A fürdőhelyeket hamar felfedezték maguknak a hirdetők, hiszen itt tömegek fordultak meg, ráadásul középosztálybeliek. A hirdetők tisztában lehettek vele, hogy a strandokra járó, városi lakosság pihenés közben nyitottabb is az újdonságokra.
Úgy tűnik, akkor még a vásárlók sem érezték zavarónak vagy ízléstelennek a hirdetéseket, amelyek a pihenésük alatt tolakodtak a látóterükbe, pedig közel sem bírtak esztétikus megjelenéssel külön-külön sem, nemhogy egymás hegyén-hátán.
Inkább csak informatívak voltak, a hirdetések jobbára szövegeket tartalmaztak, szlogenek és reklámszövegek nélkül gyakorlatilag pusztán a terméket, a márkát vagy az üzlet nevét tüntették fel, valamint a címet, később a telefonszámot. Néha átgondolatlannak tűnik, hogy hol a márka, hol a termék neve van túlságosan előtérben, miközben a nem kevésbé lényeges információkat már ki kell bogarászni a háttérből.
Azon túl, hogy középosztálybeli közönségnek szólt a reklám, a célzás sem volt átgondolt, végképp nem a relevancia: nagyon mulatságos, hogy egy strandon például vasnagykereskedésről tájékozódhatott a kedves fürdőző, de a nagy betűkkel kiírt melltartó is tájidegennek tűnik a patinás Csillaghegyi strandfürdőben. Válogatásunk még jó pár szórakoztató vagy tanulságos fotóval szolgál, megértettük, milyen logikai fejlődés következménye az intelligens mosópor, és meglepődtünk, mennyivel közvetlenebb és hatásosabb módon tudtak akkoriban szólni a balatoni úton gyorsan hajtó úri közönséghez is.
Persze, nem felejtettük el, milyen különleges plakátokat készítettek akkoriban a kor legnagyobb művészei, köztük Kassák Lajos és Bortnyik Sándor. Csak, ahogy ma a Facebookra bárki összeüthet Canvával egy reklámot, úgy akkor könnyen készíthettek a legkisebb üzletek is reklámtáblát néhány felirattal. Ezek a reklámok talán harsányak és közvetlenek, az alapvető elv mégis változatlan: ott lenni, ahol az emberek jól érzik magukat.
Érdemes a jó példákat is böngészni, hat ikonikus reklámkampányt az elmúlt száz évből, ami átformálta a szakmát.
