végzettek hallgatták a legtöbbet, és a szakmunkásképzőben végzettek a legkevesebbet az ide sorolt rádiókat. A második legmagasabb ESOMAR státuszúak töltenek a legtöbb időt, de az alacsonyabb státuszúak is sokat időznek ezen rádiók hallgatásával. Regionális bontásban a közép-magyaroroszági és az észak-magyarországi régió esetében mutatható ki a legmagasabb hallgatottsági arány, illetve a közép-dunántúli térségek esetén lehet még komolyabb rádióhallgatással eltöltött időt említeni.
Közösségi rádiók hallgatásával alapvetően kevesebb időt töltenek a válaszadók a közszolgálati és a kereskedelmi adókhoz képest. Nemek szerint a nők javára mutatható ki eltérés. A legfiatalabbak igen kevés időt töltenek ezek követésével, régiók szerint a Nyugat-Dunántúlon, iskolai végzettség szerint a középiskolát végzettek hallgatták leginkább a közösségi rádiókat ebben a hullámban.
Érdekes, hogy a rádió jobban tartja magát, mint a televízió a fogyasztók hírszerzési szokásait tekintve: a 2019-es 14-ről mintegy 30 százalékra nőtt azok aránya, akik a televíziót már nem használják arra, hogy értesüljenek a világ híreiről. A rádió esetében 29-ről 38 százalékra nőtt a „mellőzők” aránya.